A nevek fordításával mi a helyzet? Miért vannak úgy, ahogy vannak?

Vannak olyan tulajdonnevek, amiknek van hagyományos magyar megfelelője, ott általában ezt használjuk. Ilyen nyilván az összes határon túli, egykori magyar település, de pl. az általad említett Párizs is, vagy pl. Prága, Bukarest, Bécs stb. De ez alól is van kivétel, pl. Börén/Börénvásár helyett magyarul is a Brünn (németes) vagy a Brno (cseh) név használatos Morvaország legnagyobb városára.

Személyneveknél is van egy ilyen magyarítási, lefordítási szokás, de mára ez elsősorban uralkodói nevekre korlátozódik (pl. II. Erzsébet, Ferenc pápa), de töriórán is Luther Mártonról, Kálvin Jánosról, Kolumbusz Kristófról szokás beszélni. A legtöbb esetben a sokszor röhejes magyar változatok viszont már kikoptak (Verne Gyula, Marx Károly, May Károly, Engels Frigyes, Bach János Sebestyén, Fáraday Mihály stb.).

Ezen kívül a nem latin betűs (cirill, kínai, japán, örmény, héber, arab stb. abc-k) írású nyelvek esetében a magyar helyesírás szabályai szerint átírást alkalmazunk, melynek célja az, hogy a magyar anyanyelvű olvasó ki tudja olvasni a nevet, és lehetőleg az eredeti kiejtésnek minél jobban megfelelő módon. Pl. Dmitrij Ivanovics Mengyelejev, Szun Jat-szen, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, Benjámín Netanjáhú. Ezt a módszert mostanában sokszor kritizálják, és a nemzetközileg elterjedtebb, angolos átírást használják, noha az egy magyar anyanyelvű számára nehezebben adja vissza az eredeti kiejtést.