Szerintetek az ember elsősorban társadalmi, vagy biológiai lény?

99%-ban biológiai.

Csak arra gondolj, hogy milyen hatások érhetik, és erre milyen reakciók várhatók.

2-es:

Butaság.

Tulajdonképpen még ma is láthatjuk hogy hogyan éltek az ősemberek, bizonyos törzsek életmódja tulajdonképpen nem változott, és közelítőleg hiteles képet ad arról hogy egy teljes mértékben törzsi szintű közösség hogyan működik.

Legyen szó bármilyen fajról, afmiben az egyedek együtt élnek, együtt mozognak, együtt végzik az életbenmaradáshoz szükséges cselekedeteiket, kimondható, hogy egy egyed önmagában nem életképes.

És ez így van az embernél is.

Egy ember önmagában nem képes felnőni, nem képes ellátni önmagát, végképp nem képes felvenni a küzdelmet más emberekkel szemben.

Az embert az evolúció csapatjátékossá alakította ki, teljesen értelmezhetetlen az emberi agy működése a közösségben élésen kívül.

Ezért is értelmetlen feltenni ezt a kérdést.

A téglalap területét mi határozza meg jobban, az a vagy a b oldalának a hossza?

Kb ugyanilyen azt kérdezni, hogy az ember az inkább biológiai vagy társadalmi lény.

Nem is igazán értem hogy hol lehetne elválasztani a társadalmat, mint önálló entitást az egyéntől.

A társadalom az egyénekből épül fel, az egyének pedig a társadalmon belül egymással érintkezve hatnak egymásra.

Persze elképzelheted hogy Te mint valami idegen faj egyik kutatója idejössz a Földre, felszippantasz egy embert az űrhajódba, és ott laboratóriumi körülmények között minden más embertől elszigetelve tartod, de ez abszolút mesterkélt helyzet, ami nem mond el semmit sem az ember valós természetéről.

Le lehet persze bontani mindent a génekig, bázissorrendig, cukrokig és foszfor észterekig, de minek?

Végső soron akár azt is mondhatnánk hogy az ember is, mint minden más ezen a világon csak anyag ilyen-olyan mennyiségi és minőségi határok között.

És megadhatod hogy százalékosan mennyi szén, oxigén, hidrogén, nitrogén, foszfor, stb van egy emberben...

Közelebb jutottunk bármihez is az ember lényét illetően?

Bizonyos szempontból persze, de ez egy igen csak elrugaszkodott értelmezés.

Le lehet írni biológiai paramétereit az emberi egyednek, de ebből nem következik a komplett fajra jellemző megannyi egyed feletti szerveződési szint.

Leírhatom egy skoda minden egyes csavarjának, és egyéb elemének minden tulajdonságát, paraméterét a legnagyobb pontossággal, de abból nem fog következni az hogy megértsem a forgalmi szabályokat.

az ember is ilyen. Ha infraindividuálisan vizsgáljuk (egyed alatt), akkor a sejt lesz a vizsgálódásunk alsó határa, és az egyed egésze (mint organizmus) lesz a felső. Ha szupraindividuális megközelítésben vizsgáljuk, akkor az egyed az alapegysége a vizsgálódásnak, és a társadalom a legfelső szerveződési szint.

Egy háború megértése pl nem következik egyetlen egyedből, és nem érthető meg úgy hogy egymástól jól elszeparált egyedekként fogom fel a társadalmat.

de ugyanígy semmi egyéb egyeden túlmutató jelenség sem érthető meg.

És ez jól tükröződik is biológiánkban. Az emberi agyban a beszédért sok agyterület egyidejűleg felelős. A beszéd megértése, és a beszédkészség képessége tükröződik az agy szerkezetén is.

A beszéd pedig értelmezhetetlen egy magányosan élő egyed esetén.

Konkrétan nincs is szüksége kommunikációra egy olyan egyednek, ami fajtársaival maximum szaporodik néha.

Az ember nem ilyen, és az összes társas lényre is ugyanígy érvényesek ezek a megállapítások.

A társas lét tulajdonképpen az evolúció egy új foka, mikor is már közösségek túlélési képességeiről beszélünk, amiben az egyén a közösséget szolgálja.

Ez a magyarázat az olyan képességeinkre, mint az empátia, az altruizmus, vagy épp az ellenségkép generálás más csoportokkal szemben, és a kirekesztés.

Egész egyszerűen nem ismeri az emberi közösségek működését az a személy, aki szerint egy "ősember" pontosan egy helyiértéken volt egy földigilisztával.

Teljesen más szint, összemérhetetlenül más.

Fizikakedvelő:

Nem kell ide ködös filozófiai aspektusokat rángatni, azok túlságosan mesterkéltek többnyire.

A természetben ennél sokkal harmonikusabban kapcsolódik össze minden szerveződési szint.

A természet következetes, nem csinál "csak úgy" dolgokat.

