Létezik szabad akarat?

Tehát nagyon mélyre a nemdeterminisztikus kvantum random idegsejt szinten maga a működés része, de nem szabad akarat... maximum annyi, hogy semmilyen formában nem jelezhető előre pontosan az, hogy melyik időpillanatban kelünk fel, mivel sok-sok QM kockadobás hatása ez, de végeredményben a döntésnél ez teljesen mindegy, mert random.

Ha képes lenne megcinkelni az agy a randomot, mondjuk koncentrálással... akkor mondhatnánk, hogy szabad döntés...de nem mondjuk mert annak is lenne ok-okozati viszonya.

"A vallásosok ezt valahogy úgy képzelik el, hogy mindez az agy és a lélek / szellem valamilyen összjátékaként jön létre. Tehát azt mondják, hogy például a számítógép képernyőjén megjelenő dolgok is természetesen a hardware áramköreitől "

Igen, a szubsztanciadualisták. Ami már Descartes után kicsivel is elég cinkes volt, ma már egyenesen nevetséges álláspont. A katolicizmus idealista monista. Csak egy szubsztancia van. Ha erre rákeresel, valszeg Berkeley-t fogod megtalálni, de ő szubjektív idealista volt, a vallások jó része objektív idealista, az elsődleges és egyetlen szubsztancia szellemi, nincs két szubsztancia, tehát nincs mentális okozás sem. A szubsztancia objektív, azaz Isten. Az agy, a szellem, az anyag maga az isteni szubsztancia különböző aspektusa, különböző módon való manifesztációja. De csak egy szubsztancia van. Ha beszélsz egy igazi teológussal, akkor valami nagyon hasonlót fog mondani, csak szebben, teológiai fogalmakkal megfogalmazva.

"> Csak akkor létezhet szabad akarat, ha létezik az embernek olyan NEM anyagi része (lélek / szellem), ami hatással bír az agyra."

Ez nem igaz, a determinizmus amiről tulajdonképpen te beszélsz is összeegyeztethető a szabad akarattal, a kompatibilizmus írja le ezt. A 20. századtól elég sok filozófus támogatta ezt a nézőpontot.

#12

"A szubsztancia objektív, azaz Isten. Az agy, a szellem, az anyag maga az isteni szubsztancia különböző aspektusa, különböző módon való manifesztációja."

Javíts ki ha butaságot mondok, de a keresztény teológiában egész biztosan nem vagy egy szubsztancia Istennel (se az agyad, se a szellemed / lelked)! Ez inkább panteizmus, mint kereszténység, nem? Isten a kereszténységben önálló, autonóm entitás, akinek a teremtménye vagy.

Hát, hogy a katolikus vallás monista lenne..., na hát ez jó nagy hülyeség. Én eddig csak olyan katolikus papokkal találkoztam, akik a karteziánus dualizmust vallották. Persze lehet, hogy ők tudták rosszul, mit kell hinniük.

Ami a “szabad akarat” fogalmát illeti, valóban nem érdemes rá időt vesztegetni ameddig nem definiáljuk, mit is jelent. Addig a természettudomány, mely az EGYETLEN hitelt érdemlő megismerési lehetősége a világnak, nem tud róla tudomást venni. Addig csak laza dumákat lehet lökni róla. Ennek ellenére egy csomó korábbi valaszolónak küldtem zöld kezet a kiváló gondalatokért.

De hogy kielégítsem égő vágyatokat az én saját álláspontom megismerésére, elmondom, hogy bizony az egyének szabad akaratát, mint morális vagy/sőt kriminális cselekedeteiknek eredő okát hipotézisként természetesen létezőnek kell feltételeznünk, pusztán azért, hogy a felelősségre vonás alól ne bújhassanak ki.

