Napjaink emberére miért helyeznek ilyen irdatlan teljesítménykényszert?
Az van nekik megtanítva, hogy az égvilágon semmit nem érnek ha nem teljesítenek szuperül ezen, azon meg amazon a területen, mintha jelentéktelen lenne az életük ha nem tudnak valamit felmutatni.
Ez annyira nagy buli? Csak azért élni, hogy az elvárásoknak megfeleljen az ember, hogy csak a kis egocskáját táplálhassa?
Mi értelme van így élni. Most nyilván ezt cáfolni lehetne sok jól hangzó közhellyel, de szerintem inkább ne tegyük, mert ez igenis így van, az ember nagy teljesítménykényszer nyomása alatt kell leélje az életét, és csak annyit ér amennyit le tud tenni az asztalra (ergo önmagában egy emberi életnek nincs értéke).
válasza:11
Igen ám de akarva, akaratlanul is kihat rád a környezeted, nem tudod magad függetleníteni tőle. Ha mindenki ugyanúgy viselkedik és vélekedik az élet dolgairól, mégis egyedül hogyan tudod kivonni magad belőle és kialakítani magadnak egy párhuzamos világot? Ez nagyon szépen hangzik viszont van reális mód ezt a valóságban kivitelezni?
válasza:Az ember versengő típus. Ez már az őskorban is így volt... Főleg ott volt teljesítménykényszer.
Ha nem voltál hasznos tagja a csoportnak, nem tepertél, szimplán agyonvertek vagy hagytak éhendögleni.
Emellett az adrenalinfüggő versenyzés mindig is az emberiség, és maga az élet része volt. Ez emelt minket civilizációvá tudod.
Nem elégedtek meg a középszerrel, jobbat akartak építeni, messzebre látni, távolabbra jutni. Az agyunkba van kódolva genetikailag a hosszútávú versenyszellem. Ez motiválja a jutalomközpontunkat. Nem a középszerű tespedés és állandóság, hanem új és új élmények, áttörések, felfedezések. Mindig a változás hajtja a boldogságért felelős dopamin reward rendszert.
...
Ha ez benned nem vált ki motivációt, akkor depresszióra vagy hajlamos, nem működik jól a jutalmazó rendszered. Vagy egyszerűen sikertelen vagy, nem találtad meg azt amiben kiteljesedhetsz. Pszichiáter tudna segíteni rajtad.
válasza:13
Egyszerűen nem látok ezekben értéket. Ahogy te is leírtad, ezek ösztönös cselekedetek, motivációk.
Én szeretek túllépni az ösztönszinten. Pont ez a baj, hogy azt látom az emberek mennyire ösztönlények, csak az ösztöneiket követik. De akkor mikor fogunk leszakadni az állatvilágról teljesen és tekintünk más szintről az élet dolgaira. Ezért ennyire lelombozó számomra ez az egész, mert mindenki más, mindenki csak megy az ösztönei után. Értem én, hogy az tartott életben sokáig minket, de ma már nincs szükség az ösztöneinkre, gondolkodhatnánk magasabb szinten is.
válasza:Mindenhogyan a létünk az ösztönös viselkedés. Ez az emberiség meghatározó lénye.
Szeretkezünk mert jó. Miért jó? Mert izgatja a reward rendszert és endorfint szabadít fel.
Nem mellesleg ez motivációt ad, hogy párt találj, gyereket nevelj stb.
Ugyan ez van a munkával is. A verseny motivál, mérnökként alkotsz egy tárgyat ami elegáns és szép és még a funkciója is jobb mint az előzőnek. Ez örömöt okoz, elégedetten mész haza, hogy ma alkottál valamit.
Ez jó neked, és az emberiségnek is.
Akkor lennénk végletekig ösztönlények, ha mint az állatok csak a napi szükségleteink kielégítésére törekednénk. Ez van a hajléktalanokkal is gyakran. Nem akarnak változni, se változtatni. Nem is tudnak már...
A verseny motivációja egy sokkal magasabb rendű ösztön, ami civilizációvá emelt minket.
