Milyért írjuk a mulandót rövid ú-val, ha a múlhatatlant hosszúval írjuk?

jó lenne tisztázni, hogy most a helyesírásról vagy a nyelvről (beszédről) van szó, mert a kettő nagyon nem ugyanaz (ahogy a #8 is utalt rá), és bár az elején mintha az írásra kérdeztél volna rá (Miért írjuk a mulandót rövid ú-val, ha a múlhatatlant hosszúval írjuk?), de aztán később előkerülnek a v-s tövek, meg hogy ki hogy szokta ejteni... most akkor mi a kérdés végül is?...

így azt sem tudom, minek a "logikájára" vagy kíváncsi: hogy a beszédben miért rövidülnek/nyúlnak egyes hangok bizonyos körülmények között, vagy hogy a szavak helyesírása miért úgy van, ahogy?

amúgy a helyesírás egyrészt gyakran követi a kiejtést, másrészt gyakran követi a szóelemzést (harmadrészt hagyománynak is tekinthetjük, amikor bizonyos szavak esetében a szokásosan alkalmazott szóelemzés helyett a kiejtést követjük...) – a helyesírás alapelveinek "interferenciája" időnként ilyen furcsaságokat okoz...

múlik → múlat / de mulat formája is van, más jelentéssel (de közös eredettel, vagyis szóhasadás ment végbe);

és van még mulaszt, mulandó (én ezeket röviddel mondom, és arra tippelek, hogy a többség így van ezzel, ezért megértem az Akadémia kiejtéskövető álláspontját, de ha te hosszúval mondod, az sem baj)

a múlhatatlant hosszúval írjuk, de normál beszédtempóban szerintem a többség röviddel ejti, hiszen két msh. van utána... úgyhogy én ezt szóelemző írásmódnak tekintem, de persze lehet hosszúval is ejteni, ha (túl)hangsúlyozva mondom.

más:

a lő/lövés/lövendőhöz hasonló a jő/jövendő

kérdésedre:

"Az andó milyen kontextusban képes még levenni az ékezetet a szótőről?"

most nem jut eszembe ilyen, de kíváncsi vagyok, hátha tudtok még

a jön/jő → jövendőhöz hasonló "félmegoldások":

kel/kél → kelendő

ad/ád → adandó

ha már mondtad a fúj-t, akkor annak lehet olyan formája, hogy fúvandó, amit én rövid u-val mondanék, de te talán máshogy, ízlés dolga...

és ha már a "múlhatatlan" esetén jeleztem a két msh. előtti rövidülést, akkor a fúj igének is egy csomó származékára igaz, hogy kiejtve csak egy rövid u-ra jut idő (legalábbis az én nyelvváltozatomban), de azért hosszúval írjuk, a szóelemzés alapján: fújdogál, fújtat, fújjad/fujd meg, fújtam...

vagy egy hasonló:

bújik – ezt a standardban hosszúval szokás mondani (bár biztos sokan bujjik-nak ejtik)

bújtat, elbújtam – ezt szerintem röviddel szokás, mert utána több msh.-van, így én normál tempóban nem is tudom hosszan ejteni...

bujkál – ebben is rövidül, de ezt követi a helyesírási szótár is

vannak még hasonlók, ahol szintén rövidül írásban:

szurkál, irkál, furkál, turkál, nyirkál...

és van, amikor inkább meghagyják hosszúval, a szóelemzés alapján (pedig ugyanúgy rövidül(het) ejtésben, mint a fenti csoport):

dúskál, úszkál, fújkál, nyúlkál...

persze az a/á/e/é esetében megmarad, ott nem lehet "önkényesen" választani az írásmódot: járkál, vájkál, mászkál...

mert itt van még az az érdekesség is, hogy az a/á és az e/é ugyebár kicsit másfajta párok, mint a többi rövid/hosszú mgh.-pár: ezek nem csak hosszúságukban különböznek, és ezt csak azért emelem ki most a helyesírással kapcsolatban, mert ha á/a vagy é/e változás van egy szóban, azt "kénytelen" követni a helyesírás, míg a többi mgh. esetében rá lehet mondani, hogy olyan hosszan ejted, ahogy jólesik, de a szabály szerint fixen hosszúval (vagy fixen röviddel) kell írni, a szóelemzés elve alapján...

---

ja, és az i hangról is szó volt...

#8: "pl. az "írandó" hosszú "í"-vel írandó, ellenben inkább röviddel ejtendő"

#10: "Lehet arrafelé rövid í-vel ejtendő, de számomra így nagyon idegennek hangzik..."

hát nekem is a rövid a természetesebb (normál beszédtempójú szövegben), bár lehet, hogy ha valakinek éppen a szavakat magyaráznám, akkor hosszval ejteném:

"ír, írt/írott, író, írandó..."

de aztán a példamondatban már röviden mondanám:

"Minden, amit mondtam, leirandó, mert jövő órán kikérdezem!"

más i betűs jelenségek:

bízik / biztat és hízik / hizlal

(pedig sokan hosszúval mondják a képzett formákat is)

vagy fordítva: hígít, hígító

ebben legtöbben röviden mondják az első i-t, de hosszúval írandó

stb.

hát ez kicsit csapongó lett...

mint ahogy a kérdező is mindenfélébe belekapott...

mire vagy kíváncsi?... (ejtésben gyakrabban: kiváncsi) :-)

#14: „"mire vagy kíváncsi?" – Csak a jelenség kicsavart logikájának az okait kerestem. Általában mindenre kíváncsi vagyok.”

jó, csak nem derült ki, hogy a beszéd vagy a helyesírás a téma. de ekkor nem feszegetem. remélem, hogy mindent megtudtál, amit akartál. :-)

mindenesetre a helyesírás és a – kérdésben említett – "nyelvtudományi alap" az két külön dolog... :-)

nyelvtudományi alapja?... hát, a nyelvtudomány – gondolom – a nyelvvel (annak működésével, elemeivel, változásaival) foglalkozik, a helyesírás meg nem a nyelvvel foglalkozik, hanem csak arról szól, hogy hogyan írunk... csupán érintőleges közük van egymáshoz.

nem is tudomány – ne tévesszen meg, hogy a GYK-n véletlenül a tudomány kategóriába került, jobb híján... :-)

és az se tévesszen meg, hogy általában nyelvészek foglalkoznak vele, szabadidejükben. :-)

én csak a helyesíráshoz értek, de eszembe nem jutna azt gondolni, hogy a nyelvtudományhoz is értek...

pl. a kottaírásnak is vannak szabályai, de az nem a zenéről szól – nem a zeneszerzés vagy hangszerelés vagy zenélés stb. szabályai –, hanem arról szól, hogy azt hogyan lehet/kell/célszerű lejegyezni papírra...

nyilván a zenével való foglalkozásnak, pl. tanulásnak ez egy fontos _eszköze_, szó se róla, de csupán ennyi.

tehát egyszerűen, sőt leegyszerűsítve:

a nyelv a beszéddel foglalkozik, a helyesírás az írással.

(ezért kérdeztem, hogy mi volna a téma)