Nem félreérthető ez a mondat?

Nem félreérthető.

Két jól elkülöníthető eset van:

1, Én már akkor ismertem meg őt, amikor nyugdíjba ment.

2, Én már akkor megismertem őt, amikor nyugdíjba ment.

Az igekötő helye nagyon szépen megmutatja, mit akarunk mondani: az egyes esetben azt, hogy csak olyan későn, csak akkor, a kettes esetben pedig, hogy már olyan régen.

Sem a hozzászólásban leírt nem jó, sem a saját példáid. Nem jó ugyanis a szórend egyik variációnál sem. Nyelvidegen,erőltetett az hogy "én már akkor'...Helyesen így hangzik:

"Én akkor ismertem meg őt, amikor már nyugdíjba ment."Így gördülékeny, tiszta, egyszerű, és világos hogy mit akar kifejezni az akitől elhangzik a mondat.

Van egy úgynevezett fókuszszabály ami kimondja hogy a mondat lényegi mondandóját, centrumát, súlypontját vagy fókuszát,amiről elnevezték, az ige előtti szóra helyezzük.Itt ugyan két ige van, de a főigéről beszélünk az pedig az 'ismertem meg".

Tehát a mondat lényege hogy mikor ismertem meg, erre pedig az "akkor" szóval teszünk utalást. Ez a lényeg! Hogy ez az "akkor2 milyen időpontra esik, azt a mondat második részében, ahol a mellék ige van, ott ad magyarázatot aki a mondatot kijelenti. Ez már másodlagos, kiegészítő közlendő, a lényeg hogy AZ "akkor" határozó az "ismertem meg" ige előtt legyen. És azért nem jó a szórend mert a "már" szónak nincs helye az ige előtt mert ez esetben a "már" szintén időhatározó, időhatározókat pedig nem halmozunk akkor ha erre nincs nyomós okunk. És még valami, magad is elismerted a bizonytalanságodat. Nem azzal hogy leírásod szerint nem vagy nyelvész hanem azzal hogy azt mondtad "nem érzem hogy hibás lenne". Nos az érzés kevés a megítéléséhez egy ilyen kérdésnek. Itt is konkrétumokat pontos szabályszerűségeket kell ismerni mint minden tudományágban.

@8: Köszönöm a választ! Helyesen látod, az érzem szót nem véletlenül használtam. Ugyanakkor érdekes ez a tudományág. Van két verziónk, mindkettő tökéletesen érthető anyanyelvi beszélők számára, és mindkettőt garantáltan használják is. A gyakorlati különbség mindössze abban van, hogy melyik mennyire "szép" - bármit is jelentsen ez a szó. Mégis azt mondja ez a tudományág, hogy az egyik de facto téves. Ez számomra két kérdést vet fel:

1, Az anyanyelvi beszélők által használt nyelvi formák lehetnek helytelenek? Úgy gondolnám, hogy egy nyelv az, amit a használói használnak. A nyelvtan pedig ennek értelmében leírhatja ugyan, mit és hogyan használnak a használói, de nem mondhatja azt, hogy ez, vagy az nem jó - hisz a nyelv használói használják. Persze lehet rosszul értelmezem a tudományág feladatát. Mindenesetre hasonlatosnak érzem ezt ahhoz, mintha az etológus nem csak leírni akarná az állatok viselkedését, hanem ha azt látná, hogy neki nem tetszik, amit az örvös tatuk egy része csinál, meg akarná nekik mondani, hogyan viselkedjen. Vagy mintha a fizikus nem pusztán megfigyelné, leírná egy proton viselkedését ilyen-olyan körülmények között, és az eredményeket matematikai formába rendezné, hanem ha nem úgy viselkedik az a proton, ahogy ő gondolja, és ő előzőleg leírta, az elmélete kiigazítása helyett meg akarná neki mondani, hogyan is viselkedjen. Így megfigyelőből, a megfigyeléseket leíróból és rendszerezőből a rendszert irányítani, annak tulajdonságait meghatározni vágyó szereplővé válik. Valóban ez a feladata? Valóban nem a nyelvet használók határozzák meg, hogyan működik a nyelv? Ismételten: nem vagyok nyelvész, de ez minimum furcsának tűnik, de inkább erős szereptévesztésnek.

2, Ha a vevő tökéletesen fel tudja dolgozni az információt, amit az adó küldött, akkor milyen paraméterek alapján jelenthetjük ki, hogy a kommunikációba helytelen elem került? A nyelvünk a kommunikáció eszköze. A kommunikációnak szükséges és elégséges feltétele, hogy a kommunikációban résztvevő felek képesek legyenek egymás jeleit fogni és helyesen értelmezni. Amennyiben az értelmezés mindig helyes, a kommunikáció folyamatában nincs hiba. Ezen tudományág szerint mégis van. Mire alapozza ezt ez a tudományág? Mi különbözteti meg tehát a kérdező mondatában található "szórendi hibát" egy puszta esztétikai kifogástól?

Nem tudom, hogy te nyelvész vagy-e, vagy sem, de remélem, igen, ugyanis határozottan kíváncsi lennék egy szakmabeli válaszára. De ha nem vagy az, akkor is kifejezetten kíváncsi vagyok, mit gondolsz a felvetett kérdésekről. Köszönöm, ha szánsz rájuk kis időt!