Ahogy a darwini evolúcióból következik az, hogy egy bizonyos funkció ellátására mely morfológiai sajátságok hasznosabbak, úgy következik a közösség és a társadalom is.

Persze sokkal bonyolultabb módon.

Én ugyan nem vagyok matematikus, de hallgattam előadásokat egyetemen, amikor is a matematikából ismerhető játékelmélettel vizsgála meg az előadó sok társadalmi működés hátterét.

Miért vannak erkölcsi törvényeink?

Miért rossz a gyilkosság?

Miért megengedett ha ellenséget gyilkolunk?

Miért következik az egyén önfeláldozó készségéből a közösség előnye, és ez miért lesz végül jó az egyénnek is?

Ezekre mind választ ad a puszta matematika, amennyiben megállapodunk szempontokban.

Pl a sikerességet miben mérjük, és ilyesmik.

Az ember nem választható le szikével a társadalomról. Mondhatni ebbe a felettünk álló szerveződési szintbe lettünk tervezve évszázezredek alatt.

Ugyanígy nem csíphetjük ki egy tetszőleges darabját a szervezetünknek sem, és vizsgálhatjuk csak úgy önmagában. A szervek, a szövetek, az azokat felépítő sejtek mind-mind egymásra épülnek, és értelmezhetetlenek önmagukban nézve.

A szervezet tulajdonképpen a "sejtek társadalma".

Persze lehet olyan kérdést feltenni, amire az ember sejthalmazként való kezelése fog gyorsabb válaszhoz vezetni.

Pl miért dagad be egy allergiás személy teste/testrésze az allergénnel érintkezve?

Értelemszerűen ilyen kérdés esetén nincs szükségünk egyed feletti szinteken gondolkozni, itt a sejtekig kell visszabontani a rendszert.

De mint ahogy az allergiás sokk is az ember sajátja, úgy a társadalomban élés is.

A két szemlélet segíthet válaszolni kérdésekre, de egyik se elsőrendűbb a másiknál.

"Csak arra gondolj, hogy milyen hatások érhetik, és erre milyen reakciók várhatók."

Hozzám szól egy kedves ismerősöm a buszmegállóban.

Először megriadok, mert váratlanul ért.

A pupillám kitágul, a szívritmusom fokozódik egy rövid ideig. A vegetatív idegrendszerem rövid időre szimpatikus módon kezdett működni.

Ha netán ellenkező nemű egyén, akit szeretek is titkon, akkor ez fokozódik, beindul a tenyér izzadása, a fokozott vérnyomás, ebből adódóan talán az arcomon futó kapillárisokba is több vér fut.

Egy rakat olyan hormon szekretálása indul be, ami a megszólításig nem történt meg.

A lány elmegy, én is elmegyek a busszal. Beülök egyetemi órára. Zh-t fogunk írni. Rosszul leszek. Ismét elkezdek izzadni, de mostr egész más érzés fog el.

Stressz helyzet, ebből adódóan az idegrendszerem is minden végrehajtó szervnek stresszhelyzetre való utasításokat küld.

Az agyam csak úgy falja a cukrot, könnyen leeshet ilyenkor a vércukor szint is.

Hol húzod meg, hogy ez most biológiai, vagy társadalmi hatás volt?

De bonyolíthatjuk a képet úgy is, hogy belső hatásokat is számba veszünk, amiket saját magam adok magamnak. Eszembe jut egy gondolat, és más lesz a közérzetem, ebből pedig megváltozik a szervezetem állapota.

Nincs ilyen határ.

Semmi értelme a kérdésnek.

Két teljesen különböző absztrakciós szintet próbálsz meg összehasonlítani.

Így van. A két fogalom két eltérő vizsgálati terület, szempont szerinti jellemző.

A körte szerinted hány százalékban gyümölcs és hány százalékban komplex szerves anyag?

Ahogy a faviccben van: A krokodil hosszabb, mint zöld.

A humort pont az adja, hogy két teljesen más jellegű, de az állatra ugyanannyira jellemző tulajdonságot próbálunk összehasonlítani.A kérdésed pont olyan, mintha azt kérdezted volna, hogy a krokodil elsősorban hosszú állat, vagy zöld állat?

Az ember társadalmi szempontból elsősorban társadalmi lény, biológiai szempontból meg elsősorban biológiai lény. Hogy te inkább társadalmi, vagy inkább biológiai szempontok alapján gondolkodsz, az szubjektív, meghatározza a szakmád, az érdeklődési köröd, gondolkodásmódod. Nyilván ha te egy politikus, vagy egy marketinges vagy, akkor gyakrabban tekintesz az emberre társadalmi lényként. Ha meg orvos vagy, vagy sportoló, akkor meg gyakrabban tekintesz az emberre biológiai lényként. De az ember valójában mindkettő, egyik sem jobban, mint a másik.