Szerintetek milyen hibákat követhetnek el az emberek a nyelvi stigmatizálódástól való félelmükben?

A könyörgöm szó nagyon jó példa.

Egy másik "stigmaveszélyes" terület az idegen eredetű szavak ejtése és írásmódja.

Kezdjük a kiejtéssel: sokan attól félnek, hogy műveltelennek nézik őket, ha egyes idegen eredetű közneveket nem angolosan, hanem magyarosan ejtenek, például ezért mondják sokan leptopnak a laptopot. A betűszóknál még inkább megfigyelhető ez: dzsípíesz, ájtí stb. Pedig a közneveket felesleges angolosan ejteni - és ez a szavak nagy részénél érvényesül is, hiszen a pc-t nem píszínek, az lcd-t nem elszídinek, a cd-t nem szídínek, a dvd-t nem dívídínek, a vécét nem dábljúszínek, az usb-t nem júeszbínek, a ct-vizsgálatot nem szítí-vizsgálatnak, az iq-t nem ájkjúnak mondjuk stb.

Az írott nyelvre is jellemző, hogy az emberek attól félnek, a magyaros forma mások szemében "parasztos". Emiatt a korábbinál nehezebben honosodnak meg az idegen eredetű szavak, az egyik legékesebb példa girosz/gyros. A legtöbb ember a görög ételt csak angolul meri leírni.

(A jelenség most erősebb, mint valaha, de nem új keletű: olvastam egy tízes-húszas évekbeli cikket, melyben a szerző rosszallta, hogy a chauffeur szót sokan magyarosan soffőrnek, illetve sofőrnek írják. És nyilván eleinte a szendvicset is csak sandwichnek, a fotelt is csak fauteuilnek merték írni stb stb.)

Ráadásul nemcsak a magyar írásmód nem akar terjedni, egyes szavakat nagyon csúnyán visszaangolosított a köz: ilyen az okéből lett OK vagy a partiból lett party.

Eszembe is jutott még két dolog!

Sokan csak kötőjellel mernek toldalékot illeszteni az idegen vagy idegen eredetű szavakhoz, pedig ugyebár csak akkor kell kötőjel, ha néma hangzó vagy szokatlan hangzócsoportosulás van a szó végén.

A másik dolog: sokan nem merik leírni, hogy 1-jén, helyette a hibás 1-én formát használják.

Gondolkoztam már én is ilyen kérdés feltételén, pontosan az ikes igék kapcsán. Sajnos sok emberben berögzült már a rossz ragozás, ezért is beszélünk számtalanszor helytelenül.

Az ilyen -m/-k végződésre tudok én is egy példát:

1. Várom a vonatom.

2. Várok egy vonatot.

Láthatjuk, nem lehet minden nem-ikes igénél csak "m" végződést alkalmazni, mivel nem vagyok nyelvész, csak a nyelvérzékemre hagyatkozhatok (vagy hagyatkozhatom?).

Mondjuk egy is egy jó példa, mert ha ikes igéből jön a -hat/-het, akkor hogy ragozzuk?

Hasonló nyelvi hibákra van egy nagyon jó könyv, interneten le is lehet tölteni Nyelvi babonák címmel. Ott sok mindenre magyarázatot kapunk.