Egyébként meg a szabad választás joga a tiéd. El lehet költözni a természetbe egyes népek közé akik nagyon egyszerű (de nehéz) életet élnek. Ott az alap létszükséglet kielégítése a napi tevékenység mondjuk napi 12-14 órában.
válasza:Egyébként elég egyértelmű és logikus a kapcsolat a két dolog között.
Ha hasznos és jó munkát végzel, akkor megbecsült tagja vagy a társadalomnak, mert a közösség számára is hasznosabb vagy. Ha csak tengeri uborka életmódot élsz, és majd az én adómból kell munkanélküli segélyt kapnod, akkor számomra nem leszel hasznos és megbecsült. Mivel én is leteszek valamit az asztalra, ezért elvárom ugyanezt a motiváltságot az embertársaimtól is. Így is épp elég parazitát kell eltartanunk...
16
Az van, hogy engem teljesen más dolgok motiválnak. A szeretkezést említetted, ami pont, hogy a ösztönösség tetőfoka. Volt részem benne, kipróbáltam, oké. De ezentúl már nem érzem motivációt arra, hogy újra meg újra megtegyem, tudom milyen és önmagában szerintem nem egy akkora nagy szenzáció. Pont az látom benne ami, ösztönös cselekvés. A szeretet, szerelem az egy sokkal magasabb szint szerintem. Arra éreznék motivációt, annak az elérésére, a beteljesedésre, viszont az ilyesmire egyre kevesebb az igény, és egyre nehezebb találni olyan személyt akinek ez a fő vágya például. Hiszen lehet, hogy még mindig a túlnyomó többség alacsonyabb tudatszinten van és erősen ösztönlény. Szerintem igen, itt tudatszintekről lehet beszélni. Az, hogy hogyan tekintesz a világra az elsősorban a tudatszintektől függ. Nem biztos, hogy egyforma az agyunk és nem biztos, hogy például más személy agya képes annak az érzelemnek a kiváltására amire az enyém igen. Ezért nem értenek meg talán. Nem tudhatjuk, hogy a másik hogyan éli meg a világát, milyen érzelmei, gondolatai vannak. Lehet, hogy teljesen másként érez, másként tapasztal. És lehet, hogy ebből a szempontból kilógok a sorból. Sosem volt számomra kielégítők és boldogítók a földi, mindennapi dolgok. Valami másra vágyom, de én sem tudom pontosan, hogy mire. Lehet olyasmire ami nem is létezik. Még. Talán majd évmilliók múltán létezni fog.
válasza:Dióhéjban lenézően fogalmaztál, hogy kb az emberek 99% állatias ösztönlény, te viszont különleges special snowflake vagy aki felülemelkedett ezeken. Tehát mi vagyunk a bolobdok 😃
Érdemes lenne elgondolkozni, hogy nem más az agyad, nem speciális... hanem nem működnek benne részek. Legalábbis biztosan nem normális üzemmódban.
Egyértelműen pszichiátriai jellegű a problémád, ami önigazolással is társul sajnos. (Ami szerint a világ torz és beteg, te vagy egyedül aki normális és felemelkedtél a pór fölé)
Szerencsére az emberek agya nem így működik, és így sikerült kiemelkedni az állatvilág soraiból, olyan eredményeket elérni mint az LHC részecskegyorsító, a gravitációs hullámokat érzékelő LIGO, az első szívtranszplantáció, a Mount Everest meghódítása, a Holdraszállás, az ITER fúziós erőmű, de említhetném Mozart vagy DaVinci alkotásait is. Mind az ösztönös alkotási vágyunk csodálatos folyományai, amely sehol máshol az állatvilágban nem tapasztalható.
19
Nem vallom, hogy mások fölé emelkedtem. Vannak nálam sokkal tehetségesebb, sokkal ügyesebb, okosabb emberek ezrével.
Szóval nem érzem azt, hogy több lennék mint ők.
Csupán annyiról van szó, hogy más perspektívából tekintek a dolgokra. Illetve mások a motivációim és nem értem meg az embereket. Ennyi.
Nem hinném, hogy depressziós lennék csak azért mert a hétköznapi dolgok nem motiválnak. Vannak olyan dolgok amik motiválnának, tehát a depressziót kizárhatjuk. Viszont ilyen dolgokat nem vagy csak nagyon nehezen találok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!