A magyarok többsége miért küzd helyesírási hibákkal?

#18: "vannak régies megfogalmazások, ami a mai (fiatalabb) emberek füleinek nem tetszenek, mert nem szoktak hozzá"

Persze, de ez hogy jön ide?... A helyesírásról szól a kérdés, nagyjából a válaszok is – kivéve néhányat, ami a nyelvről, de azok teljesen más lapra tartoznak. (Nem azért, mert ez a Helyesírás kategória, hanem mert a KÉRDÉS nem erről szólt, hanem egész másról.)

#9–#12–#14–#18: Érdekes, én abszolút nem értem, hogy miről folyik az eszmecsere... :-D Remélem, hogy ti igen. :-)

(a három pontról? vagy hogy elolvasta-e a kérdést, mielőtt válaszolt? vagy lehet-e De-vel mondatot kezdeni? vagy mi folyik itt?.... :-)

Talán sikerült megérteni Kólauborkával 7-esét. 😉 De javíts, ha tévednék. A rossz helyesírást vetted a nyelv fokozatos változásának, vagyis a rossz helyesírás fokozatosan változtatná a tényleges nyelvet is. Ha jól értem. Ez talányos feltevés és nem is tudom van-e rá némi példa. Általában a helyesírás viszonylag késői fejlemény, mert előtte még úgy írtak, ahogy mondták és lett abból aztán minden is. :) Volt sok tájszólás leírva, és a más nyelvekre fordításnál is voltak gondok, na meg a latin betűket a különféle nyelvek eltérő hangjainak leírását is nehezen és egyéni megoldásokkal próbálták írni. Ezért lettek végül a különféle ékezetek, mint a magyar öüóőúűéí betűk. És a többire ismer mindenki példákat, van bőven ékezet féleség.

Erre találták ki az egységes írást és sztenderd nyelvet ami a tájszólásoktól mentes. Röviden kb valahogy így.

Tényleg akár, de csak akár kis ráhatást el tudnék képzelni, hogy a nagyon elterjedt rossz helyesírás szótárba lenne esetleg foglalva, mint végső soron használt nyelvi forma. De inkább tartom BringaManó válaszát helyesnek, miszerint más a nyelv tényleges változása és más annak a nyelvnek a helyes vagy helytelen írása.

Szerintem a helytelen írás azért annyira nem fog elterjedni, hogy kénytelenek legyenek belefoglalni a helyesírásba, mint nyelvi változást.

22/ BringaManó

A három pont esetéhez. Remélem így érthető. :)

Szoktam olyan módon írni (és itt is volt rá eset), hogy a téma szól valamiről, és jön egy "de" valami. És a "de" ebben az esetben nálam részben egy új mondat elején van, egy "De" kezdetű mondatként. Néha a beszédből vett szünettel önmagában is szoktam írni egy egyszavas mondatot, hogy "De". És ez beszédben teljesen zökkenőmentesen hangzik, míg leírva talán szoktatlan.

Példa:

Szöveg szöveg szöveg igen van olyan és igen az is van. De... De van amolyan is és az úgy van, hogy stb.

Ezt máskor így írom, felkiáltójellel és ugyanazt a szünetet és hangsúlyt jelenti:

Szöveg szöveg szöveg igen van olyan és igen az is van. De! De van amolyan is és az úgy van, hogy stb.

Ezt viszon nem azért írom, mert szerintem van ilyen a helyesírásban, hanem saját ötletként. A felkiáltójeles változat talán jobb akkor.

