A feministák, akik szerint a történelem a nők férfiak általi elnyomásáról szól, nem gondolnak bele, hogy az egész történelem során a férfiaknak kellett védeni és eltartani a nőket?
Nem értem, miért képzelik a modern turbófeministák, hogy a férfiaknak mindig is jó dolguk volt, és csak szegény nők szenvedtek a patriarchátus kizsákmányolásától. Egy átlag férfi bármelyik történelmi korban egész életében robotolt, egy egész családot kellett eltartania. A régi jobbágyi élet gyakorlatilag egy rabszolgasors lehetett, márpedig a férfiak többségének ez jutott. A család eltartásán kívül a férfiak voltak azok is, akik katonáskodtak, hogy megvédjék a nőket és a gyerekeket. A férfiakat hurcolták el meghalni mindenféle értelmetlen háborúkba, amikből régen szinte minden generációnak jutott egy.
A modern korban is a férfiak korábban halnak, de később mennek nyugdíjba. A szervezetük hosszú távon kevésbé strapabíró, mint a nőké, és a nőkkel ellentétben hagyományosan egy verseny alapú hierarchiába születnek bele, ahol a többi férfival kell versenyezniük azért, hogy jobb pozíciót érjenek el a társadalomban, és ezáltal több nő figyeljen fel rájuk, akiket nagyobb esélyük van pénzzel támogatni. A férfiaknak alapból nem jut nő, úgy, ahogy a nőknek jut férfi. Egy férfi sokkal könnyebben zuhanhat ki a társadalomból, mint egy nő, aki szinte kizárt, hogy egyedül maradjon. Gyakorlatilag az egész társadalom magja a nők, és az egész társadalom őket védelmezi mindenféle eszközökkel. A rendőrség, ami azért jött létre, hogy a kiszolgáltatottabbak is érvényre juttathassák a jogot. A bíróság, ami a nőnek ítéli meg a gyereket váláskor. A válóper intézménye, amivel sok nő visszaél és kiforgatja a férfit a vagyonából. Női egyesületek, a családon belüli erőszak ellen. A nők között sokkal erősebb a társadalom szövete. Például, ha egy férfi és egy nő vitatkozik, mindig mindenki automatikusan a nő mellé áll. Aki nem érti, miről beszélek, nézze meg ezt a videót:
https://www.youtube.com/watch?v=u3PgH86OyEM
A wage gap, bár létezik, a nagysága el van túlozva, és tetszik, nem tetszik, alapvetően a nőnek soha nem volt életfeladata, hogy karriert építsen. Igen, a férfi könnyebben ér el fontosabb és jobban fizető pozíciókat, de ezért cserébe stresszesebb és kockázatosabb életet él, sűrűbben vált munkahelyet és többet kell teljesítenie. Ezzel szemben a pénz felhasználásában, beosztásában, elköltésében a nőké a nagyobb szerep, a piaci döntések 80%-át nők hozzák - nem véletlen, hogy a legtöbb reklám őket célozza meg.
Gyakorlatilag úgy van felépítve a társadalom, hogy a férfi épít, keres, fenntart, és ha kell, az életét adja a családért, a nő pedig igazgatja a családot és védett helyzetből építi a társadalom szövetét.
Mindezek fényében kérdem, milyen jogon vannak felháborodva a feministák? Mi az, ami szerintük nekik nem jut, vagy mi a nem igazságos? Nyugodtan ki lehet próbálni a férfilétet, ahol hamarabb halnak meg, elráncigálják őket fegyveres konfliktusokba és dolgozni kell egy fél életen át, hogy feltűnést keltsünk a másik nemben. A kvótázásról meg az a véleményem, hogy nemcsak a parlamentbe kéne követelni, hanem akkor legyenek kvóták a kamionsofőrök és a szennyvíztisztítók között is.
1) A modern feministák pont úgy kiállnak a társadalom olyan vonatkozási ellen is, amik a férfiakat érintik hátrányosan. Legalábbis próbálnak, elméletben. A modern feminizmus nem (csak) arról szól, hogy a nőknek milyen rossz.
Pl. Emma Watson:
"Because to date, I’ve seen my father’s role as a parent being valued less by society despite my needing his presence as a child as much as my mother’s. I’ve seen young men suffering from mental illness unable to ask for help for fear it would make them look less “macho”—in fact in the UK suicide is the biggest killer of men between 20-49; eclipsing road accidents, cancer and coronary heart disease. I’ve seen men made fragile and insecure by a distorted sense of what constitutes male success. Men don’t have the benefits of equality either."
