Hogy kell szótagolni: mind-any-nyi-unk vagy mind-an-nyi-unk?

1. A szót hosszú ny-nyel ejtjük.

2. Szótagoláskor az egyik ny az egyik, a másik a másik szótagba kerül.

3. Az elválasztás alapja a szótagolás.

--> Tehát ha a szó szótagolva [mind-any-nyi-unk], akkor elválasztáskor is így lesz, azaz: "mind-any-nyi-unk".

Más megközelítéssel:

1. A mássalhangzók hosszú voltát írásban betűkettőzéssel jelöljük.

2. A kétjegyű mássalhangzók esetében írásban csak az első betűjegyet kettőzzük meg.

3. Elválasztáskor viszont mindkét szótagban kiírjuk a betű mindkét jegyét.

--> Tehát a szó egészben leírva "mindannyiunk", de elválasztva:"mind-any-nyi-unk".

Üdv. :)

Őszintén szólva kicsit bizonytalan vagyok, hogy a „mindannyiunk” összetett szónak számít-e, de szerintem igen. Így az elválasztása:

mind-any-nyi-unk

A „mind-an-nyi-unk” és a „min-da-nyi-unk” semmiképpen sem jó.

[link]

Még egy szabály, mivel bár a kérdező nem, de mindkét előző válaszoló elkövette ugyanazt a hibát:

Az összetett szavak szótagolására és elválasztására külön szabály létezik: ilyen esetben az összetétel határán történik az elválasztás.

Pl. rend-őr, vas-út, kis-asszony, leg-alább, fel-adat, csal-étek, meg-álló stb.

Lásd az Akh. 233.–238. pontjait:

[link]

A szótagolása:

min-dany-nyi-unk.

Elválasztáskor ezt felülírja az, hogy összetett szavak elválasztásakor figyelembe veendő az alkotóelemek (az összetételi tagok) határa ( [link] ezért ennek a szónak a helyes elválasztása eltér a szótagolásától:

mind-any-nyi-unk.

(Lehet, hogy a kérdező az elválasztásra volt kíváncsi, csak rosszul fogalmazott. :-)

Nem lehet, hanem biztos.

Egyébként meg ez marhaság, hogy az összetett szavaknál eltér(het) egymástól a szótagolás és az elválasztás. Mármint a szabály marhaság. Egyszerűbb lenne, ha a szótagolásukra is vonatkozna, hogy az összetétel határán van a szótaghatár, oszt csók.

> „Egyébként meg ez marhaság, hogy az összetett szavaknál eltér(het) egymástól a szótagolás és az elválasztás.”

Nem feltétlenül… Az elválasztás egy önkényes dolog, ami az írás tördelését segíti, hogy jól is nézzen ki, meg könnyen értelmezhető maradjon a szöveg, a szótagolás pedig a természetes beszédből jön. Így az elválasztás szabályai azok olyan dolgok, amiket betartunk, mint a jogi törvény; a szótagolás szabályai pedig olyanok, amik leírni próbálnak valamit, mint egy fizikai törvény. (Az előbbi persze nem biztos, hogy tényleg mindig jó nekünk, az utóbbi meg persze nem biztos, hogy mindig pontosan írja le a valóságot.)

Másrészt ugyanazt a dolgot két különböző szóval jelölni szerintem pazarlás, de ez csak a magánvéleményem.

> „Egyszerűbb lenne, ha a szótagolásukra is vonatkozna, hogy az összetétel határán van a szótaghatár, oszt csók.”

Igen, egyszerűbb lenne, de ez kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy ne írjuk elő, hogy ne ejtsünk el téglákat más emberek feje fölött, hanem legyen olyan a fizika, hogyha elejtünk egy téglát valaki feje fölött, akkor se essen rá. (Oké, ez a példa kicsit eltúlzott, csak próbálom megvilágítani, amit az előbb általánosan írtam le.)