Láttok reményt a terjedő hibás, magyartalan szó- ill. kifejezéshasználat megakadályozására?
Különösen aggaszt, hogy a 80-as évek közepe óta -kvázi depressziós jelleggel- tömegesen magyartalanul ellátják, és/vagy kiegészítik a "LE" igekötővel számos szavunkat, mintha mindent le akarnának húzni...
Pl.: "ledöbbentem", ami helyesen megdöbbentem. Számos esetben teljesen felesleges az igekötő, mégis odabiggyesztik a "LE" változatot, pl.: "ledominál", a dominál helyett.
Sajnos az időközben megjelent technikai újítások nyelvezetébe is bekerültek ezek a hibás fordulatok, pl. "lebeszélhető egység". Lebeszélni valakit valamiről lehet, nem SIM kártya egységet. Persze ez esetben nem tudni, mi lenne a megfelelő használat, mert a mobiltelefon csupán nagyjából két évtizede kezdett elterjedni. De akkor műár inkább elbeszélni lehetne az egységet, hiszen szebben hangzik, mint lebeszélni. Bár valóban léteznek szinonimák igekötős igék esetén is, pl elbeszélni lehet egy történetet, de szerintem telefon egységet is.
A "le" igekötőnek persze meg van a helye (leteremtett valakit, lebeszélt valakit valamiről, stb), csak hogy túlzás az a hibás rögzülés, ami régóta terjed: ha kell, ha nem, LEhúznak mindent a magyar ajkúak...
válasza:No, azt hiszem most én ragadok pattogtatott kukoricát. :)
Ejj, BringaManó, egy Nádasdy referefencia bebökése errefelé egyenlő a "Nádasdy rajongó" jelzővel. Én is csak háromszor használtam, aztán rögtön megkaptam. :)
Csak egy hét múlva tudok rendesen hozzászólni, addig is jó mulatást! :D
válasza:Ági
"lebeszélni lehet, hogyne lehetne, mindenki így mondja.
Egységeket "elbeszélni"? Mond ilyet bárki is? Ha te mondod, akkor az emberek túlnyomó többsége bután nézne rád? (a többi meg udvarias...)
Hát akkor lebeszélni. Mi szól ellene, ami miatt ekkora elánnal kéne védeni az elbeszélnit??"
Megerősítem BM hozzászólását.
Szerintem is lebeszéljük az egységet, nem elbeszéljük.
Lebeszéljük azt az időt, vagy pénzmennyiséget, amennyi a SIM-kártyánkon van.
Lebeszélt percek, lebeszélhető egyenleg, ezek értelmezésével semmi gond nincs. Ez nem hibás szófordulat.
elbeszélni-t /mert a tiédet aláhúzta :)
"LEhúznak mindent a magyar ajkúak..." ez miért lenne magyartalan? Talán egy kicsit szleng, de nem olyan rossz ez.
Az elhúznak sem a legszebb kifejezés, mégis elfogadott, még szólásban is:
Elhúznak, mint a vadlibák.
"Csoda-e, ha félmillió magyar a sok lehúzás elől inkább elhúzott?! Szedte a sátorfáját és elhúzta a bőröndjeit - "
Kérdésedre az előttem válaszolók már megírták a véleményemet, ezért erre én már nem válaszolok még egyszer.
válasza:"egy Nádasdy referefencia bebökése errefelé egyenlő a »Nádasdy rajongó« jelzővel"
Asszem, Bertánál ezt én már "saját jogon" kivívtam, ezzel a linkkel már csak föltettem a habot az i-re (mint koronát a mondat végére).
Köszönöm az elgondolkodtató hozzászólásokat. Továbbra is amondó vagyok -úgy fest, netán ez nem jött "le" (hogy én is éljek olyan szlenggel, melyben ott a "le", viszont ott indokoltnak látom)-, hogy az újat épp úgy üdvözlöm, mint a régit. Amennyiben a magyar nyelv jellegétől, hangzásától, alapszabályaitól nem tér el kirívóan!
Hadd írjak egy analógiát. Többek között érdekel engem a népzene, mint hagyomány(őrzés) is, melyben szintén megfigyelhető a kedves hosszas beíró által jelzett élő folyamat (ugyebár hagyományosan nem kottáztak a falusiak, a népzene alakulása során, valamint konkrét szerző is csak alkalmasint, szájhagyomány útján megjelölhető, már ha akad).
Ugyanakkor a számítástechnika szintén közel áll hozzám egy szinten, mint a modern korok eszköze.
Nyitott vagyok tehát régire, újra egyaránt. Gondolkodásmódom ráadásul igen kreatív, és egyéni!
