Hogyan képzelnétek el egy olyan társadalmat, amelyet tudósok vezetnek?

Nagyjából sehogy, ugyanis valódi tudós nem vállalna ilyent. A helyzet az, hogy minden tevékenység, feladat pontos és jó elvégzése szakértelmet igényel. A politikai vezetés is. És egy tudós tudja, hogy ő ahhoz nem ért, tehát rosszul csinálja.

Nem számít ide az az eset, mikor politikus kér fel tudóst egy szakminisztérium vezetésére, ez működik, ekkor azonban a tudós bizonyos értelemben beosztott.

Egyébként az úgynevezett szakértői kormány éppen azt jelenti, hogy ugyan nem kutató tudósok, de az egyes területek elismert szakértői irányítják az államot.

Még annyit, ez csak közmegegyezéssel tud létrejönni, nálunk és mostanában ez kizárt.

"ez csak közmegegyezéssel tud létrejönni, nálunk és mostanában ez kizárt"

Hát mindenhol eléggé kizárt.

Ennek alapfeltétele lenne egy bizonyos nemzeti egység, klikkesedés, széthúzás nélkül.

Annak meg a legfontosabb feltétele az általános jólét.

Az még odébb van.

Aki diktatúrát emlegetett, nem tudja, hogy a tudós pontosan ismeri a diktatúra természetét és éppen emiatt sem vállalná el.

Azzal nem értenék egyet, hogy a tudós "nem ért hozzá", mert éppen ők tudják a legjobban, hogy mindenhez komoly szakértelem kell. Elvben ki is lehet találni olyan struktúrát, ahol minden, beleértve a szociológiai kérdéseket is, a téma legjobb módján van elképzelve és vezetve.

A gond ott van, hogy a tudomány meg nem oldott kérdéseinek kutatásához nem elég a szakértelem, oda olyan elhivatottság kell, amely mindent ennek rendel alá (persze épeszűen). Egy ilyen emberből lesz kiváló tudós, lehetne kiváló politikus is, csakhogy ő nem akar az lenni. Őt lekötheti egy bármilyen bonyolult fizikai, kémiai, vagy éppen filológiai probléma, de nem köti le a politika (legfeljebb hobbiként vagy érdeklődőként). Ezért el sem vállalja. Az említett struktúra sem adott, annak a kitalálása is komoly munka, a létrehozása még inkább, és ez mind az elhivatott tevékenységtől vonná el.

E szemszögből lesz érthető például Lovász László magatartása, mikor kiherélték az MTA-t. Ha lett volna hozzá kedve, kitalálja, hogy lehet lesöpörni a látszatérveket. Helyette azonban inkább visszament kutatni. Ő tehette, az egész világon kapva kapnak rajta. És ugyanez mondható el arról, miért nem lázadtak fel a tudósok a nyilvánvaló tönkretételen. Ők tudják, mit lehet és mit nem lehet tönkretenni. A legtöbb tudós e tekintetben individualista.

"Véletlenül nem ismer valaki olyan regényt, amiben az író ilyen témát fejteget?"

Ez jó kérdés. Most azon gondolkodom, hogy talán egy szuperhősös film vagy regény szól-e arról, hogy a főhős jót akar, de ehhez be kell koszolnia a kezét, vagy átesik a ló túloldalára... Tehát hogy eleinte idealista, aztán be kell látnia, hogy nem lehet mindenkivel jót tenni, sőt.

"talán egy szuperhősös film vagy regény szól-e arról, hogy a főhős jót akar, de ehhez be kell koszolnia a kezét, vagy átesik a ló túloldalára... "

Bosszúállókban a két klikkre esés? Ironmam vs. Amerika kapitány?

Superman vs. Batman?

Vitatkoznék az általános jóléttel. Az nem odébb van (nekünk), hanem nincs. Az nem "jön", azt megteremteni lehet. Annak meg feltételei vannak.

A "mindenhol eléggé kizárt" szerintem is érvényes, de nem az emberi hitványság (enyhébben: minőség) miatt. A (világ)gazdaságnak eléggé jól meghatározott struktúrája, és természete miatt hatalmas tehetetlensége van. A gazdaság motorja a verseny, ez nem megkérdőjelezhető állítás, de megkérdőjelezhető a mértéke, másszóval az egyensúly hiánya. Ezért a mai kapitalista fejlődésnek nevezett folyamat, már nem az, ami régen ennek a hajtóerejét jelentette. Ma visszahúzóerőt jelent. Ma a túltermelésből adódó problémák a verseny abnormálissá válását eredményezik, és mivel itt is érvényesek a Newton törvények (csak az erő jelentése sajátos itt), ezért a fenntartáshoz szükséges ideológiák is megszületnek. Ezért dívik a szélsőjobb, a populizmus, a manipuláció, ezért nincs itt a vita ideje se.