2) Nem véletlenül szúrtam be azt a "Legalábbis próbálnak" részt az előző válaszomba. A modern feminizmust dominálják a nők, akik a női problémákra fókuszálnak. A férfi problémákat nem látják át annyira és nem gondolkoznak rajtuk annyit. Szóval ha ilyen indíttatásaid vannak, akkor harcolhatsz a feministákkal szövetségben a férfiak jogaiért is. Persze gondolom nincsenek, csak mostanában divat a feminizmust szidni valamiért.
Van benne sok dolog amiben finomabban fogalmaznék, de több dologban egyet kell értsek főleg a végénél.
Nem a feminizmussal van baj, mert általában értelmes lenne (bár nem értem miért ekvalizmisnak hívják? Már az elnevezés is diszkrimináló a férfiakra nézve)
- hanem azzal ahogy sok nő értelmezi a tanait. Női elnyomásra hivatkozva végül pont az egyenlő bánásmód borul fel sokszor. Illetve sokan úgy értelmezik, tévesen, hogy férfi-nő egyenlő.
A kvótázás nagyon polkorrektnek tűnő dolog, és nagyon veszélyes is.
Már a tudományokba is beférkőzött, és sokszor emiatt nem kapnak pozíciót olyan férfiak, akik szakmailag a legjobbak, mégsem alkalmazhatóak a kutatócsoportban, csak mert férfiak...és a kötelező kvóta előír női kutatókat is. A szakma nem tehet arról, ha 2.5 atomfizikus nő van a egész országban...
Elég súlyos és kirekesztő, ha szakmai dolgokba beleavatkoznak ilyen alapon...
Pl nálunk is nagy probléma, hogy a pályázat előírta, hogy női kutatónak is kell előadnia, nem tarthatja meg csak férfi!
Ez vezetett oda, hogy nem a szakma legjobbja tartotta az előadást, hanem úgy kellett egy női szakembert vadászni valahonnét.
Itt tartunk jelenleg... az EU pályázatokat is megmérgezte ez a polkorrekt fa..szság.
Utolsó, ez nagyon kemény... egyébként nem tudom, mivel foglalkozol, de itt látszik, hogy mennyire mindenhol jelenlevő ez a probléma, hiába mondják egyesek, hogy ez csak vihar a biliben. Nem az. A kvótától nekem herótom van, rohadt visszatetsző intézmény. Az egész ostobaság onnan indul ki, miszerint a férfiak meg a nők egyenlően jók mindenben. Nincs így, és túlnyomórészt nem is azonosak az érdeklődési területeik.
Előző válaszíró:
"2) Nem véletlenül szúrtam be azt a "Legalábbis próbálnak" részt az előző válaszomba. A modern feminizmust dominálják a nők, akik a női problémákra fókuszálnak. A férfi problémákat nem látják át annyira és nem gondolkoznak rajtuk annyit. Szóval ha ilyen indíttatásaid vannak, akkor harcolhatsz a feministákkal szövetségben a férfiak jogaiért is."
Hát én nem értem, mi a kapcsolat eközött a két mondat között. Az első mondatodból pont az következik, hogy a feministák ELLEN kéne harcolnom. Miért kéne velük szövetségre lépnem, amikor alapvetően hibásnak tartom az egészet? Az, hogy nem gondolkoznak annyit a másik oldalról, őket minősíti. Én azt gondolom, hogy sokkal inkább a férfiak szorulnak rá az érdekképviseletre. A nőknek ma már előjogaik vannak. Övék a hagyományos női adu - a szexuális szelekció joga -, és most már egyenlőek az esélyeik a karrierépítés világában is, ami eddig a férfiak eszköze volt arra, hogy kompenzálják az alapvető versenyhátrányukat a nőkkel szemben. És az őrület egyre csak fokozódni fog; Franciaországban már olyan törvényt hoztak, hogy törvénnyel büntetik a füttyögést a nők után, sőt, állítólag a zaklató tekinteteket is.
És ezért szidom a feminizmust, nem pedig divatból.
Egyébként az rendben van, ha a tudományt és a kutatást, műszaki pályát népszerűsítjük a nők körében, mert lehetnek ők is olyan jók benne. Sőt általában szorgalmasabbak is mint a fiúk, csk nincs önbizalmuk folytatni, mert félnek ahogy kirekesztik őket.
Na ezt kell eloszlatni... mint kiderült a férfiak nagyrésze egyáltalán nem kirekesztő, sőt örülnek a programozó, mérnök, biológus csajoknak.
Tehát pont a nőknek kell megmondani, hogy merjenek ilyen pályára is menni, nem éri őket hátrány.
