Hogyan gyengülhetett meg a Római Birodalom úgy, hogy végül szétesett az egész?

Itt le van írva:

[link]

Tömören:

- külső támadások

- császári hatalom meggyengült

- akadozó rabszolgaszállítmány miatt kevés földműves.

Ez a történelemtudomány egyik legrégebbi és legvitatottabb kérdése. A Római Birodalom bukása egy 350 éves folyamat volt. Olyan, mint azt mondani, hogy foglald össze pár szóban mi történt Európában 1650-től napjainkig. Aránylag sok dolog történt. És mivel egy ennyire elhúzódó, ennyire komplex folyamatról beszélünk, mindenki megtalálja benne a saját igazát.

Akik a bevándorlókat utálják, azok szerint a bevándorlás miatt. Akik a kereszténységet utálják, azok szerint a kereszténység miatt. Akik a dekadenciát utálják, azok szerint a dekadencia miatt. Akik a bürokráciát utálják, vagy a hatalom koncentrációt, vagy éppen a hatalom megosztást, vagy a rabszolgaságot, vagy a háborút, vagy a békét, vagy a terjeszkedést, vagy a stagnálást, vagy az inflációt, vagy a rasszizmust, kirekesztést, vagy éppen a toleranciát és elfogadást, vagy bármi mást, azok mind-mind megtalálják a maguk kis igazság-csíráját a Római Birodalom bukásában.

Mivel olyan sok dolog történt, hogy mindenre lehet fogni. És minden ilyen levezetés olyan, mintha valaki mondjuk a 2008-as válságot vissza akarná vezetni az Amerikai Polgárháborúhoz. Butaság. Nem lehet évszázadok alatti eseménysorozatokat összekötögetni, és egyetlen rövid mondatban összefoglalni, hogy hát igen gyerekek, ezért jobb az X mint az Y.

Ez főleg akkor válik egyértelművé, ha felteszed magadnak a kérdést, hogy ugyanez a helyzet fennállt-e máskor is, és akkor is ugyanez lett-e a kimenetele:

Igen, voltak külső támadások. Mióta a Birodalom fennállt, voltak külső támadások. Igen, a császári hatalom meggyengült. Ahogy sok más alkalommal is meggyengült előtte is. Ahogy sok más birodalomban is meggyengült. De voltak kifejezetten erős császárok is a kései birodalomban, meg gyengék is a korai birodalomban. 425-455 között 29 évig uralkodott egy császár. Igen, volt "katonacsászárok kora", de az majdnem 200 évvel korábban volt. Nem ért véget teljesen, de aránylag konszolidálódott. De ha a császárok gyakori váltogatása volt a baj, akkor miért nem bukott el a katonacsászárok idején, majdnem 200 évvel korábban! Meg amúgy is, ez az egész inkább egy következmény, mint ok. Igen, az is igaz hogy a rabszolga ellátás nem volt olyan mint korábban, de ez önmagában nem ok arra, hogy elbukjon. Stb. Fel lehet sorolni az okokat, de egyik sem igazán jó önmagában. Nem egy ok volt, hanem sok kicsi.

Nem lehet egyetlen fonalra felfűzni a bukást, mivel ez egy 350 éves korszak volt, beláthatatlan mennyiségű történéssel, amiknek a feléről még csak nem is tudunk, vagy nem tudunk eleget. Sok ember van, aki nagyon hangosan hangoztatja, hogy X vagy Y volt _AZ_ ok, mivel ők attól érzik jól magukat. És a legtöbb ilyen narratívában van egy csipetnyi igazság, de csak ennyi. Egy csipetnyi.

A hosszan tartó válság és agónia a III. században kezdődött. A birodalom már nem terjeszkedett tovább, amiből az következik, hogy lecsökkent a rabszolgák behozatala. Ez hosszú távon ahhoz vezetett, hogy a rabszolgatartás elavulttá vált, csökkent a rabszolgák száma, a termelést máshogy kellett megoldani.

Ehhez járult, hogy ettől az évszázadtól kezdve időről időre pestisjárvány rázta meg az egész birodalmat, ami óriási népességveszteséghez vezetett, ezt a fajta válságot sem igazán tudták kezelni.

Mivel a birodalom súlypontja gazdaságilag egyre inkább kelet felé tolódott (a tengeri kereskedelem miatt), a nyugati területek fokozatosan a földművelés irányába mentek el, a birodalom vége felé a városok kezdtek elnéptelenedni, önellátó, kisebb faluközösségek stb. jöttek létre. A provinciák kiszorultak a kereskedelemből, elszigetelődtek. Igazából a birodalom nyugati fele veszteséges lett gazdaságilag.

A birodalom intézményrendszere sem volt túl fejlett, sokáig inkább a köztársasági múlthoz volt szabva, és nem a birodalmi léthez (pl. sokáig nem volt egységes igazgatása a provinciáknak, nagy, átláthatatlan volt a bürokrácia, jelentős volt a korrupció stb.). Az uralkodás intézménye pedig önmagában egy olyan tényező volt, ami sok problémával járt. Alig volt császár, aki természetes halállal halt meg, állandóan ellencsászárok léptek fel, egy-egy legio vagy provincia vezetője uralkodónak kiáltotta ki magát, és a regnáló császár ellen vezetett hadat... Ebből következik, hogy állandó volt a polgárháborús helyzet a birodalomban. A III. században konkrétan szétesett az állam, Gallia és Britannia elszakadt, önálló császárság lett, keleten pedig Palmyra szakadt el Egyiptommal együtt. Csak nagy nehezen sikerült ezeket a szeparatista államokat legyőzni és visszaintegrálni a birodalomba. De a lázadások, ellencsászárok fellépése, hadvezérek felkelései az uralkodó ellen stb. végigkísérték a birodalom fennállását a császárkorban, ezt soha nem tudták egy egységes és jól felépített rendszerrel megoldani. Bár a 300-as években a birodalom szerkezetét, adminisztrációját modernizálták.

Tehát volt bőven nehézség, a gazdaság átalakulása, a pestis, a belső polgárháborúk önmagukban is elég nagy káoszt idéztek elő, és akkor még a külső támadásokról nem is esett szó (a belső káoszról szólva itt megemlítem a kereszténység elterjedését, mert attól fogva újabb törésvonalat jelentettek a pogányok, illetve az eretnekek üldözései). De lehet még szólni a birodalom heterogenitásáról, rengeteg nép, vallás, kultúra volt egymás mellett, ezek állandó konfliktusban voltak. Maga Róma városa az egymilliós lakosával egy olvasztótégely volt, annak a fenntartása is óriási teher volt a birodalom számára. A gazdasági nehézségek, polgárháborúk, pestis stb. miatt a pénz elértéktelenedett, főleg, miután a nyugati birodalomrészben egyre erőteljesebb lett a kereskedelem visszaszorulása, a földművelő, önellátó életmód előtérbe kerülése. A gazdasági hanyatlás pedig a hadsereg hanyatlását is magával hozta.

És mindehhez járultak a külső támadások, keleten a Szasszanida Birodalom, nyugaton pedig a germánok, de ez ismertebb tényező, úgyhogy nem részletezem. A lényeg, hogy annyi probléma volt, amivel egy ponton túl nem tudott a birodalom szembenézni, ahogy mélyült a válság, a belső összetartó erő (ami igazából a gazdaság, és az arra épülő hadsereg volt) szétesett, így esett szét a birodalom is.