Ha azt mondom, hogy "nagybetűvel írni egy szót", akkor az mit jelent? Azt, hogy NAGY BETŰKKEL írják, vagy azt, hogy Nagy Kezdőbetűvel írják?

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__571351..

Most mát tényleg lelépek...

Nekem összességében a "kérdező" álláspontja a szimpatikusabb (a 44%-os versenyzőé ellenében), bár az a "nagy betűkkel" nekem sem jön be annyira, akkor már inkább "csupa nagybetűvel", valamint azt is hozzáteszem, hogy első blikkre én is csupa nagynak értettem a múltkori kérdést, de a szöegkörnyezetből hamar kiderült, hogy a nagy kezdőbetűkről van szó.

Én annyit tudok tenni, hoyg az OH-ból hozok egypár idézetet, amely őt támasztja alá (vagyis hogy a "nagybetűs" szakszövegben is sokszor azt jelenti, hogy nagy kezdőbetűs. (Lehet, hogy az ellentábor is tud találni példákat a saját álláspontja mellett – elő velük! :-)

19. o.

a tulajdonnévi kategóriát a nagybetűs írásmóddal különböztetjük meg a közszavaktól

24. o.

A magyar helyesírás egyetlen háromjegyű betűt tart számon, a dzs-t, amelynek nagybetűs változata a Dzs.

A magyar mássalhangzók írásában nem használunk mellékjeleket. Az egyetlen kivétel a j, amelyen felső helyzetű pont van. A nagy J-re azonban nem kerül pont: János, Jangce; csupa nagybetűs írásban: HAJDÚ LUJZA, BEJÁRAT.

27. o.

A többjegyű nagybetűknek csak az első jegye nagy: Csongor, Dzsingisz kán, Győr, Lyukas lett a zoknim; Tisztelt Csoportvezető Asszony! Kivételek ez alól a tulajdonnévi betűszók, amelyeknek minden betűje nagy: ENSZ, GYSEV (lásd 391-398). Ugyanígy kell eljárni egy szó (de akár hosszabb szöveg) csupa nagybetűs leírásakor is: POGGYÁSZMEGŐRZŐ; KIJELÖLT DOHÁNYZÓHELY; AZ ÜZLETHELYISÉGBEN SZESZES ITAL FOGYASZTÁSA TILOS!

29. o.

A nagybetűk és a kisbetűk között a betűrendbe sorolás szempontjából nincsen különbség. A nagybetűs alakokat úgy kell kezelni, mintha kisbetűsek lennének:

1. korom

2. Lajos

3. liget

4. nyúl

5. remény

6. Tamási

7. tank

8. Vilmos

140. o.

Az írásmódot tekintve sokszor gondot okoz annak eldöntése, hogy egy-egy rendezvény vagy esemény megnevezése az intézménynevek kategóriájába tartozik-e. Ennek egyik oka az, hogy egy adott rendezvény idővel intézményesülhet, s ezzel a helyesírási szótárak esetlegesen rögzített példái akár érvényüket is veszthetik, azaz a kisbetűs írásmód nagybetűssé válhat.

144. o.

... Mélyen tisztelt Asszonyom és Uram! * Drága jó Ilonka Néni! Mindezeket a szabályokat az írásgyakorlat alakította ki, korántsem előíró, inkább leíró jellegűek. A nagybetűsítés ezekben az esetekben valamiféle tisztelet, nagyrabecsülés érzékeltetésére szolgál. Ha valaki levélbeli megszólításban nem él ezekkel a nagybetűs formákkal, az természetesen nem számít nyelvi értelemben vett hibának. ...

... A nagybetűs írásmód a pragmatikailag második személyű használatot erősíti. További példák: Arra kérem a Főigazgató urat, hogy kérvényemet támogassa.  Tisztelettel emlékeztetem a Polgármester asszonyt arra, hogy ...

165. o.

A személynevek előtt használt - többségében minősítő - jelzők helyesírása kétféle: kisbetűs vagy nagybetűs. Az alkalmi minősítő jelzők mindig kis kezdőbetűsek: a nagy Napóleon, a nyelvújító Kazinczy, az ifjú Ady, a szép Kulcsámé, az öreg Péter, a falubeli Nagy Rozália, a hős Dobó István, a barna hajú Katika, a világutazó II. János Pál, az aranylábú Kovács II. Béla. Ezzel szemben a történelmi vagy mitológiai személyek nevének szerves részét alkotó állandó jelzőket nagy kezdőbetűvel kell kezdeni. Ezek a jelzők a családnevekre hasonlítanak, hiszen egyedivé tesznek és identifikálnak: Könyves Kálmán, Vak Bottyán, Oroszlánszívű Richárd,...

167. o.

A kisbetűs közszói elemek kizárólag kezdő pozícióban, kiemelt helyzetben lehetnek nagybetűsek.

173. o.

A helyesírás szempontjából az állat- és a tárgynevek egyetlen kodifikált szabályba foglalható kritériuma a nagybetűs írásmód.

211. o.