A kérdés egyik felével sem értek egyet. Nem tudom mit gondolnak a feministák, hallottam, hogy van aki így gondolja. Nem igaz, hogy a férfiak az egész történelmünk során elnyomták a nőket, az igaz, hogy voltak korszakok amikben a nőket nem tekintették embernek, volt mikor embernek tekintették őket, csak nem tudták miben, mennyiben különbözik egy férfitól, és ez hosszú idők alatt annyi sok félreértést eredményezett, hogy most ilyen kérdéseknél tartunk.
Nem igaz, hogy az egész történelem során a férfiak tartották el és védelmezték a nőket, a legtöbb ember helyzetét az határozta meg mikor hova született, többnyire a fennmaradásért küzdött minden hozott és szerzett eszközével, ha ebben lehetne egy nagy átlagot vonni azt látnánk, hogy ilyen szempontból nem különbözött a feladatuk fontossága vagy nehézsége.
A felhozott példákban azt is le lehetne írni, hogy amikor a férfiakat háborúba hurcolták, a nők maradtak a lebombázott házak mellett akárhány gyerekkel ház, munka és élelem nélkűl teljesen magukra hagyva 5-10 évig vagy halálukig, és ételt, ruhát teremteni, gyerekeket eltemetni. De most a modern korban legalább lehet azon versengeni, hogy kinek nagyobb a nyomora... hát ja.
A kérdés többi része is pontatlan adatokkal van tele, és azt is látni kellene, hogy ezek mindegyike olyan értékeket jelöl, ami egy idő mentén folyamatosan változó függvény egy-egy szakaszát vizsgálja, amiből nem lehet következtetni tendenciára.
Konkrét példa lehetne erre a stressz okozta korai halálozás, ami 10 évvel ezelőtt inkább a férfiakat érintette, ma már ebben kezd kiegyenlítődni a nemek aránya ebben.
A férfi és női szerepek nem különülnek el ekkora mértékben, mivel sokkal több mindenben hasonlítanak, mint amennyiben különböznek. Mondjuk ázlag nő 30 kilót bír emelni, átlag férfi 80 kilót, mindketten hazaviszik a bevásárlószatyrot, de egyik sem sétál ki a boltból az új mosógéppel a hátán.
Volt már olyan kor, talán 200 éve mikor azt gondolták tényleg így épül fel a társadalom, aztán belátták hogy tévedtek. Abból lett a kényszerházasság, a rang szerinti párosítás, a beltenyészet, meg a lányregények. Egyszer már megbukott ez a nő feladata a család a férfié a munka felállás.
Lehet túltólják a feminácik, de azok is akik most femináciznak. Olyanokról beszélnek, amikről nekik személyes tapasztalataik nincsenek. Mint mikor másfél szobás nyomorra hivatkozva nem lehet szülni, meg mikor olyan küldené le bányába a nőket aki felszisszen ha durva a heti manikűr. A többi nő és férfi meg tanul, dolgozik, gyereket nevel, együtt, és csak akkor érdekli őket melyikük a férfi és melyikük a nő, mikor kettesben maradnak.
1) A wage gap NEM LÉTEZIK. Liberó kamu az egész, ahol direkt az öSSZES munka átlagfizetését vetették össze. Naná, hogy egy mekis meg férfigyűlelet BA-val rendelkező közel sem kap annyit, mint pl. egy menő orvos.
2) A feministák világ életükben elmebetegek voltak. Az első két hullám is nyíltan rasszista volt, sőt, még a saját etnikumukat is lefosták, ha nem voltak jómódúak.
Manapság ugye meg az "egyenlőség" leple alatt akarnak még kevesebb jogokat másoknak, és többet maguknak.
3) A feministák nem szeretnek gondolkozni. Szörnyen megfájdul tőle a fejük, mert még életükben nem kellett használniuk csökött agyukat. :D
Miért nem lehet csak úgy szimplán humanistának lenni? Azt játszani, hogy pont senkit nem érdekel, hogy ki milyen nemű, nációjú, vallású, estébé, mert csak az emberi mivolt számít, ezért nem erőltetünk vért izzadva kvótákat olyan területekre, ahol addig a veszett kutyával az élen mindenki letojta, hogy ki nő és ki férfi! (és ezzel a "nagy pacifista" újbalosok maguk az addig nem létező konfliktus megteremtői).
Talán ez esetben sokaknak sírna a szája, hogy pusztán a nemi szervük, a bőrszínük, vagy a vallásuk miatt nem kaphatnak többletjogokat? Az ál-áldozat buisniness jól jövedelmez mostanság, ezért sokak érdekeltek abban, hogy egy humanista, egy nagy egység felé törekvő emberiség helyet folyamatosan konfliktus legyen ember és ember között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!