Miért két individual határozott névelőnk van, miért nem csak egy?

A szavak helyesírásában különböző elvek érvényesülnek és versengenek egymással, ilyen például a kiejtés elve és a szóelemzés elve. Elvileg lehetne olyan hasonulás, ami a névelő utáni szóra hat, de ennél sokkal erősebb az az igény, hogy a szó etimológiája megmaradjon, vagyis a szótő maga ne változzon. Tehát a szóelemzés elve itt legyőzi a kiejtés elvét, már amennyiben tényleg összevonódik a z a következő szóval. Ugyanis azt általában pongyola beszédnek tartjuk, tehát eleve nem akarjuk sztenderdizálni.

Kérlek: [link]

@3: Szerinted melyik az egyszerűbb? Ha egy nyelvben egy darab szónak van kétféle verziója, vagy ha sok ezernek?

Ha, mint ahogy írod, csak akkor használnánk így, ha a szó elején magánhangzó van, mássalhangzó esetén pedig a megszokott módon, úgy ismét többféle szabály élne. Mit nyernénk vele? Ha pedig nem, akkor pedig masshalhangzótorlódás alakulna ki, mint "zmajom". Különösen a "z" hanggal kezdődő szavaknál lenne problémás, például "zzászló".

Igazából, eredetileg csak egy névelőnk volt (az), csak idővel a Z hangot elhagyták ott, ahol a következő szó mássalhangzóval kezdődött.

Ez a magyar nyelv megerőszakolása egy műveletlen ember által.