Miért írják egyre többen nagybetűvel, hogy Én?

"A magyarban a tisztelet jeleként is csak magánlevelekben írható nagybetűvel a te, az ön és egyéb szavak, legalábbis a vonatkozó szabályzat szerint."

Csak magánlevélben??? Valamit nagyon benéztél. Ápszolút nem így van. Kérem a vonatozó szabályzatot.

@ BelémkötősMucus:

"Csak magánlevélben??? Valamit nagyon benéztél. Ápszolút nem így van. Kérem a vonatozó szabályzatot."

Ne kérj lehetetlent. Sajnos nem tudok VONATOZÓ szabályzatról. :P

De tessék, ha okvetlenül szabályzatot akarsz, erre gondoltam:

"149. Levelekben és hivatalos iratokban a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül nagybetűvel szokás kezdeni a megszólításban szereplő közneveket is (de a mellékneveket, kötőszókat már nem): Drága Ilonka Néni! Osztályvezető Kartárs! Tisztelt Kovács Úr! Mélyen tisztelt Asszonyom és Uram! Stb.

Magánlevelekben a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül a többi szót kezdhetjük kisbetűvel is: Kedves barátom! Tisztelt Nagy úr! Édes jó anyám és apám!

Azokat a közneveket, névmásokat és névmási szerepű határozószókat, amelyek a megszólított személyére vonatkoznak, szöveg belsejében általában kisbetűvel kezdjük: Légy szíves, barátom, látogass meg minket! Arra kérem (a) tanácselnök elvtársat, szíveskedjék ügyemet kedvezően elbírálni. Bárcsak itt lehetnél te is! Valószínűleg önöket is érdeklik fejlesztési terveink. Örökké hálás leszek neked a segítségedért. Melegen érdeklődött irántatok. Stb. – Fokozott tisztelet kifejezésére azonban az ilyen esetekben nagybetű is alkalmazható: Szeretném, Apám, ha nem értene félre. A legfőbb érdem az Önöké. Szeretnék mindig Veled lenni. Stb. Két (vagy több) szóból álló megszólításoknak ilyenkor is csak az első szavát kezdjük nagybetűvel: Bocsássa meg, Igazgató úr, hogy soraimmal fölkeresem! Tisztelettel emlékeztetem (az) Államtitkár asszonyt arra, hogy… stb. Hasonlóképpen: Felkérem Horváth akadémikust vitaindító előadásának megtartására. Ezt Ferenc bátyám és Erzsi néném is jól tudja. Stb."

[link]

(További okvetetlenkedéseidet megelőzendő másoltam be az egész szabálypontot. :D)

Szóval rendben, tényleg nem voltam teljesen pontos, mivel a személyes névmásokra gondoltam, és ezek közül az "ön", "önök" stb. hivatalos iratokban is kezdhető nagybetűvel. (Mielőtt még megint kötözködni támad kedved: a "te" és társai elvileg igen, gyakorlatilag nem, mivel hivatalos iratban nem szokás tegeződni. Szerintem.)

Ezt viszont már mindenképp kiérdemelted:

[link]

Válogass kedvedre. :P

Kedves BüntetésVégreVégrehajtás!

(mármint hogy végre megkaptam a jól megérdemelt kötőtűadagomat)

1. A vonatozás elgépelés volt, de nagyon tetszik, lehet, hogy ellopom magamtól. :-)

2. Szerintem túlságosan belelovaltad magad, hogy én mindenbe csak belekötőtűzök és okleveletlenkedem. Kérlek, hogy az érdemi észrevételeimet annak megfelelően szíveskedjél kezelni, hogy érdemiek! :-)

Jelen esetben pl. valóban elmentél az erdőbe, úgyhogy hátrább az agarakkal (bár azok ott az erdőben elemükben vannak, gondolom :-).

Kifejtem, mert látom, nem volt világos:

149. első két bekezdés: a megszólításról szól, nem releváns, csak a teljesség kedvéért idézted – oké.

A harmadik bekezdés első fele azt mondja: a szövegben már nincs semmi spéci nagybetűzés.

A második fele: ...azonban a tisztelet jeleként bizonyos dolgokat lehet naggyal (ezek még a bekezdés elején voltak felsorolva). A végén pedig vegyesen sorol hivatalos és magánlevélbe illő példákat (kis- és nagybetűst egyaránt).

