Ennek az emberi hozzáállásnak / jelenségnek van neve a pszichológiában?

Gyakran elhangzott mondatok:

"Egy emberként nem sokat tehetek a környezetvédelemért."

"Ha azon múlna a klímaváltozás, hogy mindennap nylon zacsiban viszem az uzsimat, már rég kipusztultunk volna."

"Ha olyan környezettudatosan élnék, ahogy csak tudok, attól még a többiek továbbra is folytatnák megszokott életüket, épp ezért mindegy, hogy én változtatok -e vagy sem."

és társaik.

Tehát ezen mondatok alapján úgy tűnik, mi emberek végtelenül szerény lelkek vagyunk, semmi ego, úgy érezzük, mi csak apró pontok vagyunk az Univerzumban, nem tudunk megváltoztatni semmit, olyan jelentéktelenek vagyunk.

Azonban, ha valami baj történik, teszem azt, lassan elfogyik az iható, szennyezés és só mentes vizünk, mindenki magának akarja majd azt a keveset is, ami maradt, mintha bármi függne is attól, hogy ő túlél vagy meghal. És valószínűleg pont azok fognak hajbakapni az utolsó pohár vízért, akik kisujjukat sem mozdították azért, hogy részt és felelősséget vállaljanak.

Tehát, erre az "én nem vagyok senki" vs "nekem mindent" kontrasztos hozzáállás jelensége foglalkoztat engem.

Ez kicsit hasonlít egyébként az önbizalomhiányos emberek viselkedésére (nem ítélkezésből mondom, saját tapasztalatom, szóval saját magamban is megláttam ezt a gondolkodásmódot): magukat semmibe nézik, bénábbnak, kevesebbnek mindenki másnál, mégis azt hiszik, hogy mindenki őket nézi, rajtuk gondolkodik, róluk alkot véleményt magában.

Köszönöm előre is a segítséget!