Külföldi neveknél, ha az rövid o-ra végződik, és kap valamilyen ragot pl. -val, -vel, akkor az o marad rövid, vagy hosszú lesz?

A magyar helyesírás szabályai szerint mindenképp:

"216. Ha idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez közvetlenül kapcsolunk magyar toldalékokat, az alábbi két részletszabály megtartására kell ügyelni:

a) Mind a közszavak, mind a tulajdonnevek végső a-ja, e-je, o-ja és ö-je helyett á-t, é-t, ó-t, ill. ő-t írunk az olyan toldalékos alakokban, amelyekben ezek a szóvégi hangok a magyar kiejtésben megnyújtva fordulnak elő: signorina, de: signorinák; – Coca-Cola, Coca-Cola-szerű, de: Coca-Colát; – Sinaia, sinaiai, de: Sinaiában; campanile, campanileszerű, de: campanilén; – Goethe, goethei, de: Goethének, goethés (Vö. 29.); – allegro, allegroszerű, de: allegróban, allegrós; – Oslo, de: Oslóban, oslói; – Malmö, de: Malmőből, malmői; stb."

A dologban az az érdekes, vagy talán némileg logikátlan, hogy az o-t, ha ó-nak ejtjük, akkor mindig hosszan ejtjük, toldalékolatlan esetben is, azzal, hogy hosszú ó-t írunk, tulajdonképpen nem jelölünk semmit.

A Figo név esete is érdekes, hisz annak a kiejtése portugálosan tulajdonképpen "fígu", az u-t meg toldalékok előtt nem nyújtjuk meg.

GLadislaus már érti a kérdést (mármint hogy az a [fígu] ejtésre vonatkozik), de azt írja: az AkH 216. "szerint mindenképp" megnyúlik. Pedig abban az van:

"...végső a-ja, e-je, o-ja és ö-je helyett á-t, é-t, ó-t, ill. ő-t írunk az olyan toldalékos alakokban, amelyekben ezek a szóvégi hangok a magyar kiejtésben megnyújtva fordulnak elő"

Vagyis mivel a Figo szó végén – elvileg – u-t ejtünk, és arra nem igaz – toldalékoláskor sem –, hogy "a magyar kiejtésben megnyújtva fordul elő", ezért írásban sem jelölünk nyúlást, marad az "o".

Gyakorlatilag viszont ha valaki ó-t ejt a név végén, akkor – a szabály alapján – jogos, hogy toldalékoláskor ezt jelöli is írásban (Figóval).

---

Lásd még ezt a tanácsot: [link]

Vagyis ez alapján is azt mondhatjuk, hogy ha valaki "autentikusan" ejti ([fígu]), akkor így kellene írnia: Figoval.

Ha valaki Figóval-t ír, az pedig azt mutatja, hogy ő [figó]-nak ejti a nevet (vagy csak azt, hogy egyszerűen nem jól értelmezi a 216. szabályt, lásd fent... :-).

Ez utóbbi sem tragédia, egyelőre mindkét ejtésre annyi példa van, hogy nehéz lenne igazságot tenni.

---

Egy évvel az előző után (közel másfél évvel ezelőtt) született egy másik válasz is a témában, az is hasonlóan óvatosan, megengedően fogalmaz:

[link]

---

Még egy tanácsot találtam, ebben már olyan példák vannak, amelyek mifelénk (vagyis a magyar nyelvet használók körében) egyértelműbben az -ó végű kiejtéssel vannak elterjedve: Barroso és Sao Paolo

[link]

Itt ennek a nagyobb elterjedtségnek megfelelően a válasz is (meg az OH is) határozottabban teszi le a voksot a hosszú ó mellett.

Szerintem nem megnyúlik ragozás előtt, hanem eleve hosszú, ahogyan a magyar szavak sem végződnek rövid o-ra (óra? :)), kivéve talán a "nono"...

De ettől még úgy kell írni, mert ez a szabály.