Szabadok vagyunk igazából, szabadon válthatunk munkahelyet amikor nem vagyunk megelégedve valamivel vagy ez egész csak agymosás eredménye?

"Ez inkább egy gúnynév, vagy eufemizmus, hogy elviselhetőbbek tüntessék fel az ember sorsát."

Ha rabszolgaságnak hívnák, akkor jobban éreznéd magad? :)

"Ezeket figyelembe véve, valóban szabadok vagyunk, vagy az alkalmazók rabszolgái vagyunk mert nincs választásunk, még ha azt is mondják, hogy van?"

Hát ha neked az a szabadság, hogy feltalálhatod magadnak azt a munkahelyet, ami maga a csokitorta habbal, akkor nincs.

"Például a franciák meg merték próbálni a 7 órás munknapokat, más nem merte megpróbálni."

Megpróbálták Hollandiában és tudtommal Finnországban is. És bevált, mert hatékonyabbak lettek az emberek. Volt, ahol a termelés is megnőtt, máshol csak nem csökkent.

Úgy érzed, az anarchia jobb lenne? Ott talán nem lennének szabályok? Egy valódi, Mad Max típusú anarchiában visszasírnád ezt a világot. Nem is sejted, mennyi jogod és lehetőséged van az elődeinkhez képest.

Kellene csinálni egy olyan tábort, ahol pár hétig-hónapig lenne mondjuk egy kis falu bírája "rend" (mondjuk ha nem úgy viselkedsz, ahogy elvárt, akkor megbotoznak, megbéklyóznak, stb.), aztán egy kis náci rendcsinálás (amikor megremegsz, ha meglátsz az utcán egy karszalagos árja rendészt), után kis kommunista ízelítő, amikor azért is felpofoznak (és akkor még jól jártál), ha egy kocsmában a barátodtól megkérdezed, hogy vajon szabad vagy-e ebben a rendszerben.

"Nyugaton sokkal jobban elnyomja az a rendszer az embereket, sokkal jobban meg vannak kötve."

Mégis sokat itt kiabálnak diktatúrát.

Szerintem minden ilyen megítélés teljesen szubjektív, mert csak viszonylagosságban értelmezhető és nem mindegy mihez viszonyítod.

Nem sértésként, de nem lehet, hogy TE nem bírod eléggé a kötöttségeket és TE nem vagy eléggé felvértezve a munkahelyi esetleges konfliktusok ellen?

Az, hogy szabályok közé vagyunk kötve, az tulajdonképpen a mi saját érdekünk.

Durva és nagyon vázlatos hasonlattal, ha a mocsár fölé felhúznak egy hidat, hogy át tudj kelni és ne fulladj meg, utána reklamálhatsz, hogy a híd beszabja a mozgásszabadságod, mert csak előre és hátra mehetsz, oldalra nem.

De a szabályrendszernek ez a célja. Hogy a legtöbbek számára biztosítsa a biztonságosan járható utakat, anélkül, hogy az emberek egymás jogait taposnák.

És ezzel bizony itt-ott elvesz MINDENKITŐL neki tetsző lehetőségeket, mások lehetőségeinek érdekében.

Persze erre az emberek kisebb-nagyobb mértékű szociális klausztrofóbiával reagálhatnak, míg mások észre sem veszik, áramlanak boldogan a szabályok által adott utakon.

Minden a szakértelmeden múlik. Ha pótolhatatlan vagy a cégnek kulcsemberként, akkor nem szívesen engednek el. Meg fogják adni a magasabb fizetést is.

Általában az teljesen normális ha x időnként elmész egykét állásinterjúra, vagy a fejvadászok megkeresnek ezzel-azzal akkor el kell menni az interjúkra. Benyögni valami nagyobb összeget, mondjuk 800 nettó... aztán vagy megadják, vagy nem.

Mindenesetre időnként lehet odamenni a főnökséghez, HR-hez hogy jönnek a jó ajánlatok, mi az ok amiért maradj? Érezzék befenyítve magukat.

Minden opciót ki kell használni külföldön is.

Érezzék hogy nagy szívás ha elmész.

Ehhez persze egyedi tudás, képzettség és referenciák kellenek. Ha ez megvan, akkor szabad vagy. Amíg csak egy N-edik pótolható hangya vagy a rendszerben, addig nem is várhatsz túl sok jót.

Ezek kemény dolgok, de ez a helyzet.

"Amíg csak egy N-edik pótolható hangya vagy a rendszerben, addig nem is várhatsz túl sok jót."

Ezért ismételgették a felnőttek unalomig anno, hogy tanulj, gyerek, mert különben xar életed lesz.

Egyébként a szabadság az a lehetőségekkel egyenlő.

Ráadásul nem csak szabad vagy, de még jár is neked alanyi jogon az, ami sok millió embernek egyáltalán nem jár.

A tanulás lehetősége.

Államilag finanszírozott szakok vannak, szakmák és ott a szociális támogatás vagy a diákhitel amit bármikor felvehetsz. Egy jó szak után nevetve kifizetetsz akár pár milliót is, főleg ha nyugaton találsz állást.

Ez láthatóan még több is mint a szabadság, mert az állam támogat abban, hogy felépíts egy karriert. Még itt Magyarország féldiktatúrájában is megkapod ezt.

...

De tegyük fel, Afrikába születsz, felpuffadt hasú kisgyerekként, a legyek mászkálnak rajtad és alig kapsz enni, inni. Még mindig szabad vagy, mert az esélye megvan, hogy valamilyen módon iskolába járj és kitörj...de borzasztóan csekély és a szerencsén múlik. Na ott tényleg öngyilkossággal érhet fel, a szabad választás. Nem jár alanyi jogon semmi.

"Ehhez persze egyedi tudás, képzettség és referenciák kellenek. Ha ez megvan, akkor szabad vagy."

Akkor sem vagy teljesen szabad, hiszen továbbra is fennáll a pénzszerzés kényszere.

Ha viszont van akkora mértékű passzív jövedelmed, hogy bőven fedezi a kiadásaidat (és ez a passzív jövedelem vagy befektetett tőke biztos alapokon áll), akkor tényleg szabaddá váltál a mai gazdasági rendszerben.

Ez kemény dolog, ezért nem érdemes utálni a pénzt, hanem a magad javára kell fordítanod a tulajdonságait.

És kapcsolódok az idézett hozzászóláshoz, hogy sok pénzt a legritkább esetben lehet szerezni értékteremtés nélkül, amihez vagy kivételes képesség, vagy komoly szaktudás kell.