Hogyan lehet elképzelni a halál utáni állapotot?

Egy hasonló kérdésre válaszomat bemásolom, RÉSZBEN talán válasz:

(a kérdés az volt: "Hogyan jöttetek rá, hogy a halál után semmi sincs? Nem féltetek előtte? Hogyan tettétek magatokat túl ezen, hogy féltek? Én néha nagyon féltem haláltól, de ha semmi sincs utána és semmit sem érzek akkor nem gond.")

Én még nem jöttem rá erre. Igazából a kérdés természete miatt igazán nem lehet válaszolni a kérdésre. A halálközeli emberek élményei esetén is kérdéses, hogyan vajon tényleg meghalltak-e, vagy félhalott állapotban hallucináltak. Az emberiségnek elég régi meggyőződése, hogy nem ér minden véget a halállal, csak a test pusztul el, a lélek tovább él. Ennek formájára a természeti népek, és a tételes vallások földrajzi helyzettől, történelmi korszaktól függően általában különböző válaszokat adtak, amelyeket vagy elhisz az ember – vagy nem. (Azért a legtöbb vallás ismeri a végső igazságszolgáltatás fogalmát, és van néhány hasonló vonásuk.) A csak erre az életre vonatkozó létet talán az ókori görög filozófusok tanították 2000-2500 évvel ezelőtt (legalább is az írásos feljegyzések szerint). Aztán Európában a XVI. századtól terjedt el ismét az ateizmus, tudományos formában talán a XVIII. századtól (felvilágosodás). A XIX. és részben a XX. századnak uralkodó ideológiája volt, de tulajdonképpen ez is elmélet, mert a kérdés természete kizárja a bizonyítást.

Minden megy ugyanúgy tovább, csak az elhalálozott nélkül.

Biológiai szempontból semmivel sem vagyunk különbek az állatvilágtól, velünk sem történik más, mint azokkal.

A tibeti halottas könyvben le van írva. (szerintem hülyeség kb. de lehet mégsem az)

Biztos ájultál már el és abban az ájult állapotban sem vagy sehol, nincs benned a világ.

"Vannak olyan emberek, akiket 40-50perc után hoztak vissza."

Ezt hogy érted, hogy 38-48 percig hozzá sem nyúltak, vagy addig egyfolytában lélegeztették mesterségesen?

Lehet itt teologizálni, tanakodni, téziseket felállítani, de igazából nekem ezzel a bajom a meggyőződésekkel van, főleg vallásos tekintetben, de tudományos részről is. Egyértelműen van valami felsőbb erő, ami lehet egy személy, lehet Isten, lehet egy entitás, de lehet tudományos dolog is, amit képtelenek vagyunk érzékelni és érteni, lehet szimplán a nem tudás is, ami ahhoz lenne szükséges, hogy megértsük a világ létezésének okát, miértjék, az emberi élet célját stb. Viszont azaz igazság, hogy fogalmunk sincs a válaszokról ezekre a kérdésekre. A vallás és az ezoterika mondva csinál választ, hogy legyen válasz. A tudomány ezt nem hajlandó megtenni, de nem tud válaszolni. Senki nem fogta meg még a lelket, egyértelmű definíciót sem mondhatunk rá. Azt szeretem, hogy sokan úgy beszélgetnek a lélek létezéséről és győzködnek, mint azon keresztények, akik még a Bibliát sem olvasták, s hétvégi templomba járás mellett nap mint nap követik el azokat a bűnöket mik miatt be sem léphetnének Isten hazájába.

Klinikai halál detto ugyanez. Az orvostudomány még mind mai napig nevetséges és ezer egyszerű kérdésre nem tud választ adni. Az egyik kérdésnél volt egy igen jogos hozzászólás, mely az orvostudományt inkább tapasztalásnak hívja, mint következetességnek és azt kell hogy mondjam, egyet kell értsek vele. Fogalmunk sincs mi történik pontosan, s milyen hatással van ránk.

Az viszont teljesen egyértelmű, hogyha tudat nincs, nem számít sem tudatalatti, sem lélek, sem Isten szájba adott szavai, nem fogod észlelni. Ez egyébként meg megint másik ezer kérdést vet fel, az életről, az illúzióról, a tudat és tudatalatti kérdéséről. Továbbra is úgy gondolom, ámbár gondolkodni érdemes, de ebbe az ember beleőrül, és akik ezzel mélyebben foglalkoztak, filozófusok, tudósok, mint bele is őrültek. A vallásosok nem őrülnek bele, hiszen nekik nincs szükségük logikára, helyettesítik hittel és mondva bármire adhatnak választ. Ezért van az, hogy amíg a tudományba a legnagyobbak is belebuknak, addig a vallást a legszegényebb és legbutább is képes művelni.