Valóban életképtelen e a szocialista gazdasági rendszer? Lehetne jólét egy szocialista országban?

"Lehetne jólét egy szocialista országban?"

Volt erre példa a 70-es években. Amikor az elvtársak belátták hogy a nagy közösben senkinek sem érdeke hogy dolgozzon, ezért az állam a nép élelmezését sem volt képes biztosítani. Ezért az elvtársak újra engedélyezték és szorgalmazták a háztájit és más maszekolásokat. És lőn világosság, mert a keleti blokk legvidámabb országa lettünk. Pedig a háttérben diktatúra is volt.

"a bevétel nem a milliárdosokat gazdagítaná továnn,hanem az állam kezébe kerülne"

Nézz körül, most mi van. Lehetne éles különbséget tenni állami és magánvagyon között? A nyugdíjpénztár vagyona pl. most hol van?

"amit lehetne a gazdaság fejlesztésére,jóléti intézkedésekre fordítani."

Igen, lehetne. De azt ki ellenőrizné, pláne ki reklamálna, ha véletlenül mégsem arra fordítódna?

A másik a "jólét" kérdése. Ha egyenlően osztanánk el a javakat, ahogy annak idején többé-kevésbé történt, azt nem biztos, hogy mindenki jólétként élné meg. A nagy többség valószínűleg igen, megvolt a biztos minimum, de a maximum is, szóval nem érte meg nagyon felhalmozni, mert az már a rendszer elleni magántőke felhalomzás, stb. Az sem tetszett mindenkinek, hogy egy orvos vagy építészmérnök kb. ugyanannyit keresett, mint egy kubikos vagy buszvezető. Ilyenek miatt mindig kialakulnak feszültségek, amit vagy ideológiai agymosással, vagy erőszakkal lehet elnyomni, de nem tudom, az mennyivel lenne jobb. A tervgazdaság egységes masszaként kezelte az embereket, pont az egyén maradt ki a számításból.

Az én “történelmi tapasztalatom” szerint a termelőeszközök állami tulajdonlása esetén nincs arra garancia, sőt egészen kicsi a valószínűsége annak, hogy annak a termelőeszköznek valódi GAZDÁJA legyen. A nem valódi gazda pedig - pláne, ha jogszabályok is arra kényszerítik, ill. az egyetlen Párt is arra sarkallja - nem annyi dolgozót alkalmaz, amennyi feltétlenül szükséges, neki nem elemi érdeke az ésszerű takarékoskodás, a termelés folyamatos korszerűsítése, a rosszul dolgozókkal való konfliktus felvállalása, stb., stb.

Ezért a nemzetközi piaci versenyben óhatatlanul lemarad, de ez sem zavarja különösebben, mert a fizetése, jóléte nem ezen múlik, hanem azon, hogy a vezető elvtársaknak mi a véleményük róla.

hármas vagyok

Az ötös hozzászóló válaszában tökéletesen leírja a történelmi tapasztalatokat, csapdákat és a szoc. berendezkedés bukásának közgazd.-i okait. Fel is pontoztam (négyest is).

Viszont a kérdés elméleti volt. Ha ismertek egy rendszer a kockázatai és mellékhatásai, akkor már csak létre kell hozni a beavatkozás lehetőségeit, a visszacsatolás módszereit, rugalmassá kell tenni stb, hogy a csapdák elkerülhetők legyenek.

