Mit véltek, miből ered a magánhangzó harmónia némely rendhagyó mivolta? (Példák lent!)

Az elsőre az a válasz, hogy régebben létezett magas és mély hangrendű i hangunk, viszont a mély hangrendű i kiveszett a nyelvből, ellenben a toldalékolása megmaradt (hasonlóan a j-ly esetében is, ott sincs már különbség a kiejtésben).

A másodiknál rossz a példád, mivel ott nem toldalékok keletkeznek, hanem kötőhangzók. Amivel párhuzamot lehetne állítani, az a -hoz/hez/höz, ott viszont a „székhez”-ben jól passzol a toldalék. A -ból/ből esetén csak annyi van, hogy magas vagy mély hangrendű szóhoz csatlakoznak, vegyesnél meg ahogy alakult (persze vannak kivételek ott is).

Olyat pedig Szegeden sem mondanak, hogy égetött... legfeljebb égötött.

továbbá:

"Ennyi erővel a kutya hangja lehetne akár uGET(és) is"

nem az simán mély, az u-nál nincs ilyen kétféleség.

"az egyik rendhagyó: székBŐL"

az nem rendhagyó. ha már "é", akkor a "célba", a "héjak" és a "derékba" a rendhagyó

ból/ből vs. hoz/hez/höz:

egyszerűen vannak egy-, kettő- és háromalakú toldalékok (egyalakú, pl. a -kor, -ig, -é)

A helyrag és a gyakorító képző nem ugyanaz.

A harmónia adott.

Az inget és ingat szófaja is különbözik.

Ing-in(o)g ige; az ing ( ruházat) főnév.

Tehát= in(o)g+ at (képző)

Kiesett a mély magánhangzó, ezért. Erre számos példa van.

Ing-+ e+t ( tárgyrag)

#1

Csak ehhez a mondatodhoz szólnék hozzá:

"Olyat pedig Szegeden sem mondanak, hogy égetött... legfeljebb égötött."

Jó lenne, ha ezt véleményezné egy szögedi illetőségű embör...

Én nem szakértem ezt a nyelvjárást, tehát akár tévedhetek is, viszont az én anyanyelvem az egyik legerősebben ë-ző magyar beszéd. És nálunk az égetëtt e-je a lehető legnyíltabb e. Nem nagyon akarom elhinni, hogy a szegediben ez ö lenne. Legfeljebb Oszter Sándornál...

Dziękowałem już Bogu, że mogłem nauczyć się języków węgierskich, ale jest to bardzo trudne i ten przykład, harmonia mojej twarzy jest najtrudniejszy

Proszę, kto może się tego nauczyć? szczerze moi drodzy

Kiedy potrzebno wykorzystywać "ly" i "j"??

régi szavakban van mély hangrendű i/í, amit ma már nem különböztetnek meg írásban (érzékeltetés céljából toldalékolva):

ivás, ívás, vívás, hívás, írás, bírja, sírás, sírban, zsírban, íjjal, nyíllal, hídon, síkban (stb.) (lila, lilul; piros, pirul; ring, ringat; inog, ingat)

célban, héja (mármint pl. kenyér héja), néma (némul, némítás), béna (bénul, bénítás), derékba

néhány bizonyos olyan szónál is van egy érdekes szabály, aminek utolsó három betűje: mássalhangzó, magánhangzó, mássalhangzó. Pl. a -t rag esetén változik az alakjuk, kiesig a magánhangzó.

pl. kéreg - kérget, méreg - mérget

de, ha H a hátulról harmadik betű, akkor fel is cserélődik az utolsóval.

pl. kehely - kelyhet, pehely - pelyhet, teher - terhet

Az özéshez szeretnék annyit hozzátenni, hogy az nem csak Szegedhez és környékéhez kapcsolódik. Amennyire tudom déli nyelvjárásnak nevezik - és a Dunántúlt is beleértik ebbe - ahol előfordul özés. Én pl. nagykanizsai vagyok, tapasztalataim szerint ennek a környékén is van egy kis özés, Somogyban erősebben, de sehol sem olyan jellemző, mint Hódmezővásárban, vagy Szegeden. Mivel dunántúli vagyok pontosan tudom, hogyan kell hitelesen özni, mert hallom a különbséget a zárt e és nyilt e között. A fő szabály pedig az, hogy mindig csak a zárt e változik ővé. Tehát pontosan olyan ninincs, hogy égötött, csak olyan van, hogy égetött. Nincsen továbbá ömber, csak embör, valamint nincsem györök, csak gyerök.

Ne gyertek Balatongyörökkel, lécci!