AZONBAN: úgy vélem, a kedves hosszú beíró (meg itt néhányan) -bár számos hasznos, érdekes, elgondolkodtatót is írt, mégis- liberális, a szó pejoratív értelmében, legalábbis én úgy gondolom. (E mondatom esetében megint csak felhozhatnám példának a magyartalanságra a felesleges kettőzést, amikor egyesek így fogalmaznak: "túlságosan liberális". Nos, a liberális eleve egy szélsőséget jelez, minek kettőzni? Olyan, mintha azt mondanánk: túlságosan túl... ;) )
Tehát megkérdezném az illetőket -hangsúlyozom, örülök válaszuknak, és pusztán a vita hasznossága okán kérem ki az ő véleményüket (is)-, hogy szerintük hol a határ az újdonságok elfogadásában arra nézve, ami szerintük még -mondjuk úgy, egyszerűen, ár sarkosan most, hogy- magyaros?
Ugyanis amondó vagyok, a liberalizmus egy szélsőség, és nem megfelelő, nem indokolt, inkább egyfajta dinamikus középút. Hiszen ha a ti gondolkodásmódotokból indulnék ki, ennyi erővel szinte mindent, legalábbis túl sok mindent megengedhetünk, hogy a magyar nyelv részévé váljon, tehát akár "elnémetesíthenénk", "elangolosíthanánk" olyan szinten, hogy már legalább annyi német, angol stb szót tartalmaz a magyar szókincs, mint eredeti magyart... Ezt ti megfelelőnek tartjátok??
Épp így kérdezhetem -hogy még egy példát írjak-, hogy szinte bármiféle nyelvi torzukást megengedhetőnek tartotok, pl hogy feltűnően felcserélik a változatos igekötőinket a "le" igekötőre??
"Megdöbbentem" helyett szinte már csak "ledöbbentem"-et mondanak,
"megbeszélni a találkozó időpontját" helyett a többség sajnos "lebeszélni a találkozó időpontját"-ot...
Ez egyrészt sajnos a nyelvi változatosság rovására megy (holott épp ti kardoskodtok a változás okán emellett), egyoldalúbbá téve az eredetileg szép nyelvünket (szerencsére még így is az), másrészt erőltetett, unintelligens gondolkodást tükröz:
mint az egyszeri paraszt ember, aki érzelmekkel érvvel és fejti gondolatait, ha kell, ha nem, impulzívan, mint egy kisgyerek, pl legtöbb reakció esetén jön az indulat: "ÖHH... ÖÖHHH, de nem értessz... LE... ööö ... LE... LEdegradállak, LE.... ööö ...LEDOMINÁLLAK ám, ha nem vigyázóóó'... totáááá' LE vagyok döbbenve... Hááá' hogy' monhacc' ilyet, ho' nem akarod BE...öö.. BE... BEFELLÉ' IJNYE DE anynira kia akarom itten kérem hangsőlyozni BE... BE-BEHOZATNI... a...akarom mondani BEIMPORTÁÁÁÁNYI a cuccot!"
Kicsit eltúloztam, kifiguráztam persze az általam vélt probléma kapcsán egy példát, bár számos falusi, max 100 -as IQ-jú ember valóban így beszél, azonban én a városi többség, és az értelmes falusi többség gondolkodásbeli kvalitásának, gondolati mélységének generációról generációra való csökkenését látom a szerintem ilyesformán hibás nyelvhasználat mögött. Magyarán egyre felszínesebb a gondolkodásmód átlagban véve, és ez tükröződik a nyelvhasználatban is. Csak hát egy viszonylag intelligens ember ügyesebben leplezi, ami az idézett egyszeri paraszt bácsi beszédére jellemző, míg az intelligensebbek közül sajnos egyre több emberre az effajta gondolkodásmódbeli, és kommunikációs hozzáállás jellemző: sajnos egyre nagyobb arányban "érzelmekkel érvelnek" (ami nonszensz, hiszen érzelmekRŐL lehet például, de érvelni csak gondolatokkal, logikával stb lehet), és a kommunikációs reagálás is egyre nagyobb arányban is sajnos az érzelmek felé tendál, a gyermeki impulzivitást idézi egyre nagyobb arányban, még az intelligensebbek egy része körében is.
