A -val, -vel toldalékot hogyan kapcsoljuk hozzá a külföldi nevekhez?

Nem, a felszólító mondatok végét illetően a kérdező megfogalmazása a nyerő, valóban nem "kötelező" a felkiáltójel.

Vö. pl. OH. 310.: "Ha egy felszólító formájú mondat kijelentő funkciójú, a mondatzáró írásjel gyakran pont vagy kettőspont. Rendszeres a pont használata az általános érvényű, sokszor tanács jellegű utasítások, a használati utasítások és az általános érvényű igazságokat megfogalmazó közvetett felszólítások mondataiban. (...)", és OH. 315.: "A kijelentő funkciójú felszólító mondatok formájukat tekintve a felszólító mondatok sajátosságaival rendelkeznek, funkciójuk szerint azonban a kijelentő mondatokhoz tartoznak. Jellegzetességük, hogy nincs bennük érzelmet vagy indulatot kifejező többlet, ennek megfelelően a mondatzáró írásjel sokszor nem a felkiáltójel, hanem a pont."

Természetesen nincs éles határvonal a "kijelent funkciójú" és az "igazi" felszólító mondatok között, de pl. az, hogy frissítés közben nem jó / ártalmas lehet kikapcsolni a számítógépet, az egy tipikusan "használati utasítás jellegű" mondat – még ha egy speciális környezetben van is –, amelyet akár kijelentő módban is írhatnánk (lásd az én iménti megfogalmazásomat), és nincs benne semmi "parancsoló". Ezzel szemben ha én ott állok valaki mögött, és rászólok, hogy a frissítések telepítés közben "Ne kapcsolja ki a számítógépet!", akkor szó szerint ugyanaz a mondat lehet "igazi" (felkiáltójeles) felszólító mondat is – az eltérő szituáció miatt.

Azt sem mondanám, hogy amit gép ír ki, az mindig kijelentő módú: természetesen simán lehet, hoyg egy program (pl. egy játék) a kommunikációjában olyan közvetlen "hangot üt meg", hogy pl. kvázi barátként (tehát másik emberként) "beszél hozzád", ekkor teljesen adekvát, hogy az legyen kiírva: "Vigyázz, már csak egy életed van!", "Siess, fogy az üzemanyag!", "Három kanyar után újabb gyémántokat találhatsz, azokat szedd fel!", stb. Ezzel szemben érthető, ha mondjuk az operációs rendszer a kommunikációjában éppen ellenkezőleg tesz, megpróbál semlegesebb, távolságtartóbb, "diplomatikusabb", "gépiesebb" lenni. Ehhez a gépiességhez hozzátartozik egyfelelől a bonyolult körmondatok helyett a rövid (akár felszólító formájú) "utasítás", ugyanakkor az érzelemmentes, "használati utasítás szerű" hangnem. – Na, és (többek között) ezekből születik az ún. "kijelentő funkciójú felszólító mondat".

Írj nyugodtan, ha még van kérdés. ;-)

---

(És megköszönés végére is lehet, persze.)

A val/vel-hez pedig kieg.:

Ha két egyforma betűre végződik, akkor pl. Ross-szal, vö. pl.

[link]

[link]

És a személyneveket illetően csak a magyar utónevek lógnak ki a sorból: azokat ma még egyszerűsíteni kell (Mariannal), de szeptembertől már szabad így is: Mariann-nal, 2016 szeptemberétől pedig már az utóbbi lesz a kötelező. :-)

---

A szóvégi magánhangzók megnyúlását illetően érdemes tudni, hogy nem mindegyik nyúlik:

[link]

(Valamint további kalamajka, hogy pl. Ronaldo esetében:

[link]

[link]

...)

Nem tudom, mi az az OH, amire itt hivatkozol, és ami képes ilyen zöldségeket leírni, hogy kijelentő funkciójú felszólító mondat, ha kijelentő, akkor az már nem felszólító, de példa nincs is. Pillanatnyilag a helyesírás szabályait kizárólag A magyar helyesírás szabályai című akadémiai kiadvány tartalmazza, bármi más csak önjelölt nyelvészek magyarázkodása. A "Ne kapcsolja ki a számítógépet!" egyértelműen felszólítás.

Az -u végű főneveknél meg eleve soha nem nyúlik meg az -u, ezért azt teljesen fölösleges kiemelni.

"Nem tudom, mi az az OH, amire itt hivatkozol"

Jó, rendben, nem baj az, és itt akár be is fejezhetnénk a beszélgetést – de ma inkább barátságos vagyok, nem húzok kerítést az érkezők ellen: aki vendégként érkezik a Helyesírás témába, annak szívesen segítek megtenni az első, tapogatózó lépéseket a helyesírás szövevényes labirintusában... :-)

Segítségképpen pedig az általad ismertnek vélt könyvből idézném a releváns szabálypontot:

„A mondatokat záró írásjelek

240. Az egyszerű mondatok végére a közlés szándékának megfelelő írásjelet teszünk.

(...)

c) Az egyszerű felkiáltó, óhajtó és felszólító mondatot felkiáltójellel zárjuk: Ezt aztán megcsináltad! De soká jön a tavasz! Bárcsak sikerülne a tervem! Legalább a szemem lenne jó! Azonnal idejössz! Szeresd a hazát! Légy jó mindhalálig! Stb.

Kérdő alakú felszólítások és felkiáltások végén felkiáltójel is szokott állni: Nem viszed el mindjárt! Miért ver engem a sors! Stb. – Közvetett felszólítást, utasítást kifejező, bár felszólító alakú mondatokat ponttal is zárhatunk: Írjunk egy-egy mondatot ezekkel a főnevekkel: béke, haza, kenyér, család. Stb.

(...)”

További szép napot!

Hát ezt én is olvastam, képzelje! " Az egyszerű felkiáltó, óhajtó és felszólító mondatot felkiáltójellel zárjuk". Ez a lényeg. Pontról nincs szó, csak "közvetettnél", de ez nem az.

Nem tudom, mért titulál vendégnek, ön talán az Akadémia Nyelvészeti Osztályának az elnöke, ahova nekem nincs bejárásom? És még mindig nem tudom, mi az az OH, de van egy olyan érzésem, hogy ön sem, mert különben ideírta volna.

Nem vagyok, és természetesen csak a válaszod [bocs, itt általános a tegeződés] alapján ítéltelek vendégnek, más fogódzóm nincs. (Az viszont használható fogódzónak tűnt. :-)

Az OH.-t pedig minek magyaráztam volna meg, nem kérdezted.