Láttok reményt a terjedő hibás, magyartalan szó- ill. kifejezéshasználat megakadályozására?

Plusz a "megvan" szót is, mivel jelen esetben ez igekötős ige, így egybeírandó. Ezzel együtt a helyesírásod kiváló a neten sajnálatosan tapasztalható, gyalázatos szinthez képest.

A kérdésre: nem, sajnos nem látok reményt. Az ennél sokkal súlyosabb hibák terjedésének megakadályozására sem, mint pl. a -ban, -ben ragok helyett a -ba, -be használata; vagy ami az utóbbi hetekben tűnt fel nekem: a határozott névelők elhagyása köznevek előtt olyan esetekben, amikor ki kellene tenni ezeket.

A példáiddal kapcsolatban: a "ledöbbentem" manapság már teljesen megszokott, én is használom, szerintem nincs vele gond.

A "ledominál" viszont tényleg nem stimmel, valószínűleg a "leural" és a "dominál" szavakat mosták egybe.

A "lebeszélhető egység" sem problémás szerintem, hasonló a "levásárolható összeg" kifejezéshez, amit pl. étkezési utalványokkal kapcsolatban szoktunk használni. Nem tudom, hogyan keletkeztek ezek a kifejezések, csak egy tippem van: az egységek, ill. az összeg csökkenése (majd teljes elfogyása) miatt lehet a lefelé irány.

Még egy: "elbeszélni" többnyire valóban történetet szokás; de az is gyakran előfordul, hogy két ember "elbeszélget egymással", sőt az is, hogy "elbeszél egymás mellett"...

Mobilnál nem tartom megfelelőnek.

Szia, bocs, h nem irok ekezetekkel.

Ketfajta hozzaallas lehetseges helyesirassal kapcsolatban.

Az egyik a tradicionalis, ahol a hagyomanyokat veszi figyelembe az ember. A konyvekben szereplo szabalyok szigoru alkalmazasarol van szo.

A masik a termeszetes nyelveszet, ami leirja a nyelvben bekovetkezett altalanosan hasznalt es elfogadott valtozasokat.

Egyikkel sincs gond.

A tradicio ugyanolyan fontos, mint az ujszeruseg. Egy valamit azonban meg kell hagyni: az elo nyelvek folyton valtoznak, alakulnak. Szavak, mondatok nem mindig jelentik ugyanazt.

Hiaba minden kenyszer, hagyomany vagy tankonyvek tomkelege, az adott nep ugy fogja hasznalni a nyelvet, ahogy nekik tetszik. Ez ellen semmit sem lehet tenni.

Az altalad emlitett szoosszetetelek, amikor tulajdonkeppen nem azt jelenti a szo, ahogy mindenki hasznalja, pont ezt tukrozi.

A tradicio-hivo nyelvesz szerint ez borzaszto, a leiro nyelvesz szerint erdekes valtozas.

Nyilvan magyar nyelvtol szabalyai szerint ez egy 'idegen' jelentes, de sztem ujito is a szoosszetetel. A 'lebeszel' szo jelentesbovuleset jelenti. Nem negativ tendecia, csak valtozas.

Engem leginkább a suksükölés (meglássuk, megmutassa) zavar. Illetve mostanában terjed egy jellegzetes hiba (nem tudom hogyan hívják), pl. "hogyan tudnék" helyett "hogyan tudnák".

Aztán vannak még a hülye szavak, amiken megakad a szemem, pl. "beimportájuk".

Az olyanokon meg, hogy "LED lámpa", már fenn sem akadok...

Engem az zavar nagyon, amikor a nyomi magyar sorozatokban a nevek elé mondják az "a" betűt.

pl:

- Ki mondtas ezt neked?

- a Zsófi.

- Kivel voltál a boltban?

- a Miklóssal.

Irritáló dolog.

T. Kérdező!

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__441528..

A helyesírás-ellenőrző nem a fórumban van, hanem a böngészőben – ha van. Nem mindenkiében van.

Másrészt nem is mindenki tudja használni.

Ahogy a (magyar) nyelvet is ismerjük, annak természetét is, mégsem mindenki tudja használni ezt az ismeretét.

A "nyelv természete" alatt értem, hogy új szavak alakulnak ki, új jelentéssel bővülnek meglévő szavak, érkeznek idegen szavak, és jövevényszavakká válnak, stb.

