Hogyan képzelnétek el egy olyan társadalmat, amelyet tudósok vezetnek?

Hát... először is vegyünk ideális tudósokat.

De még ők sem igazán erre valók.

Mondanám, hogy ideális politikus is kellene hozzá, aki az ideális tudósra (is) hallgat, de ilyen politikus nem létezik.

Egy tudósok által irányított társadalom nagyon jó lehet, de sok olyan dolog másodlagos lenne benne, ami ma fontos.

A művészet. A szeszélyesség.

Létezne, csak alárendelve.

Ez meg azért lehetne rossz, mert néha ezek segítenek a túlélésben.

Az embernek csak az egyik tulajdonsága a racionalitás.

"Vitatkoznék az általános jóléttel. Az nem odébb van (nekünk), hanem nincs. Az nem "jön", azt megteremteni lehet. Annak meg feltételei vannak."

Például a most terjedő robotizálás, ami olyan magasra tolja a termelékenységet és alacsonyra a költséget, hogy felpörgeti az egész gazdasági mókuskereket.

Azért mondom, hogy jön, mert jön. Elkerülhetetlenül. Ez a fejlődési irány.

A világ eltérő részein eltérő tempóban és ezzel időben, de jön.

Kell hozzá egy 50-100 év, mire mondhatni globálissá válik.

#20

Merkel nagyjából 35 éves koráig tudományos kutató munkát végzett, kutatóintézetekben dolgozott. Megjelentek tudományos publikációi:

[link]

Ha ezt nem nevezhetjük tudományos kutatónak (azaz tudósnak), akkor nem tudom micsodát. Az nyilván más kérdés, hogy később felhagyott a tudományos kutatómunkájával, amikor politikai pályára lépett.

#21

Ángyán József (egyetemi tanár, MTA doktor, stb.) 2006 és 2014 között parlamenti képviselő volt (sőt 2010 és 2012 között államtitkár is). Mondjuk őt is ízekre szedte az ellenérdekelt fél, csak ez a saját frakciója és az őt jelölő párt volt...

#22

Elég sok tudományos kutató tartja nagyon fontosnak a művészeteket. (Én egyetem jártam például a Kémia és társművészetek című kurzusra. Kémia oktató tartotta.)

Én azért azt is megkérdezném, hogy az átlag állampolgár mitől hinne jobban egy tudós-politikusnak?

Láthatóan a társadalom nagy része a nem politikus tudománynak sem akar hinni (nem is érti).

Na igen, az átlag polgár még azt sem feltétlenül hiszi el, hogy milyen lesz a holnapi időjárás. Ha egy tudós kiáll és pl. azt mondja, hogy mától minden fúrt kutat le kell zárni, és az otthoni vezetékes vízfogyasztást is meg kell felezni, mert különben 10 éven belül harmadára esik vissza a mezőgazdasági hozam, akkor nagyon el fogják zavarni szegényt.

:(

Ideális társadalomról és tudósokról beszélünk elsőre.

Így is vannak problémák - hát még egy rossz társadalomban.

Azt gondolom, nem ugyanarról beszélünk.

Merkel melléktéma, nem vontam kétségbe tudományos pályáját, csak megemlítettem, hogy egy világbajnok és egy átlagosan jó futó között nagy eltérés lehet (bár elképzelhető, hogy ez szempontunkból lényegtelen)

Egyetértek azzal, hogy sok tudós tartja fontosnak a politikát (eléggé érthető okból, megfelelő erkölcsi hozzáállással nehezen viseli, ha valami mehetne sokkal jobban). De ez sem volt szempontunk.

Nem keresek semmiféle ideális embert, arra kívántam rámutatni, ha itt és most a reális (létező) ember helyett egy „tökéletes” embert vennénk, az sem ér el semmit, és nem önnön tulajdonságai, hanem éppen a társadalom állapota miatt. Ezen a ponton két dolgot érdemes tisztázni.

