Hogyan kell szótagolni az "augusztus" szót?

"éreztem, hogy valami nem stimmel, de annyiban is hagytam"

Bravó, ezzel még fokoztad azt, amit amúgy is... :-///

---

"az u betűt nem ejtjük ki ebben a szóban"

Bizonyára van, aki nem ejti ki, ettől még "hivatalosan" kiejtjük, tehát az elválasztást is ehhez igazítjuk.

Ahogy a me-te-o-ro-ló-gi-a sem me-teo-ro-ló-gi-a,

és a tu-laj-don-kép-pen is attól függetlenül így választandó el, hogy valaki esetleg csak tajdonképpen-nek ejti. :-)

---

"a szótagolás alapvetően az írásmódhoz igazodik, nem a kiejtéshez"

Óriási {ó-ri-á-si és nem ór-já-si ;-)} tévedések vannak itt, kérem!:

1) "normális", magyar helyesírású szavaknál szerintem mindig ejtendő az összes magánhangzó (és így a szótagolásba is beleszámítandó), de mondjatok ellenpéldát, ha tévedek!

(a mássalhangzókkal persze más a helyzet, ott nem kell, hogy mindet KIEJtSD, van, amelyik kiesik magától is... ;-)))

2) amikor viszont nem fonetikus szitu van, vagyis amikor elszakad egymástól az írás és az ejtés – pl. idegen írásmódú szó vagy hagyományos tul.név esetén –, akkor bizony nem az írásmódot, hanem a kiejtést próbáljuk követni, amennyire csak lehet, pl.:

Bat-thyá-ny, Beö-thy, De-seö; cou-chette, cou-lomb; Baude-laire, Coo-per, Mon-taigne; com-pa-gnie, Gior-gio

ld. [link]

Hozzá kell tennem – a teljesség kedvéért –, hogy van olyan is, amikor mégsem igaz az, hogy a kiejtés szerinti szótagolást vesszük az elválasztás alapjául, ez "az elválasztás esztétikai elve":

OH.278.o.:

"3. Bizonyos esztétikai szempontok is szerepet játszanak egy-egy szó elválasztásakor – főként idegen tulajdonnevek és régies írásmódú magyar családnevek esetén. Emellett léteznek az elválasztásra vonatkozó tipográfiai konvenciók is. Ezeket együttesen esztétikai típusú elválasztási elveknek nevezzük."

(...)

282.o.:

"Az idegen írásmódú tulajdonneveknél is érvényesülhet az elválasztás esztétikai elve. Példa erre Nietzsche és Maupassant neve. A szótagolás szerinti elválasztás *Nie-tzsche /nícse –> ní-cse/ és *Mau-pa-ssant /mópaszan –> mó-pa-szan/ volna, ám az esztétikai

elven alapuló helyes formák a magyar helyesírási szabályzat szerint: Nietz-sche és Mau-pas-sant. A két elválasztási mód közül az első kivételes, a második szabályos."

Érdekes dolgok vannak, mi?

Ja, és még azt szertem volna említeni – ha már a szótagolás és az elválasztás is szóba került –, hogy a kettő nem ugyanaz: a szótagolás tényleg teljesen a kiejtéshez igazodik (még az írni nem tudó ovisok is ösztönösen tudnak szótagolva mondókázni, vagy bármit elmondani), és ha szótagolni kell, akkor úgy mondjuk, hogy va-sút, fe-la-dat, in-gujj, ren-dőr, á-tad, dé-lu-tán. Ez az elválasztás alapja is, csak aztán ezt írják felül a különféle specieális körülmények (pl. összetételi határ stb.). A legegyszerűbb, ha beidézem az egész részt az OH.-ból, annál jobban úgysem tudnám elmondani: :-)

"Az elválasztásnak három alapformája van, s ez három alapelvnek felel meg:

1. A fonetikai-fonológiai típusú elválasztás alapja a szótagolás. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagolás a kiejtett hangok és az írott kép alapján történik. Az "asztal" szóban a kétfajta tagolás egybeesik: asz-tal. A "mondta" igealakban azonban nem. Kiejtve [monta], eszerint kell szótagolni: [mon-ta], majd a szótagolt formát az írásképnek megfelelően kell tagolni: mond-ta.

2. A morfológiai típusú elválasztáskor a tagolás az összetételi határon történik, tehát az összetett szavakban figyelembe kell venni az alkotóelemek határát. Például: rend-őr, vas-út.

3. Bizonyos esztétikai szempontok is szerepet játszanak egy-egy szó elválasztásakor - főként idegen tulajdonnevek és régies írásmódú magyar családnevek esetén. Emellett léteznek az elválasztásra vonatkozó tipográfiai konvenciók is. Ezeket együttesen esztétikai típusú elválasztási elveknek nevezzük.

A három közül az első elv a legáltalánosabb, de ezt mindkét speciális elv felül tudja írni. Egyrészt ha az elválasztás olyan összetételi határon történik, amely nem esik szótaghatárra - a második elv felülírja az elsőt (vas-út, fel-ül). Másrészt például az "anyai" szót nem szokás elválasztani, jóllehet három szótagból áll, tehát az elválasztásnak kétféle elvi lehetősége is lenne, de a tipográfia szabályai szerint egyetlen magánhangzót nem szabad a sor végén hagyni vagy a sor elejére átvinni - a harmadik elv felülírja az elsőt."

---

#5-#10-#11: Ezen aztán kár vitatkozni: nyilván van, aki nem ejti (teljesen jól el tudom képzelni), és van, aki igen – én pl. normális esetben (ha nem hadarok, és rendesen arikulálok) ejtem, de valóban kicsit "összefolyik". :-)

De az elválasztás ettől független, abból a szempontból kiejtjük az u-t is. :-)

"Nem értem mi a problémád,"

Kár. Akkor ez viszont az én hibám, bizonyára félreérthetően vagy érthetetlenül fogalmaztam – én kérek elnézést!

"beismertem a hibámat, "

Ez dicséretes dolog!

"elnézést kertem érte,"

Azt kimoderálták a szemetek!! (de ezt nem is hiányoltam)

"elismertem, hogy hülyeséget írtam, mi kell még neked, ember?! :D"

Hát amikor én valakinek hülyeséget válaszolok (segítő szándékkal, tévedésből), és erre rájövök, akkor minél hamarabb korrigálok: megírom neki, hogy ne tájékoztassam félre. (Ha publikusan írom (pl. GYK), akkor persze publikusan helyesbítek.)

De igazad van: lehet "annyiban hagyni" is, teljesen jogos, minek égetné magát az ember fölöslegesen?

"Álljak ki a hülyeségem mellett, ezzel azt bizonyítva, hogy egy egoista gyökér vagyok? :D"

Istenments! (Minek strapálnád magad, ha anélkül is elérheted ugyanazt?... ;-)

"Térj már észhez, mindenki hibázhat! :)"

OK, jogos – elgondolkoztam, és tényleg hiba volt szóvá tenni... Nagyon sajnálom, nem tudtam, hogy ilyen súlyos az eset. :-/

MONDva a-gusz-tus

irva a-u-gusz-tus

#14-es, igy van, mindenki hibazhat, Bringa Mano kicsit tultolta a cangat :D

#2-es voltam.

jött itt vagy 20 válasz és egyik sem bírta leírni helyesen... grat. :))

(háború és béke) az megy.. :D