Ha életem során megtörik a determinizmus, akkor hova kerül az öntudatom?

@Wadmalac, telepátia nem létezik, de az elágazó párhuzamos univerzumok elmélete tudományos vita tárgya (lásd: multiverzum). Nevezheted fikciónak, mert nincs rá bizonyíték. Ezért raktam a bölcsészettudományok kategóriájába. De ha a modell konzisztens és nem igényel extrém feltételeket (mint a vallások többsége), akkor érdemes végiggondolni, hogy mik lehetnek a következményei, egyáltalán működőképes-e ilyen világ.

Az elmélet szerint az univerzum elágazik - sokszorozódik - és hasonmásaink születnek. A kérdés, hogy az eredeti érzékelő mit fog érzékelni, melyik hasonmást.

> Ezt biztonsággal én nem merném kijelenteni, semmivel nem valószínűtlenebb, mint a párhuzamos univerzumok, mindkettőnek ugyanannyi hiteles jele van: nulla, az esetleges létezésére a fizikai magyarázatok is teljesen teoretikusak.

Ne hasonlítsuk össze a kettőt. A telepátiáról magad is meg tudsz győződni, pontosabban arról, hogy képes vagy-e rá. Próbáld csak ki. Én is kipróbáltam még kamaszként, amikor hittem ilyenekben. És mivel mindenki ugyanarra jut, hogy nincs ilyen képessége, elég biztos jelenthetjük ki, hogy az ember nem képes rá. Jó, persze, a Neuralinknél kísérleteznek agy-gép interfészekkel, de egy agy-gép-agy összeköttetést nem neveznék telepátiának.

> Ha meg nincs telepátia, akkor két univerzum közt mitől lenne?

Nem állítottam olyat, hogy két univerzumbéli hasonmásaink között van ilyen. Sőt, ha tényleg elágazik az univerzum, akkor empirikus módon ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. De ha elágazik, akkor melyik ágat választja az eredeti érzékelő.

Az a következő kérdés, hogy hogyan vehetjük fel a kapcsolatot a párhuzamos univerzumbéli hasonmásainkkal, de átkerülni egy a másikba - ahol mondjuk megnyerem a lottót - már eléggé sci-fi.

> ezen az alapon 100 m lefutása 10 másodperc alapon sem létezik.

Kérdezz meg random embereket, vagy teszteld őket, így minimalizálhatod az elsőfajú hiba valószínűségét. Aztán ha találsz legalább egy ilyen alanyt, akkor az lesz a hipotézis cáfolata, és készen vagyunk.

> Egy sejt kettéosztódik. A kettőből melyik az eredeti, melyik az "új"?

A sejtek kettéosztódása megint azért más tészta, mert nincs énérzetük, feltehetően érzékelőjük sem. Amikor azt mondom, hogy eredeti érzékelő, az a saját maga számára abszolút és unik. Egy sejtben nincs ilyen minőség, nincs ilyen unicitás.

> Jelenleg az ikrek vannak legközelebb ehhez.

Amit tudunk vizsgálni, ahhoz valóban, az egypetéjű ikrek vannak a legközelebb. De ha feltételezzük a multiverzumot, akkor az elágazó hasonmásaink pontosan az, amiről beszélek.

Még egyszer: nem osztom a szolipszizmust, habár elgondolkodtat.

A "lélek" fogalmát és a spiritualizmust tagadom, nem is ebbe a kategóriába valók.

Én az érzékelésről és az érzékelő elkövetőjéről beszélek. Wadmalac, ha te nem egy ügyesen megírt chatbot vagy, akkor Neked is tapasztalnod kell, hogy te érzékelsz. Ezt az ember megéli, megtapasztalja, tudja. Ezt a kérdést már feltettem itt; te miért a te agyműködésedet érzékeled, miért nem másét vagy esetleg mindenkiét egyszerre? Miért pont te lettél te? Ha szeretnél válaszolni erre, szívesen megkeresem Neked a kérdést.

Attól, hogy ezt az érzékelést nem tudjuk (vagy tudjuk?) mérni, mindenki tapasztalja, és nem vagyok szolipszista, hogy azt gondoljam mások nem érzékelnek, másoknak nincs éntudatuk. De mégis tudományosnak merem nevezni azt a gondolatkísérletet, hogy sokszorozunk egy alanyt, és megvizsgáljuk, hogy az eredő érzékelő melyikbe kerül. Mindegyikbe nem kerülhet, mert akkor egyszerre kellene két test agyműködését érzékelnie, amire eddig nem volt precedens.

Tehát az univerzumok elágazásakor van egy alapértelmezett ág, amit követünk... mi ez?