És hogy ebből mi a kiút? Majd ez a folyamat elér egy olyan szinthez, mikor elegendő erő fogja úgy gondolni, hogy ez már retrográd. Akkor lesz változás. Hogy mi, azt majd az akkori helyzet szabályozza. De erről azért nem érdemes vitázni, mert eldöntéséhez szükséges információval talán (optimista vagyok) unokáink fognak rendelkezni.

És ha a világ új irányt vesz, talán ebben Európának jut valami vezető szerep, aztán utána egyszer, talán e térség is sorra kerül. De ez nem mostanában lesz. Ettől eltérő forgatókönyv egy olyan véletlen esemény, ami a mai helyzetből nem következik és emiatt ma nem is látható.

#17, Ez napi szinten megtörténik. A tudósok elmondják, hogy ebből vagy abból baj lesz, változtatni kell. Húsz év múlva eljut odáig a politikai vezetés, hogy odafigyel, összehívnak egy nemzetközi csúcsot, 50 országból 12 aláírja, a többi humbuknak kiáltja ki, és ennyi.

És ennek több oka lehet. Politikai pozíció megőrzése (populizmus), gazdasági érdek, nemzetpolitikai érdek, ideológiai meggyőződés, stb.

#10 (Wadmalac)

"A tudósok nem az emberek vezetéséhez értenek."

Angela Merkel mondjuk fizikusként kezdte. Megvan a doktorátusa (ha jól látom, a téma kvantum kémia volt), tudományos kutatóként is dolgozott. Nem mondanám, hogy politikusként nem volt sikeres.

[link]

De például Benjamin Franklinnek is elég komoly tudományos karrierje volt a politikai pályafutása mellett (igaz, az azért eléggé más kor volt). Szóval nem hiszem, hogy általánosságban ki lehetne jelenteni, hogy egy tudományos kutató nem lehet jó politikus. Maximum annyit, hogy mindkettő sok időt és energiát igényel, így nem hiszem, hogy a kettőt egyszerre lehetne jól csinálni.

Szó sincs arról, hogy a tudós nem lehet jó politikus. Lehet, ha akar. De általában nem akar. Franklin külön eset, ő keverte a kettőt, abban a korban még lehetett. Merkel nem különleges eset, sok természettudományos végzettségű, tudományos pályát ismerő politikus van, attól ők még nem tudósok (ami nem azt jelenti, hogy képtelenek a kutatásra, de mondjuk Bolt és a magyar rövidtávfutók között minőségi különbség van).

Egy komoly probléma az, hogy - pestiesen szólva - az adott embernek milyen srófra jár az agya. A (jó) politikus nem elsiklik valami felett, hanem mások a szempontjai, mint a (jó) természet/társadalomtudósnak. A tudományban addig vizsgálunk valamit, amíg rá nem jövünk a probléma megoldásásra. Utána (vagy éppen a kísérlettel) bizonyítunk. Tehetjük, tárgyakról van szó. Még az sem probléma, ha nem emberi élőről. A politika viszont arról szól, mi lesz a hatása az emberek tömegeinek életére annak a döntésünknek, amit úgy hoztunk, hogy nincs módunk ismerni a döntés feltételeit teljesen. Sőt, tudjuk, a döntés hatására olyan emberi erők mozdulhatnak meg, amelyek a fizika törvényei szerint működnek hatásukat tekintve, ám amely célok megalapozatlanok/hazugok. Egyszerű példa: Nagy Imre pontosan tudta, hogy 1956 csak elbukni tud. Tudta, hogy a Szovjetunió nem hagyhatja annyiban, mert azzal léte (alapvető presztizse) kerülne veszélybe. Az is nyilvánvaló volt, hogy a Nyugat nme fog beavatkozni, mert azzal a világháború kirobbantását kockáztatja. Azt is tudta, utána megtorlás lesz, annak ő elsőrendű célpontja. Viszont nem volt abban a helyzetben, hogy ezen (matematikai/fizikai/bármilyen természettudományos) döntést hozzon. A tömegek szabadságvágya akkora volt, hogy csak az élére állhatott a biztos bukás tudatában (emberi nagysága éppen ebben áll!). Más: nagyon sokan keresik, mit rontottunk el 1989-ben, hogy ide jutottunk. És bármennyire fájdalmas, ismét az mondható, az ember tett sok hülyeséget, de nem rontott el semmit. Ez volt törvényszerű, ha a (természet)tudományos szempontokat tekintjük. Egy jó tudós és egy jó politikus egyszerűen alapvetően másképp gondolkodik. De a jó politikus kritikus helyzetben kikéri a jó tudós véleményét.