Azt írod: "nem voltam teljesen pontos, mivel a személyes névmásokra gondoltam, és ezek közül az 'ön', 'önök' stb. hivatalos iratokban is kezdhető nagybetűvel."

Igen – valamint az összes többi is ("[azok] a közneveket, névmásokat és névmási szerepű határozószókat, amelyek a megszólított személyére vonatkoznak"). Ld. a példákban: "A legfőbb érdem az Önöké"; "Bocsássa meg, Igazgató úr, hogy soraimmal fölkeresem! Tisztelettel emlékeztetem (az) Államtitkár asszonyt arra, hogy..."

Tehát:

A megszólítást illetően van enyhe különbségtétel az informális és a hivatalos között, de ott alapvetően (bertául: "alapon") nagybetűs a szokás, és ehhez képest a magánlevél esetén megengedőbb ("...kezdhetjük kisbetűvel is").

De nem ez a téma, hanem a szöveg belseje, ott pedig valóban azt mondja, hogy "általában kisbetűvel" van, de megengedi a nagybetűt is, teljesen függetlenül attól, hogy magánlevél vagy hivatalos. (Vö. BW: "csak magánlevelekben írható nagybetűvel")

Tehát sem nem olyan szigorú, ahogy írod, és ez a különbségtétel sincs meg.

Ez nem belekötés, hanem érdemi kiigazítás.

------

Kitérő:

Az OH-ban (144. o.) természetesen ez is kicsit más: pontosítottak a megfogalmazáson, de a példák kábé ugyanazok, és érdekesség, hogy a pontosítások mellett sikerült beletenniük egy tévesztést is:

"Különösen az informális levelek és a különféle hivatalos

iratok megszólításában ..."

amelyet a Diákszótárban már javítottak:

"Különösen a hivatalos levelek és a különféle hivatalos iratok megszólításában ..."

------

Ui.: Általában csendben tűröm, hogy a belekötős imidzsemet "építgesd" ["Segítség, karaktergyilkos!" :-)] – előfordul, hogy én is hozzájárulok ["...egy bikuci!..."] –, de azért "néha" igazam is van, ezt ne tévesszük szem elől, ha kérhetem. :-)

Percek óta sírok a röhögéstől... Meg köhögök is. :(((

Érdemi válasz majd később, órák kérdése.

Vagy – egy örök klasszikust idézve: "Mingyá gyüvök, dógom van." BW

Elárulom nektek az egyik fő okot az interneten elszaporodó, úton, útfélen, ok nélkül Nagybetűvel Kezdődő Szavaknak a kommentekben.

Az okostelefonok prediktív szövegbevitele.

A páciens elkezdi bevinni a szót, a telefon találgat mint Móricka a karácsonyi csomagbontás közben és ha páciensünk kicsit is kifogásolhatóan precíz, a telefon által (egy mondatkezdésből megjegyzett) feldobott nagybetűs kezdésű szóra is rányom, mert lusta visszamászni korrektúrázni. Én nagyon praktikusnak tartom pl. a swiftkey prediktív képességeit, de a mondatközépen felbukkanó nagybetűs szavaknál káromkodva tapizok vissza javítani. Aki esetleg már a swipe vagy flow fantázianevű funkciót is rutinból használja és billentyűzés helyett csak szörfözik az érintőfelületen, az tutira nem mászkál vissza javítani, mert "megtöri az írás lendületét".

Az ilyen szintű helyesírási pedantériát (mármint a kis- és nagybetűk korrektúrázását) egy telefonbillentyűzettől elvárni még nem lehet, nem örülnék, ha ez sima lustaságból "eltrehányítaná" a hétköznapi íráshelyességet.

Ha ilyesmire sem figyelünk oda, nyelvünk elszegényedik, aztán kihal, mint a dinók.

Jobbulást! Remélem, nem egy kötőtű akadt a torkodon. :-)

(Bár talán egy fokkal még mindig jobb, mintha a kötőhártyáddal kerül összeTŰzésbe...)

