Napjaink emberére miért helyeznek ilyen irdatlan teljesítménykényszert?

28

De miért kellene bántásnak felfogni azt, hogy valaki Aspergeres és nem neurotipikus? Még mindig érezni a sztereotípiát amivel az aspergeresekhez viszonyulnak, és ez a te írásodból is átjött. Mintha egy kondíció lenne, mintha valami nem lenne rendben velük. Pedig csak annyiról szól az egész, hogy más agyi struktúrájuk van mint a neurotipikusoknak és másként dolgozzák fel az információt.

Ettől eltekintve a legtöbbjük magasan intelligens és tehetséges.

Szóval nem kellene ezért bocsánatot kérned. :)

Viszont természetesen magam nem diagnosztizáltam még, de nem különősen zavarna ha ezt állapítanák meg. Mert miért hagynád hogy az határozza meg miként érzel, hogy mások milyen szakszavakat illetnek rád. Meg ha kilógsz a sorból nem feltétlen szorulsz kezelésre, lehet csak simán más vagy. Ennyi.

A neurotipikusok sajnos azt szeretnék ha mindenki olyan lenne mint ők. Az Aspergereseknek nincsenek ilyen törekvéseik :)

29

Igen, pontosan erre utaltam a kérdésemben ha visszaolvasol, hogy önmagában az emberi életnek (napjaink szemlélete szerint) nincs értéke. Annyit ér egy ember amennyit meg tud termelni. Ergo, modern rabszolga.

33

Már, hogyan ütöttem volna? Nem mondtam, hogy Aspergeres vagyok :) Ezt te feltételezted. Én csak elmondtam, mit gondolok az Aspergeresekről és a neurotipikusokról.

Többnyire a versenynek köszönhetően szól az embernek a történelme a vérontásról, vérfürdőkről és szenvedésről.

Minden bizonnyal nagyon egészéges ha ezeket vonta maga után.

35

De megint csak rossz helyen lyukadtunk ki, hiszen a kérdésem sem erről szól.

Semmi gond nincs azzal, ha valaki a megélhetés (vagy akár kényelme) érdekében megteszi a tőle telhetőt. Elsősorban nem erről szól a kérdésem. Ezt nyilván mindenki megteszi, mivel nem kellemes az éhezés, esetleg utcán élni, megázni, megfázni stb. Ezek a józan észből következnek, mert minek szenvedjen az ember ha ezeket egy átlag munkával, átlag fizetéssel viszonylag könnyen biztosíthatja magának.

Én az értékítéletekről, társadalmi felfogásról és osztályozásról beszélgetek. Ennek tükrében belátható, hogy az ember legtöbbször a saját kényelmének biztosításán túl is törekedik, kell már neki olyasmi amire nincs feltétlenül szüksége, de a becsvágya (vagy nevezzük úgy, hogy inkább a társadalmi nyomás által kiváltott érzelmi reakció) mégis arra vezérli, hogy tovább teperjen és még több anyagi (vagy szellemi) javat megteremtsen magának, csakhogy ő ott legyen fent, a legmegbecsültebbek, a legkitüntetettebbek között. Erről a nyomásról beszélek, ami a társadalom által van rá helyezve és nem az ösztönös túlélési mechanizmusról. A túlélést nagyon könnyen biztosíthatja magának bárki. A verseny az pedig nem ösztönös, hiszen az állatok sem versenyeznek úgy mint az ember, aki mindenből versenyt csinál. Az állatok a túlélésük biztosításán túl egymást már nem akarják megverni, lenyomni, felülkerekedni a másikon. Míg az emberek, még a túlélésük bizonyossága mellett is még tovább akarnak versenyezni. Ez már nem ösztön szerintem, az ösztön csakis a szaporodásra és a túlélésre koncentrálódik. Itt már többről van szó, itt közbeszólnak sok olyan csak emberre jellemző tulajdonságok, amelyek kiváltják ezeket a cselekvéseket, mint például a becsvágy, kapzsiság, ego, nagyzási mánia, teljesítménykényszer, vagy esetleg mindenféle komplexus és megfelelési kényszer.

38

Nem feltétlen vadidegeneknek akarnak megfelelni. Gyakran már ezt a szerepet az ego veszi át, és csak saját becsvágyuk hajtja őket.