Szabadok vagyunk igazából, szabadon válthatunk munkahelyet amikor nem vagyunk megelégedve valamivel vagy ez egész csak agymosás eredménye?

"Volt már ez a kérdés? Bocsi nem láttam még"

Akkor bocsi, azt hittem te írtad ki a legutóbbi modern rabszolgaság kérdést. :)

Amúgy a szabadság nem azt jelenti, hogy nincsenek feltételei az életnek. A tigris vagy a sas is szabad, de muszáj neki vadásznia, ha nem akar éhenveszni. Ilyen szempontból minden élő a természet "rabszolgája", tennie kell az életben maradásért. A természeti törvények helyett (vagy mellett) nekünk a társadalmi felételekhez kell igazodnunk. Ha enni akarunk, pénz kell; ha pénzt akarunk, dolgozni kell. (Most hagyjuk az alternatív pénzszerzési módokat, de még azokért is tenni kell valamit.) Ha munkahelyet váltunk, annak megvannak a nehézségei. A szabadság az, hogy egyáltalán megtehetjük, hogy váltunk, vállalva persze a jó és rossz következményeit is.

>"az alkalmazók rabszolgái vagyunk mert nincs választásunk"

Van választásunk, kiléphetünk. Ja hogy annak következményei vannak... Isten hozott a való világban. Mi lenne, ha még ki sem léphetnél? És ha mondjuk még fizetést sem kapnál, csak dolgozni kellene? Na az a rabszolgaság.

A szabadság nem azt jelenti, hogy káros következmények nélkül azt csinálhatunk, amit akarunk. A szabadság madara nem a sültgalamb, ami a szánkba repül. :)

Előző válaszoló minden szavával egyetértek.

Kérdező megnyilatkozásai valóban arra utalnak, hogy a szabadság fogalmát félreérti.

Arra kérdezőre hasonlít, aki évekkel ezelőtt itt a gyakorin azon lamentált, nem a személyek alkotmányos(?) mozgási szabadságának megsértése-e az, hogy bizonyos országokba csak vízummal léphet be.

A másik gondolatom pedig az ismert vicc az angol autósról, aki átjön a kontinensre és a rádiót hallgatja, amiben figyelmeztetik a Calais-Párizs autópályán közlekedőket, hogy vigyázzanak, mert egy őrült autós a forgalommal szemben vezet. Mire az angol: Mi az, hogy egy, az összes!

"Tehát nem vagyunk szabadok."

Nagyon zsákutcában mész. :)

Egyébként azt is megteheted, hogy másik országban dolgozz, ahol nincsenek ilyen nehézségek. (A szocreál érában már rég egy kihalgatószobában ülnél, mert a rendszer ellen agitálsz.)

Igen kérdező, sohasem leszünk teljesen szabadok.

Korlátoznak bennünket a fizikai szükségleteink, a tér és az idő alkotta korlátok, de még a saját törvényeink és együttélési normáink is.

De úgy gondolom, mégis van egy olyan foka a szabadságnak, amikor - minden limitációt is mérlegre téve - kijelentheti az ember: szabadnak érzem magam.

És ez az állapot nyilvánvalóan nem egyezik meg azzal, amelyben elméletileg bármit megtehetne.

Mégis sokkal szabadabb vagy ma, mint akár kétszáz, akár ezer évvel ezelőtt, amikor még kőbe volt az ember sorsa társadalmi értelemben vésve, és szinte alig létezett mobilitás. (És itt nem a munkahelyváltást értem.)

Ma szabadon változtathatsz állást, szakmát, pályát, életmódot is. Persze mindennek vannak következményei, ez régen is így volt.

Lehet, hogy egyszer majd még szabadabb világot alkotunk magunknak, de ma abból kell főzni, ami van, mert a holnap levesét nem tudod megenni, és addigra éhenhalsz.