"Stb." alatt értem, hogy pl. "felesleges" ismétlésnek, kettőzésnek hat olykor olyan dolog, amely valóban ismétlés, de nem felesleges, hiszen a nyelvet kommunikációra használjuk, ezért sokat számít, hogy amit mondunk, annak "érezzük" is a jelentését, és bizony a "fölösleges" igekötők pont ilyenek szoktak lenni: az egyszeri nyelvhasználó nem érzi az invitálásban a meg-[hívás] igekötőt, márpedig az igekötő fontos ahhoz, hogy ezt egy befejezett mozzanatnak, ne pedig egy folyamatos cselekvésnek tekintsük, érezzük. Ez sok más esetben is hasonlóan van, egyszerűen odakívánkoznak dolgok az ösztönös nyelvhasználónak, aki nem gondolkozik minden szó értelmén, eredetén, pontos magyar fordításán. Ugyanígy a beimportál: ez a meginvitálnál is kirívóbb példa, mert az im- előtag – pláne így, az ex-(port) párjaként alkalmazva – még köztudottabban valami be-/benn- dolgot jelent, éppen ezért ez a 'meginvitál'-nál is többeknek szúrja a szemét. Ugyanakkor látható, hogy nagyon sokaknak odakívánkozik az a be-, azoknak is – akik értik az 'im-'-et –, pont a fent említett befejezettség/folyamatosság problematika miatt. Ugyanígy a ledegradál, ledominál, amelyekben nemcsak a bejezettség egy olyan dolog, amely nem érezhető az idegen alakból – pedig nagyon odakívánkozik –, hanem ráadásul a cselekvés iránya is. (Nem érezhető, csak tudható – ha valaki tudja. De a beszédbe az néha kevés. Természetesen pl. egy napilapban más a mérce, mások az igények – ott lehet "tűzzel-vassal irtani". :-)

Kis kitérő, hogy a befejezettség/folyamatosság probléma másik oldala, amikor egy igekötős ige befejezettséget sugall ugyan, de pont a folyamatosságot szeretné valaki hangsúlyozni, és olyankor képes ilyet mondani:

"A sok tennivalótól már bolondulok megfele."*

Van, amikor ez teljesen fölösleges, mert az igekötő simán elhagyható lenne, de mégis odateszi (+ "-fele"), még jobban hangsúlyozandó, hogy "nagyon" folyamatban van:

"Kész a leckéd?" "Éppen csinálom megfele!..."

Olyan is van, hogy csak jópofizásból teszi oda az ember, pedig nyilván folyamatosságot jelöl, nincs (fontos) funkciója a megfelének:

"Éppen sütöttem a húst megfele, amikor csöngettek."

Ezek az esetek különböző mértékben ítélendők meg (és el, ha el is :-).

* Idézet innen lopva: [link] és bővebben is ott olvassatok erről a jelenségről. (Berta, ne nyisd meg!: Nádasdy! Bár az URL-ből már kitaláltad. ;-)

------

Meg van olyan is, amikor tényleg csak fölösleges ismétlésnek tűnik valami, de nem az: hiszen a LED-lámpa, az nem olyan redundáns kifejezés, mint a LED dióda, hanem LED-ek alkalmazásával készült, LED-eket használó lámpa, tehát jelentéstömörítő összetétel.

------

Látni kéne (vagy legalábbis jó lenne) azt is, hogy a nyelv folyamatosan változik. Aki válogatás nélkül irtani szeretne minden újat a "régen minden jobb volt" és a "hová jutottunk" meg a "bezzeg a mi időnkben" jegyében, az egyrészt szélmalomharcot vív (ami már önmagában sem ad okot nagy büszkeségre általában), másrészt nem látja, hogy "az ő idejében" használt formák ugyanannyira tértek el a korábbi generációk nyelvétől, mint a mostaniak az övétől. OK, védje a régit, színesítse a régi kifejezésekkel a mai nyelvet, segítse fennmaradni, ami szép és jó, de az újat sem kell irtani. Képzelj el egy várost: abban is ugyanolyan hangsúllyal kell védeni a régi, megmaradt épületeket, mint ahogy kell építeni új, mai stílusúakat is. Természetesen lehet a régi leromlottat felújítani az eredeti állapotának megfelelően (ahogy a régebbi nyelvi formák, szavak használatát is nyugodtan lehet védeni, propagálni), sőt szélsőséges esetben akár lehet építeni most is egy régies stílusú épületet, vagy megőrizni egy komplett óvárost, csak úgy érdekesség-, különlegességképpen (ahogy nyugodtan lehet az irodalomban írni valami régies, archaikus formájú műveket – amelyeken ez érződik is). A dolgok természetes rendje azonban az, hogy az épületek, utak, hidak, utcabútorok, lámpák, korlátok stb. mai stílusban épülnek. Még akkor is, ha ettől ükapáink hátast dobtak volna. És nem tagadható, hogy néha a mai közízlés is hátast dob tőle – hát van ilyen is. (Én sem mondom minden nyelvi jelenségre, hogy szeretettel üdvözlöm. :-)

