A nevek fordításával mi a helyzet? Miért vannak úgy, ahogy vannak?

Vannak olyan tulajdonnevek, amiknek van hagyományos magyar megfelelője, ott általában ezt használjuk. Ilyen nyilván az összes határon túli, egykori magyar település, de pl. az általad említett Párizs is, vagy pl. Prága, Bukarest, Bécs stb. De ez alól is van kivétel, pl. Börén/Börénvásár helyett magyarul is a Brünn (németes) vagy a Brno (cseh) név használatos Morvaország legnagyobb városára.

Személyneveknél is van egy ilyen magyarítási, lefordítási szokás, de mára ez elsősorban uralkodói nevekre korlátozódik (pl. II. Erzsébet, Ferenc pápa), de töriórán is Luther Mártonról, Kálvin Jánosról, Kolumbusz Kristófról szokás beszélni. A legtöbb esetben a sokszor röhejes magyar változatok viszont már kikoptak (Verne Gyula, Marx Károly, May Károly, Engels Frigyes, Bach János Sebestyén, Fáraday Mihály stb.).

Ezen kívül a nem latin betűs (cirill, kínai, japán, örmény, héber, arab stb. abc-k) írású nyelvek esetében a magyar helyesírás szabályai szerint átírást alkalmazunk, melynek célja az, hogy a magyar anyanyelvű olvasó ki tudja olvasni a nevet, és lehetőleg az eredeti kiejtésnek minél jobban megfelelő módon. Pl. Dmitrij Ivanovics Mengyelejev, Szun Jat-szen, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, Benjámín Netanjáhú. Ezt a módszert mostanában sokszor kritizálják, és a nemzetközileg elterjedtebb, angolos átírást használják, noha az egy magyar anyanyelvű számára nehezebben adja vissza az eredeti kiejtést.

"Ez csak magyar szokas, atnevezni valakit"

Nem magyar szokás, mindenütt csinálják. Nézd csak meg mondjuk István király elnevezéseit más nyelveken (bal oldali menüsor, mobilon csak asztali nézetben látszik):

[link]

Szerintem eredetileg a régi szép latinos klasszicista hagyomány képviselte azt, hogy a személyneveknek kialakult rendre a latinos változata. A cseh Komensky-ből Comenius, az angol Thomas More-ból Morus, stb. még a kora újkor idején. A magyarok aztán csak a maguk nyelvére vetítték ezt az elvet, de különösebb szentségtörést nem követtek ezzel el, hiszen a nevek adaptálása létező latinos hagyomány volt.

Amíg valami a nagyobb nyelvi változtosságot, vagy a nyelvi játékosságot szolgálja, az szerintem jó. Régi XVIII. századi olvasmáyok szerintem tanulságosak, meg a nyelvújításban még a ma túlzónak tartott vagy kikopott pédák is tetszenek. Éleny, vizeny, delej, villanydelejes forgony... talán ez felel meg az ember eredendően játékos kreativ termszetének, és inkább pont ma van az, hogy a szart is műanyagból kell ma már gyártani és szabályos hasáb alakúra vágva lehet csak eladni. A latin hagyománnyal való együttélés sok nyelvi játékosság alapja volt a magyar nyelvben.

Amikor Biden választása volt, emlékszem, izgulva lehet olvasni a híreket az ingaállamokról, a feszültség enyhítésére meg poénból meg rendre úgy olvastam, hogy Biden épp hogy áll Györgyföldén, Szer-Erdélyben, Havason, Virágoson, Csermelykén. (Georgia, Pennsylvania, Nevada, Florida, Arizona)

#4 És melyik szempont fontosabb szerinted annál, mint hogy minél inkább ahhoz hasonlóan olvassunk ki pl. egy orosz nevet, ahogy egy eredeti orosz anyanyelvű is kiolvassa/mondja, ahelyett, hogy úgy olvasnánk ki, mint egy angol anyanyelvű tenné?

Olyasmire gondolsz, hogy egy adott "nemzetközi" változatot lenne jó használnunk? Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy melyik legyen az. Pl. a japán esetében az "angolos" Hepburn-átírás az elterjedt, de a japán kormány egy teljesen másikat javasol...

Földrajzi nevekkel máshol is kb. így van, itt egy közeli példa (lap alján)

[link]