Egyfelől mindentől függetlenül ki a megfelelő politikai vezető. Az eredeti kérdés arról érdeklődött, a politikus vagy a tudós jobb vezető. Természetesen van nagytudású és átlagos mindkettőből, összehasonlítani az azonos kalibert érdemes. Természetesen van nagyon sokféle erkölcsi alapú e kettő között, itt is az azonos kalibert célszerű összeveti. Állításom mindössze annyi volt, hogy jellemzően a tudós (ha valóban az) más habitusú, ezért nem kíván politikus lenni (nagyon helyesen, mondom én, hiszen ez két szerep). Ebből egyáltalán nem következik, hogy adott helyzetben és adott tudós ne lehetne jó politikus. Azonban a tudósi pálya egy kutatói (bizonyító) habitus, amely addig nem nyugszik, míg az adott problémára választ nem ad. Ezzel szemben a politikusi pálya alapvetően arról szól, hogy sorozatosan miként döntsünk akkor, mikor pontosan tudjuk, hogy a döntéshez szükséges feltételek nem állnak fenn, ugyanakkor azt is tudjuk, más a társadalmi nyomás, mint a jó pálya. És a társadalomaz erősebb. Ez bizonyos mértékig tanulható (technikákban), de alapvetően belső tulajdonság. Egy ország irányítása tehát politikusi habitust igényel, a tudós a tanácsadásra alkalmas. Én legalábbis eszerint választanám el a két szerepet.

Másfelől azonban a politikai vezető terepe a társadalom, amelynek állapota (vélekedése, hozzáállása, gondolkodásmódja) nem magától való, hanem a történelem alakítja. Két fontos tulajdonsága van, egyik az óriási tehetetlenség, ami a tömeg sokféleségéből, ugyanakkor individuumok önálló akaratából következik, másik pedig az, hogy pillanatnyi állapota a korábbi tapasztalatai következménye. A világban vannak e tekintetben konszolidált társadalmak, és vannak végletesen szélsőségesek. Előbbiek normális (átlag) intézkedéseket elfogadnak, ezáltal azok végrehajthatók, utóbbiak mindennek (akár jó nekik akár nem) ellenállnak.

Éppen ezért két merőben különböző dolog azt vizsgálni, tudós vagy politikus kell-e a vezetéshez, vagy azt vizsgálni, adott időben adott társadalom esetén mi és milyen a politikusi szerep teendője. Előbbiről (többször) elmondtam a véleményemet, utóbbiról kértem (és nem kaptam) az első lépés jellegéről véleményt. Ugyanis erről meg az a véleményem, hogy itt és most nem létezik alkalmas ember. Nem nálunk nem létezik, hanem elvben nem létezik. Ez a társadalom ugyanis annyira megvezetett, hogy egyfelől zöme képtelen felismerni önnön érdekeit, másfelől elvették minden lehetőségét a hitre. Rendkívül karizmatikus ember meg tudhat szólítani hatalmas bizonytalan tömegeket, itt azonban nincs hitelesség, nincs módszertan, van viszont hatalmas lehetőség a változtatás megakadályozására (fontos e tekintetben leszögezni: kitalálni lehet minden tekintetben „jó” módszertant, a végrehajtását azonban lehetetlenné teszi a hiteltelenség és az ellenérdekeltség tévhitekkel megalapozott ereje – röviden, nincs történelmi szükségszerűség).

Sziasztok!

Végig olvastam a kommenteket, nagyon izgalmas témát boncolgattok,de én úgy értelmezem a kérdezőt első sorban más érdekelne.

"érdekel, milyen lehetőségeket láttok arra, ha mégis így alakulna.

Vajon a matematikai, fizikai, biológiai törvények és szabályok edzette szemlélet képes lenne e meglátni olyan dolgokat, amik felett a pénz és hatalom megszállottjai elsiklanak?"

Én abszolút reálisnak tartanék mind egy "tökéletes" társadalmat, mind disztópiát létrehozni.

"Véletlenül nem ismer valaki olyan regényt, amiben az író ilyen témát fejteget?"

Egyik kedvenc és szerintem olyan kategória amit te keresel Aldous Huxleytól a Szép új világ.

Remélem segítettem, szép napot.

"Én abszolút reálisnak tartanék mind egy "tökéletes" társadalmat, mind disztópiát létrehozni."

Inkább csak az utóbbit.

Huxley regénye nagyon jó példa. De akár lehetne Orwell 1984-e is.

A "tökéletes" tárdadalom akkor jöhet létre, ha tökéletes emberekből áll. Nem csak tökéletes vezetők, hanem tökéletes állampolgárok is kellenek.

Vagy olyan szigor, ami a "tökéletlen" állampolgárokat is a tökéletes viselkedésben tartja. De akkor meg az már diktatúra, még ha jószándékú is.