Aztán illene a serény nyelvművelőnek figyelembe vennie, hogy nemcsak a "művelt köznyelv" van, meg az "irodalmi emelkedettség", a "szabatos megfogalmazás", hanem ugyanúgy él emellett számtalan más nyelvi réteg, társadalmi csoport, tájegység – ahogy már szerencsére említettétek –, életkori csoportok stb., amelyeknek mind-mind más a nyelve (elsősorban persze a szókészlete, stílusa, nem a nyelvtana). És ez a sokféle nyelv most ugyanúgy él egymás mellett, ahogy "az ő idejében" is voltak ilyenek, csak ő nem – vagy ritkábban – találkozott ezekkel, mert akkor még nem volt pl. internet.

A nyelvápolásnak, "nyelvőrzésnek" oda kellene figyelnie arra, hogy ne ész nélkül irtson minden újat -- nemcsak a nyelv egészsége érdekében, hanem mert ezzel a saját hitelességét is rontja.

Tegyen különbséget a között, hogy kinek javasol: nyilván egy gyereket "kötelező" szabályokra tanítunk, "nincs suksükölés!", egy felnőttnek már árnyaltabban adjuk elő ugyanazt, kvázi javaslatként, jelezve, hogy pl. a suksük bizonyos tájakon a normális köznyelv része, nem lenézendő. (Sajnos van, akinek az utolsó – vagy legmaradandóbb – nyelvtantanulási emlékei ehhez a szabályrögzítési időszakhoz kötődnek, így 50 évesen is olyan erős és kritikátlan szabálytiszteletet vár el mindenkitől, mint amilyet tőle vártak el 10 évesen.)

[Az persze jó kérdés, hogy egy GYK Helyesírás topik az melyik szint...]

Különbség van a között is, hogy milyen körülmények között használja a nyelvet a beszélő/író: nem várnám el, hogy valaki a kocsmában is olyan folyamatos odafigyeléssel fogalmazva beszéljen a haverokkal, mint amilyen szabatosan egy szakdolgozatot kell megírnia. Ha azt mondja, hogy "nézd, ott jön a Péter", akkor szemünk sem rebben (OK, a tiéd igen ;-), de egy igényesebb nyelvhasználatot igénylő szituban már nem tesz névelőt a személynév elé.

[He-he, amikor ezt írtam, még nem is láttam a 17:03-as, sorozatos kommentet. :-)]

Na, de most már rövidre fogom:

lebeszélni lehet, hogyne lehetne, mindenki így mondja.

Egységeket "elbeszélni"? Mond ilyet bárki is? Ha te mondod, akkor az emberek túlnyomó többsége bután nézne rád? (a többi meg udvarias...)

Hát akkor lebeszélni. Mi szól ellene, ami miatt ekkora elánnal kéne védeni az elbeszélnit??

"hibás rögzülés, ami régóta terjed": mérget vehetsz rá, hogy az általad használt szavak, kifejezések, toldalékok hatalmas nagy része valamikor olyan "hibás rögzülés" volt, amely sokáig terjedt, míg végül ma már az számít az etalonnak (vagy akár a régiesnek). Egy része 50 éve, más része 100, 300, 500 éve... sőt.

Aki a mai nyelvre nem egy változásban lévő, "élő" dolog pillanatnyi állapotaként tekint, hanem a kiforrott, tökéletes, konzerválni való, örök etalonra, az vajon ezer évvel ezelőttire is azt mondta volna, ha éppen akkor születik? És a 100 év múlvaira is azt mondaná?

Segíts, hogy ne gondoljam így: kérlek, mondj olyan nyelvi változásokat a jelenből/közelmúltból (tehát mondjuk a te életedből), amelyeket üdvözölsz, támogatsz!

Köszönöm előre is!

No, eldugulok egyelőre. :-)