Több versnél is lehet látni helyesírási hibákat, miért?

Költői szabadság az, amikor a közönséges nyelvhasználat szabályaitól eltérő kifejezések, szóalakok, mondatszerkezetek használ a költői a nyelvben, a mérték és a rím kedvéért. De nem az, hogy önkényesen átírja a muszáj szót „muszályra”, csak mert ahhoz van kedve. Példa a költői szabadságra: „Gyékényes, abroncsos alföldi szekér, /

Honnan cipel a sors - s e három egér? /

Hoztál-e pirosló új búza-magot? /

Mezők üde lelkét: friss széna-szagot?”

Az „egér” ebben az esetben lovakat jelent, csak nem talált a költő a ló szóra olyan szinonimát, amely a szekérre rímelt volna, ezért élt a költői szabadsággal, a rím kedvéért.

#12: naja, kopipésztelni tudni kell ;-)

#11: "De nem az, hogy önkényesen átírja a muszáj szót „muszályra”, csak mert ahhoz van kedve."

:-o Persze hogy nem, de ez honnan jutott eszedbe, hogy kerül ez ide?... Volt szó itt ilyenről vagy hasonlóról?

"Az „egér” ebben az esetben lovakat jelent, csak nem talált a költő a ló szóra olyan szinonimát, amely a szekérre rímelt volna, ezért élt a költői szabadsággal, a rím kedvéért."

Jaj, teremtőm, ne már... Tehát Arany János(!!) nem talált(!) megfelelő szinonimát, ezért a ló helyett hirtelen ötlettől vezérelve az egér szót használta, pusztán a rím kedvéért... Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek.

Arany TALÁLT megfelelő szót, mégpedig az egér szó volt az, amely a szótár szerint "2. (népies, irodalmi nyelvben) Kis növésű v. kis fajta ló v. ökör.  Gyékényes, abroncsos alföldi szekér, Honnan cipel a sors – s e három egér? (Arany János) Rövid szekéren s három friss egéren Az olvasó őt ujra fölleli. (Arany László)"

[link]

(bár szerintem inkább az állat színét jelenti, de mindegy, a lényeg, hogy az nem véletlenül pottyant oda, csupán a rím kedvéért. az már rosszabb lenne, mint egy muszáj helyetti muszály...)