Monista materialista álláspontom szerint azonban az Ember az Univerzum önreflektív tartományainak egyike, elvi szempontból nem egyéb, mint bármelyik más természeti jelenség. Az, hogy mi történik ekekben a “tartományokban” , azaz, hogy mit gondol, mit cselekszik, a természettudomány törvényei által meghatározott, ugyanúgy, mint egy vízesés esetében. Magyarul attól, hogy jóval bonyo’lultabb, mint egy kavics és ezért önreflexióra képes, attól még ugyanúgy értelmetlen indeterminisztikus “szabad akaratot” neki tulajdonítanunk, mint ahogy az Univerzum élettelen tartományai esetében tennénk. Ez tehát pl. számomra nem létező fogalom, melynek a létezését - a fentebb tárgyalt társadalmi okot leszámítva - nem kell tételezünk.

"Javíts ki ha butaságot mondok, de a keresztény teológiában egész biztosan nem vagy egy szubsztancia Istennel"

A katolicizmus hisz a szellem elsődlegességében, a modern teológia szerint az anyagot is csak a szellemen keresztül lehet megismerni, Isten pedig mint az abszolút szellem, tehát a szellem az a tulajdonképpeni szubsztancia, ami a világ sokszínűsége, az anyag különböző manifesztációi mögött meghúzódik. Az anyag, az csak a szellem egy másik megjelenési módja, amely a szellemhez képest tökéletlen. Na persze itt fel lehet vetni, hogyha tökéletlen, akkor mégsem ugyanaz a szubsztancia, és ezen el lehet rágódni, sokan meg is tették, de lényeg a lényeg, ez a nézpont nagyon nem klasszikusan dualista. A 20. századi keresztény filozófia túllépett a karteziánus-kantiánus világképen, a mentális okozás miatt muszáj volt nekik. Érdemes olvasni Bernard Lonergan vagy Weissmahr Béla munkásságait.

" Isten a kereszténységben önálló, autonóm entitás, akinek a teremtménye vagy."

Ez ennél jóval bonyolultabb, különböző teológusok különbözőképpen fogták fel és írták le Isten lényegét, Szent Tamásnál kezdődik egy jóval elvontabb irány, ami Istent mint tiszta, tökéletes létaktus írja le. Nem egy létező, objektum, entitás, aminek léte van, hanem a tiszta (arisztotelészi értelemben vett ) aktualitás, ami azonos a saját létével. És ez a folyamat már Szent Tamásnál elkezdődött, ha tovább olvasod a teológiát kronológiailag, akkor láthatod, hogy Isten egy létező, szuverén valamiből fokozatos lesz egy absztrakt, tökéletes végső ok. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs akarata, illetve, hogy a klasszikusan neki tulajdonított jellemzők hamisak lennének, de a "létének" mibensége a keresztény teológia talán lebonyolultabb kérdése.

". Én eddig csak olyan katolikus papokkal találkoztam, akik a karteziánus dualizmust vallották. Persze lehet, hogy ők tudták rosszul, mit kell hinniük."

Én ezt egyáltalán nem tartom kizártnak, a katolikus papok nagy része, akik aktívan dolgoznak az egyetemen tanult teológiának, filozófiának a nagy részét elfelejtették és lebutították. A hívők nagy része nem azért megy a templomba, hogy absztrakt, bonyolult és nagyon nehezen érthető, metaforákban, költői képekben kifejezett filozófiát hallgasson, szóval ezt a vonalat nem véletlenül hanyagolják. Ennek egyenes következménye, hogy ők maguk is visszafejlődnek. Minél többet vagy egyszerű emberek közelében, annál többet hat rád ez is. Ebben a kérdésben érdemes olyan emberek könyveit, írásait és véleményét megnézni, akiknek nem az a munkája, hogy a katolicizmust lebutítsa a falusi Mari néni szintjére, hanem, hogy szabatosan leírja. Azaz a különböző egyetemeket tanító, tankönyveket író szerzeteseket, filozófusokat. Amit te csinálsz az olyan, mintha egy gimnáziumi biosztanár véleményét többre tartanád egy szakértő egyetemi DSc-s professzor véleményével szemben.