A kapitalista rendszer úgy kezeli az embereket mint valami tenyészállatokat?

Áruld már nekem el, hogy a szocializmusban mi az értéke a munkaképtelen nyugdíjasnak?

Kínában nyugdíj sincs, a fiatalok tartják el a szülőket, nagyszülőket.

Le kéne tenni Marx, Engels és Lenin műveit. Sokkal hasznosabb sci-fik is vannak.

Hatvan-hetven évvel vagy elkésve.

Pont ennyi évnyi empirikus adat mutatja, hogy ez az idealista irány is működésképtelen.

"Miért a kommunizmussal hoztad párhuzamba?"

Mert a komplett kérdésed a kommunista kapitalizmus-kép, szó szerint.

Ha te magadnak találtad fel újra, ismétlem, elkéstél.

Amit a kérdező forszíroz, az a közgazdasági értelmezése az embernek. Persze, hogy termelők vagyunk és fogyasztók. Lehet hőbörögni, de így van. De ez csak az egyik lehetséges paradigma.

A marxi kapitalizmus kritika a maga idejében érvényes volt, és mai szemmel sem csak hülyeség. Csak az bizonyosodott be(?) az eltelt időszakban, hogy a megoldási javaslata nem működik. A kapitalizmus ui. virulens túlélőművész, meg tud újulni, olyanokat csinál, amit a Marx el se tudott volna képzelni.

A kapitalizmusban az ideál nem a tenyészállat, mert a sok gyerek miatt sokszor megy szülni, sokat van otthon a gyerekekkel, amíg kicsik. Kevésbé értékes, mint akinek nincsenek gyerekei.

Az emberideál a konzumidióta, aki munkaidő alatt három helyett dolgozik, azon kívül pedig éppen ilyen szorgalmasan fogyaszt.

"Egy szót nem említettem a kommunizmusról. Légyszi hagyd ezt abba."

Mit hagyjak abba?

Szó szerint írod a szocialista-kommunista ideológiát.

És leírtam:

"Ha te magadnak találtad fel újra, ismétlem, elkéstél."

Akármennyire "függetlennek" érzed magad, már kitaposott ösvényt használsz.

És leírtam azt is, hogy a nem kapitalista (és olyanból poszt-feudális világban csak szocialista-kommunista verzió született) országrendekben is gazdasági szempontból ugyanaz a helyzet, aki nem termelőerő, az nyűg. A fiatalok inkább befektetés a jövő termelőerejébe, de az öregek bizony nyűg, MINDEN rendszernek.

Legalábbis nagyrészt. Egy kisebbség tapasztalata, tudása még jól jön, de átlagosan, összességében csak kiadás a társadalomnak.

Hogy ezt egy államrendszer hogyan kezeli, az nem államforma, hanem humanizmus kérdése.

Az általad említett esetleges állami eutanázia-veszély sem társadalmi rendszertől függ, hanem a rendszer, népesség habitás és még egy dolog, ESETLEGES KÉNYSZERHELYZET indikálhatja.

Ha a népesség egészséges gondolkodású, egy kemény diktatúrát is megdönthet egy ilyen próbálkozás.

De a leghumánusabb rendszer is rákényszerülhet túlnépesedés, élelmiszer- vagy lakóhely-hiány esetén.

Ez nem kapitalizmus-függő, ezt értsd meg.

Lehet kritikát úgy is megfogalmazni, hogy közben nem tartozol semelyik csoportba sem!