Az alapvető probléma az, hogy az állam rossz gazda, ez közgazdaságtani alapvetés. Mivel az állam egy hatalmas, összetett szervezet, ezért nincs olyan része ami hatékonyan tudná érvényesíteni az állam érdekeit egyes, partikuláris helyzetekben (mondjuk egy állami középvállalat menedzselését illetően), így nagy tere van a helyi döntéshozók személyes érdekeinek, tehát sérül a közérdek, egy állami tulajdonú vállalatnál. Ráadásul a magánvállalatok legnagyobb része csődbe is mehet, így szelektálódik, míg egy állami vállalatnál egyszerűbb eltussolni a dolgokat, és megdobni plusz tőkével a rosszul működő céget hogy életben maradjon. Szóval pusztán anyagi szempontból egyszerűbb hagyni a privát szektort működni ahol az piacképes, és valami progresszív adórendszerrel kivenni belőle a pénzt az újraelosztáshoz - ez kb a szociáldemokrácia, ahol az állam szabályozóként, és nem tulajdonosként avatkozik be, képviseli a dolgozók érdekeit.

A másik probléma a fékek és ellensúlyok kérdése. Ugye normálisan működő (a társadalmi csoportok, de az egyén jogait is védelmező) modern demokráciának ez a kardinális kérdése - ahol nincs egyensúly a hatalmi ágak és más szereplők között, ott az emberek érdekei így vagy úgy, de másodlagossá válnak. Na most, ha adottnak vesszük a teljes állami tulajdont, akkor azzal kizárjuk bármilyen ellensúly gazdasági alapját. Az állam javaival végső soron a többségi kormánypárt rendelkezik többé-kevésbé, és ha nincs magántulajdon, akkor pl. hogy lesz olyan sajtó, ami szembemegy a kormánnyal, vagy hogy lesz olyan, a saját tőkéjéből élő réteg (=polgárság), amelyik gazdasági szempontból megengedheti magának a mindenkori kormánnyal való ellenszegülést? A mai Magyarországnak is problémája az állam túlzott szerepvállalása ilyen területeken, és a polgárság nagyon kis aránya - de ez semmi a 1989 előtti állapotokhoz képest, amikor diktatúra volt, és ennek gazdasági alapjait a teljes állami tulajdon teremtette meg. Erről szokás elfeledkezni, mert 1945 után előbb a politikai hatalomátvétel történt meg, és utána-közben a gazdasági átalakulás. De az államszocialista rendszer önmagában indukálja a demokratikus intézmények felszámolását, a fentiek miatt.

Összegezve, sem közvetlenül anyagilag, sem a politikai rendszert tekintve nem lenne jó a nép számára az államszocializmus.

(Még annyi megjegyzés, hogy a szocialista gazdasági rendszer nem csak teljes államosítást jelenthet, van olyan formája, ami a közösségi tulajdonra épít, de olyan is ami a magántulajdon korlátozásával, és valamilyen korporatív rendszerrel dolgozik. A szocialista rendszer önmagában annyit jelent, hogy a termelőeszközök feletti ellenőrzés legalább nagyobbrészt megmarad a termelést végzők kezében. A teljes állami kontrollal megvalósuló szocialista (célú) rendszert államszocializmusnak nevezzük).

Azért valljuk be, hogy az idealista, aki elképzeli azt, hogy itt van ez a közös kalapács, és majd senki nem hagyja berozsdásodni a fejét, szálkásodni a nyelét, az azért magasabb erkölcsi alapon van, mint az átlag magyar, aki ez esetben röhögve hagyja ott a húgylében a kalapácsot, miután kalapált. Szóval ez "rendes"' emberekkel tudna működni.

Ennek a sok évtizedes iparági kísérletnek a legszebb eredménye az a német autógyártás fejlődése itt és ott, ami keleten nagyjából kimerült abban, hogy a Wartburg ablaktörlő kapcsolójában a mosási funkció után belekerült a kis szünet utáni még egy törlés 20 év alatt - illetve keleten a hagyományos német precizitás eljutott odáig a 80-asokban, hogy egy kanyarban elindult velem kifelé az ülés, mert a négy üléstartó csavarból három már kiesett. Szóval a valóságban tényleg nem működik.

Már persze, ha olyan rendszerben élünk, ahol a fejlődés a meghalással szemben áll rövid távon is, ami azért csak egyféle világberendezkedés.