A kérdésre válaszolva:

Nem, nem csak téged irritál a katasztrófális helyesírás, szerintem sokakat, többek között engem is, de már beletörődtem. Az emberek nagy része egyszerűen ostoba birka, a legalapvetőbb logikai összefüggéseket sem értik meg, nincs ehhez megfelelő szellemi kapacitásuk. Látszik ez abból, ahogy érvelnek, látszik abból, kit szavaznak meg az ország élére, és hogy ezt milyen okokból teszik. Ugyanez a szint tükröződik az anyanyelvük botrányos használatán is. A falat karmolom, amikor teljesen ötletszerűen váltogatják az összetett szavakat és a külön írt párjukat (pl. "megtudom csinálni a feladatot", "holnap meg tudom, hányas lett a nyelvtan dolgozat"), vagy a szex szó eszköz esetének a sokfélesége is ilyen (sexel, sexxel, szex-el, stb...), és a vesszőket is oda teszik, ahol úgy érzik, már ideje lenne egy, mert régen volt. De szerencsére azért a könyvek, a színvonalasabb sajtótermékek és tudományos publikációk elég jól tartják a szintet, abban bízom, ezeket a jövőben sem húzza le a közösségi média szánalmas fertője.

A kommentekhez:

Az a véleményem, hogy a helyesírást nem szabad relativizálni, belekeverni a nyelv fejlődését, a szlenget, és beáldozni a neten burjánzó Pistikék "költői szabadságnak", sem a rohanó világ által kikényszerített gyorsaságnak.

A magyar nyelvnek elég jól definiált szabályai vannak, ezeket pontosan meg lehet nézni a Helyesírási Szabályzatban. Ötven év múlva talán más lesz, ötven éve is más volt, de ez irreleváns, mindig az adott állapotát kell alapul venni, aszerint írni. Szerintem itt a kérdező amúgy se azokra a nüansznyi eltérésekre gondolt, amik változnak pár évente, én 40 év alatt sem érzékeltem jelentős változást (kb. azóta tudok helyesen írni.)

Engem az is elkeserít, hogy ma már az emberek vakon hisznek a különféle gépi helyesírás-javító szolgáltatásokban, és ezeknek a véleményét abszolút igazságnak tekintik. Ha a Word vagy a Chrome valamit aláhúz hullámossal, addig ügyeskednek, addig gyúrják az írásmódot, míg eltűnik az aláhúzás, holott gyakran a jót húzza alá, teljesen érthetetlen okból.

#25: Köszönöm a magyarázatot. Ha tényleg ez volt a "kifogás", akkor nem csoda, hogy nem értettem – mert most sem értem, hogy mi ezzel a gond... :-) :-o

Teljesen jó megoldás mindkettő, tök jól kifejezi, amit mondani akarsz (a három pont a megszakítást, hiányt... a felkiáltójel a hangsúlyos megállást! – mindkettőhöz tartozik némi kis szünet, ahogy írtad...).

Érthetetlen, hogy mi lehet ezekkel a baj.

Azt mondod, hogy "Ezt viszont nem azért írom, mert szerintem van ilyen a helyesírásban, hanem saját ötletként."

Miért ne lenne ilyen "a helyesírásban"? A "helyesírásban" minden van, ami nem "tilos". :-) A helyesírás van értünk, és nem mi a helyesírásért (– csak hogy szerényen Jézust parafrazeáljam... :-D).

Másrészt kit érdekel, hogy van-e ilyen a helyesírásban, ha amúgy roppant praktikus, célszerű, kifejező, közérthető?...

Itt valami súlyos félreértést gyanítok... Mintha mindenkinek mindig helyesen kéne írnia... Mintha az tudna csak jól magyarul, aki jól tud helyesen írni, mintha csak az használná jól a nyelvét, aki helyesen ír... Nem mondom, hogy először találkozom a dologgal, de minél többször találkozom vele, paradox módon annál jobban meglepődöm, hogy ez még mindig ennyire tartja magát...

Mintha "mindenki" leragadt volna az általános iskolás hiedelmek szintjén (a helyesírás területén legalábbis), és felnőttként is abban a tévhitvilágban élve osztaná az észt, mintha ez alapján mérné az embereket, ez alapján ítélné meg, hogy ki tud magyarul, és ki nem... Elég fájdalmas ezt látni.

Nomindegy, sóhaj, ez van.