Ez valamilyen szinten világi jelenség, így félig-meddig elnézem e hibákat, bár ez nem mentség, hiszen ettől még lehetne sokszínűen tájékozódni, nyitottnak lenni mind a hagyományos, irodalmi gondolkodásra és közlésre (lehet olvasni szépirodalmat, és/vagy tudományos (igényű) szövegeket!), mind pedig az általatok is említett újdonságokra. Mégis egyre inkább egyoldalúan teszi egyre több személy, világszerte... Bár léteznek erre vonatkozó statisztikák is (a világ számos országában az utóbbi évtizedek felmérései szerint egyre csökken az emberek IQ-ja, az iskolai teljesítmény is, bár ez egy összetett -és részben más- kérdés, főleg az USA-ra jellemző), de látható is: a legnagyobb befolyással bíró hatalmak a legfőbb okozói e folyamatnak, véleményem szerint, hiszen amilyen arányban sikerül butítani a népet, annyival könnyebb kontrollálni őket. Épp ezért butulnak a tv-adások is - össze lehet hasonlítani pl. a magyar, 80-as évekbeli vetélkedő műsorokat a rendszerváltás (kapitalizálódás) utániakkal, és eleve a televíziós tartalmak legtöbbjével, és evvel csak a tv területét vizsgáltuk... az élet számos más területén is ez a tendencia, sajnos! Ez mind kihat a gondolkodásunkra (már aki hagyja magát, hiszen én alacsony IQ-jú szülők között nőttem fel, mégis, pici korom óta autodidaktaként sok irányúan képezem magam!), valamint a gondolkodásmódon keresztül a kommunikációnkra, és az anyanyelvi jellegzetességekre is!
Köszönöm a figyelmet meglátásom vonatkozásában.
Elnézést, ha esetleg több elírásom is maradt (nem az egyszeri parasztbácsis idézetemre gondolok, ott ugyanis szándékosak az elírások is), egyet észrevettem:
"torzukást"-t gépeltem "torzulást" helyett.
Apró kiegészítésem mondandómhoz: természetesen nem a (kisebb-nagyobb) pszichés, és/vagy testi hibás emberekről beszélek, ők nem tehetnek dadogásukról, diszgráfiájukról, diszlexiájukról (amely esetleg ronthatott kommunikációs készségeinket, bár nem feltétlenül). (Más kérdés, hogy ezek is esélyesen, idővel korrigálható.)
Bár írtam fentebb, de a félreértések elkerülése végett kihangsúlyozom: a paraszt, tehát földművelő emberek között számos intelligens, elmélyülten gondolkodó, akár diplomás ember is akad, tehát szó sincs általánosításról, részemről. Inkább a klasszikus és TÖBBSÉGI paraszt ember képét vázoltam, ugyanakkor városokban sem ritka ez a fajta beszédmód, ILYEN SZINTEN. (És itt nem a tájnyelv a probléma!) A falusiakat is kiemeltem mint a vonatkozó vegyes ábra képviselőit.
Újfent elnézést kapkodásomért, korrigálom a két, zárójeles sorom mellégépeléseit:
(amely esetleg ronthatott kommunikációs készségeiKEN, bár nem feltétlenül). (Más kérdés, hogy ezek is esélyesen, idővel korrigálhatóAK.)
Apropó, egy kérdés: szerintetek az a kifejezés, hogy "kihangsúlyozni", egyes esetekben indokolt? Vagy minden esetben a "hangsúlyozni" kifejezés fér csak bele a magyaros beszédmódba? Én személy szerint nem érzem kettőzésnek, ismétlésnek, ha a "ki" igekötő vezeti be, bár most elbizonytalanodtam ebben...
válasza:Nem látok reményt, de nem is tartom egyáltalán káros, rossz vagy kerülendő dolognak, SŐT. A nyelv állandóan változik, helyet kell adni az újításoknak. Nem értem, miért gondolja valaki, hogy jobb az a magyar nyelv, amit x éve beszéltek, mint az, amit most beszélünk. Attól, hogy 200 éve így meg úgy mondták, most már van, hogy nem úgy mondjuk, de nincs is rá SEMMI okunk, hiszen nem 200 évvel ezelőtt van.
Már miért lenne magyartalan? Mégis kik szabják meg, mi fér bele a nyelvbe, ha nem a beszélői?
A "lebeszélhető" egységről annyit, hogy max. egy olyan írja azt, hogy az CSAK "lebeszélni vkit vkiről", aki nem ismeri a "lebeszélni" másik jelentését. Nem kell itt cifrázni a dolgot, nem csak azt jelenti, amit mondasz. Attól, hogy neked valami nem tetszik, még nem fog megváltozni, a nyelv ilyen konvenciókon alapul.
Ha valakinek nem tetszik, mondanám, hogy nem kell beszélni a nyelvet, de hát ez minden természetes nyelvre vonatkozik ;)
válasza:A "be" is terjed hibásan, valóban...
Az "ezen leizzadtam" helyett -ha már dilemmázol ezen ;) - tennék egy olyan javaslatot, hogy "na, ez megizzasztott". ;)
Egy újabb példa részemről, ami zavar, és régóta tejed:
az még csak hagyján, hogy sokan erősködnek a mai fiatalok között, mintha az "ezzel" magyarosabb lenne az "evvel" helyett, holott egyenértékűek még manapság is, nos, evvel szemben viszont már kifejezetten magyartalannak találom az
"ez végett", "ez miatt"
kifejezéseket.
Ízlésesebbnek és a magyar nyelvbe illeszkedőbbnek érzem és tartom helyettük az
"evégett", "emiatt"
kifejezéseket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!