Milyért írjuk a mulandót rövid ú-val, ha a múlhatatlant hosszúval írjuk?

A nyelvtanban igenis van logika általában.

A szótő "múlik" a rag "-andó". Az andó milyen kontextusban képes még levenni az ékezetet a szótőről?

A lövendő az egyetlen ilyen, ami most egy viszonylag hosszú gondolkodási folyamat eredményeképpen eszembe jutott, de az a V miatt eléggé speciális esetnek tűnik.

lő - LÖVÉS - lőhetetlen

múlik - MÚLÁS - múlhatatlan

A fúj, főz, mászik, úszik igéknél megmarad a hosszú magánhangzó, én úgy hiszem.

Az igék nagy többségét nem módosítja. Nem tudom, ki hogy van vele, de én hosszú ú-val

szoktam ejteni, szóval nem látom indokoltnak a rövidülést.

Ha már itt tartunk hogyan alakulhatott ki ez a V betűs ragozási forma néhány rendhagyó igénél és főnévnél?

ló, lovat, lovak; szó, szót, szavak; tó, tót, tavak; havat, stb

lövés, növés, növény, evés, ivás...

Azt tudom, hogy az iszik, eszik, alszik stb igékben az 'sz' eredetileg a jelen idő jele volt, ezért is van, hogy más igeidőkben, más módokban nincs jelen ez a betű egyáltalán.

alvás, aludt, aludni, enni...

#6 köszi, hogy felhívtad a figyelmem a hibára. Esküszöm, nem vagyok ostoba, csak egy picikét figyelmetlen és tapasztalatlan.

Van, hogy nem figyelek, és fájdalmasan egyértelmű helyesírási alakokat írok le rosszul.

Olyan ez, mint egy kezdetleges autopilot egy olcsó repülőgépen. Megfelelő tudatos felügyelet nélkül simán véthet egy-két súlyos hibát...