[föld, nap, hold:] Kétséges esetben a kisbetűs használatot szokás alapnak tekinteni, a nagybetűs írásmódot csak hangsúlyozottan a csillagászati vonatkozásokat előtérbe állítva például tudományos szövegekben kell alkalmazni.

stb., nem folytatom, van még :-)

Ha a két különböző értelmezést meg akarjuk különböztetni, akkor tegyük meg: „csupa nagy betűvel írni” és „nagy kezdőbetűvel írni”. Így önmagában az, hogy melyik értelmezést vesszük, az szubjektív, illetve függ a szövegkörnyezettől, attól, hogy mire értjük. A nyelv nagyon sok esetben pongyola, sokszor feltételezésekre alapszik egy-egy megfogalmazás. Pl. nemrégiben merült fel bennem egy kérdés kapcsán, hogy a kérdező vezetékről beszélt. Van vízvezeték is, de úgy általában mikor vezetékről beszélünk így külön jelző nélkül, akkor valahogy mindig elektromos vezetékre asszociálunk. Lehet, hogy valaki nem, vagy éppen olyan hangulata van, hogy perpillanat nem. Nincs ezzel gond, tisztázzuk, pontosítsuk a fogalmat, és lépjünk tovább…

A magyar helyesírás szabályaiban nem kell különösebben taglalni, hogy milyen értelemben érti a „nagybetűvel” kifejezést, mert a nyelvben – pár kivételtől eltekintve, pl. mozaikszavak – kizárólag az első betűt írjuk nagybetűvel. Ha még ott egy példa is, akkor meg egyértelmű, hogy milyen értelemben értjük a nagybetűs írás, így felesleges külön taglalni a dolgot.

De mindkét értelmezésnek megvan a maga logikája, pusztán racionálisan megközelítve egyik sem helyesebb a másiknál. Ha valaki mást ért alatta, el kell fogadni, és meg kell fogalmazni úgy a dolgot, hogy mindketten ugyanazt értsük alatt. Felesleges emiatt vitába bonyolódni, el lehetett volna a problémát úgy is ütni, hogy „oké, lehet így is érteni végül is, de akkor pontosítok, a kérdésemben a nagy kezdőbetűs írásra gondoltam”. Vita elkerülve, mindenki boldog, elégedett…

Egyébként a nagy kezdőbetű is pongyola megfogalmazás egyébként. Ugye a nagybetű egy összetett szó, aminek más az értelme, mint külön írva, más jelentéstartalma van. A nagy betű, az egy olyan betű, aminek a mérete nagy. A nagybetű meg valami egészen mást jelent. Nehéz szépen, magyarosan megfogalmazni azt, úgy hogy ne legyen körülményes a megfogalmazás, hogy „a kezdőbetűje nagybetű”. Mert ugye a nagy kezdőbetű alatt akár lehet ezt is érteni: [link]

Sajátos, és nem egy szokványos értelmezése ez az adott kifejezésnek, de hát különbözőek vagyunk, különböző a világképünk, minden embernek van egy olyan témaköre, amiben valamit sajátosan és nem szokványosan képzel el.

Kérdezőnek:

„Az a háttértörténet, hogy a gyerek nem bírja feldolgozni, hogy képtelen a szövegértelmezésre.”

Aki itt képtelen a szövegértelmezésre, az éppen te vagy, de ne áruld el senkinek ezt a (számodra) fájdalmas „titkot”, mert könnyen elveszítheted a „népes szavazótáborodat”.

10/F

BringaManónak:

„Nekem összességében a "kérdező" álláspontja a szimpatikusabb...”

Ez nem szimpátia kérdése, hanem racionális gondolkodás kérdése – de igazán nem szeretnék kioktatni egy, a témában nálam sokkal jártasabb személyt.

„...de a szöegkörnyezetből hamar kiderült, hogy a nagy kezdőbetűkről van szó.”

Számomra (és alighanem még sokak számára) egyáltalán nem derült ki.

„Én annyit tudok tenni, hoyg az OH-ból hozok egypár idézetet, amely őt támasztja alá (vagyis hogy a "nagybetűs" szakszövegben is sokszor azt jelenti, hogy nagy kezdőbetűs.”

Nem az a vita tárgya, hogy a szakszövegben sokszor mit jelent a kifejezés, hanem az, hogy félreérthető-e a használata a szóban forgó kérdésben. Az mindenki számára világos, hogy mindkettőt jelenti, ám éppen emiatt a többjelentésűség miatt érthető félre a feltett kérdés. A kérdező írhatta volna azt is, hogy „nagybetűvel kezdeni egy-egy szót”, „nagybetűs szókezdést alkalmazni egy-egy kifejezésnél” vagy „nagy kezdőbetűvel írni egy-egy szót”, de ő pont a félreérthető verziót választotta. Én éppen ennek a sekélyes gondolkodásmódnak tulajdonítom azt az általa képviselt helytelen álláspontot, hogy a „nagybetűvel írni egy-egy szót” nem értelmezhető többféleképpen.

„Lehet, hogy az ellentábor is tud találni példákat a saját álláspontja mellett – elő velük!”

Azzal a könyvvel, amiből te idéztél, sajnos nem rendelkezem, de az alábbi linken, a harmadik kérdésnél találsz az „ellentábor” álláspontja mellett szóló példát is.

[link]

, hanem az, hogy félreérthető-e a használata a szóban forgó kérdésben.

2xSü-nek (azaz SüSü-nek):

„A magyar helyesírás szabályaiban nem kell különösebben taglalni, hogy milyen értelemben érti a „nagybetűvel” kifejezést...”

Ez alapesetben valóban így van, ám ha valaki azt írja, hogy „nagybetűvel írni egy-egy szót”, akkor kénytelen az olvasó „kukacoskodni” egy kicsit a nyilvánvaló kétértelműség miatt.