Sry 2 B latte. :)

(Mint tudjuk, jobb későn, mint soha. :D)

@ BüntetéséértMéltatlankodó:

"A vonatozás elgépelés volt"

Ki gondolta volna? Hiszen te olyat soha, de soha...

"Szerintem túlságosan belelovaltad magad, hogy én mindenbe csak belekötőtűzök és okleveletlenkedem."

Sőt, belelovagoltam magam.

Az okleveleidről nincs tudomásom, még nem méltóztattál bemutatni őket.

"Kérlek, hogy az érdemi észrevételeimet annak megfelelően szíveskedjél kezelni, hogy érdemiek! :-)"

Erre érdemben akkor tudnék válaszolni, ha nem tartanám érdemlegesnek megjegyezni, hogy érdemtelenül nem osztogatok dicséretet; de ha érdemben szólsz hozzá valamihez, azt érdemeidre való tekintettel feltétlenül értékelni fogom.

"Jelen esetben pl. valóban elmentél az erdőbe, úgyhogy hátrább az agarakkal (bár azok ott az erdőben elemükben vannak, gondolom :-)."

Erdőbe? Nem, én a vásárba mentem el. Félpénzzel.

Az agarakról pedig: nem "elemükben vannak", hanem bennük van az elem. Aztán amikor lemerül, akkor cserélni kell.

"Kifejtem, mert látom, nem volt világos"

Nem kellett volna fáradnod, köszi. Nekem teljesen világos volt. Csak neked nem. Jó, nem olyan szájbarágósan magyaráztam, mint néha szoktam, ez a baj. (Ha meg kilométereket írok, akkor az...)

Kiemelem a lényeget:

<Azt írod: "nem voltam teljesen pontos, mivel a személyes névmásokra gondoltam, és ezek közül az 'ön', 'önök' stb. hivatalos iratokban is kezdhető nagybetűvel."

Igen – valamint az összes többi is (...)>

Igen, tudom, de itt, ebben a kérdésben a személyes névmásokról volt szó. És nem megszólításban.

(És megint: ha bővebben írok, az a baj, ha csak az aktuális problémára koncentrálok, az a baj...)

<bertául: "alapon">

Beeee. :PPP

"De nem ez a téma, hanem a szöveg belseje"

Na, látod. Akkor minek is szövegelsz ennyit? Csaknem te is grafomán vagy? :D

"ott pedig valóban azt mondja (...) Vö. BW: (...)"

De már korrigáltam, könyörgöm, akkor miért rugózunk még mindig ezen? :O

"Ez nem belekötés, hanem érdemi kiigazítás."

Pfff...

"Kitérő (...)"

Thx.

<Általában csendben tűröm, hogy a belekötős imidzsemet "építgesd" ["Segítség, karaktergyilkos!" :-)] – előfordul, hogy én is hozzájárulok ["...egy bikuci!..."] –, de azért "néha" igazam is van, ezt ne tévesszük szem elől, ha kérhetem. :-)>

Néha. Nagy ritkán. Alkalmanként. Esetleg. Elvétve. Egyszer-egyszer. Alig-alig. Szökőévente.

Mert hát vastyúk is talál szeget... :D

(Csak vicc vóóót. Igazából akár havonta egyszer is előfordulhat. :P)

"Jobbulást! Remélem, nem egy kötőtű akadt a torkodon. :-)"

Szerencsére nem. Pálcikával sem szoktam enni, nemhogy kötőtűvel. :D

"Csak" valami undok bacik tartanak napok óta házibulit, de már dolgozom a likvidálásukon. :D

"Bár talán egy fokkal még mindig jobb, mintha a kötőhártyáddal kerül összeTŰzésbe..."

:D

Üdv,

BVV

-------

@ Wadmalac:

Bizonyára igazad van, de ez csak az egyik ok. Én speciel még sms-t írni is utálok, ezért nem is szoktam, csak néha. Akkor is egyszerűen figyelmen kívül hagyom a javaslatokat.

De a lényeg: képeken és idézetekben is gyakran mindent nagybetűvel kezdenek, azt pedig nem hiszem el, hogy nem szándékos, vagy csak szimpla trehányság. Lehet, hogy úgy gondolják, ez a "trendi"... Mint pl. a w, a rövidítések, szavakindokolatlanegybeírása stb.