Mit véltek, miből ered a magánhangzó harmónia némely rendhagyó mivolta? (Példák lent!)
Két kérdéskört indítanék, főleg az első izgat, hogyan alakulhatott ki ez a rendhagyás.
- Az első kérdéskör:
Az "i" betű használata esetén önellentmondást vélek a magánhangzó harmónia vonatkozásában:
kicsiBEN ; inGAT.
Mindkettőnek szótövében kizárólag "i" található a magánhangzók közül, mégis az egyikhez mély, a másikhoz meg magas hangrendű toldalék kapcsolódik!
Hiszen NEM "kicsiBAN" a helyes,
és NEM "inGET" a helyes.
Ennyi erővel a kutya hangja lehetne akár uGET(és) is, az uGAT(ás) helyett, bár az ugatás logikus. De ha logikus az ugatás ragozása, akkor nem inGAT, hanem inGET kellene legyen a helyes forma, pláne a "kicsiBEN" ragozása nyomán!
- A második kérdéskör:
Nem következetes a rendszerben az
"Ö O E"
alkalmazása sem, lásd például:
győzÖTT - oltOTT - égetETT,
azonban...:
őrBŐL - ajtóBÓL - és most következik az egyik rendhagyó: székBŐL!
Azaz, amennyiben a "győzÖTT" sort tekintenénk helyesnek, akkor a székBEL volna a logikus, márpedig nem létezik "-bel", azonban van "-ból / -ből"...
Ha meg a második sort ("őrBŐL") tekintenénk helyesnek, akkor meg égetÖTT kellene legyen, égetETT helyett (bár ezt Szögeden / Vajdaságban még talán el is tudom képzelni).
Sejtésem szerint ezek az önellentmondások valami erőltetett, mesterséges sztenderdizálás eredménye, netán Kazinczi nyelvújító hatása...?
#6 Ha szeretnéd, próbáld meg megtanulni... Természetesen nem néhány nap lesz, de azért sok idegen anyanyelvű embernek sikerült már jól megtanulni, úgyhogy nem lehetetlen. :-)
A j és az ly régen két, kissé eltérő hangot jelölt. Legalábbis néhány száz éve, amikor még nem voltak helyesírási szabályok. Akkor kialakult, hogy az egyiket j-vel, a másikat ly-nal jelölik, és így kerültek bele a szavak az első szabályzatba. Azóta kicsit változott a nyelv, a magyarok többsége már nem ismeri ezt a kétféle ejtést, ezért nehéz megtanulniuk, hogy melyik szó van j-ve, melyik ly-nal.
Ha magyarul tanulsz, akkor ez egy nehéz rész. De szerencsére ez csak írásban fontos! Ha valaki magyarul BESZÉLNI akar megtanulni, akkor ahhoz ezt nem kell tudni.
#8: sőt, eredetileg tereh (ahogy Arany is írta):
"Az eredeti hangalak tereh lehetett, amely a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával és a tárgyeset ragjaként értelmezett szóvégi t elhagyásával keletkezett. A teher alak hangátvetés eredménye."
a kehely is hasonlóan:
"A kehely alak hangátvetéssel keletkezett a kelyeh-ből."
A pehellyel nincs ilyen eredeti csere a története során, de érdekes módon a toldalékolásnál ott is cserélődik, el tudom képzelni, hogy csak a többi analógiás hatására(?).
Van még a bolyh/bolyhos, amelynek a sztorija inkább a teherhez hasonlít:
"Az elsődleges változat egy kétszótagos bohoj ~ bohaj lehetett. A szóvégi ly egyszerű írásváltozat. A bolyh alak h : ly > ly : h hangátvetéssel és a második szótagi magánhangzó kiesésével keletkezhetett"
De a mai szótárak szerint elvileg a bolyh az alapszó (nem a boholy), bár sokszor lehet hallani (és egyre gyakrabban olvasni is) olyat, hogy pl. bélboholy, ezért esélyesnek tartom, hogy ez vissza fog térni a szótárba is előbb-utóbb (akár csak mint alternatív forma).
Ha már hangátvetés, akkor a kályha is szóba kerülhet:
"Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) kachel, kachele, kachle ’agyagedény; kályhacsempe; fazékfedő’, (baj.-osztr.) kǫχl̥ ’kályhacsempe, csempe’, (E.) kǫχəl ’ua.’, – ném. Kachel ’ua.’ [< lat. (vulg.) caccalus ’tégely, serpenyő’]. ≋ Megfelelői: holl. kachel ’kályha, kemence’; szbhv. kahla ’kályhacsempe’; cseh kachel ’ua.’ stb. ⌂ A szóvégi a magánhangzóharmónia hatására keletkezett hanghelyettesítéssel. A kályha alak hangátvetés eredménye."
na jó, nem folytatom a hangátvetéses történetet, mert "kissé" eltávolodtam az eredeti témától... :-) elnézést!
(pedig mennyi ilyen van! kanál/kalán, bögre/göbre, lichthof/lifthók, csekély/ketsély, szök(ő)cse/szöcske, csiperke/pecsérke, vehem/vemhes, zsemlye/zselyme, taksó/tacskó, suviksz/suvickol stb. stb. stb.)
"Körösztnek hangzik, de nem teljesen ö hangot mondanak, hanem egy kicsit e felé hajlót. Szóval nem a Balaton a nyelvjárási határ?"
Akitől hallottam e kiejtést erős Ö hangokkal, a Dunántúl északi felén él, persze nem lehet kizárni, hogy akár jóval távolabbról költöztek ide... Szögöcs, köröszt, stb, így ejti, azonban a kellemes-t, ha jól emlékszem, kellemes-nek. (Rég nem találkozom vele.) Feltételezem, amely alakoknak van Ö illetve E változata is (seper / söpör, és így tovább), azt végig erős Ö-vel ejti, se nem É-szerű, se nem zárt E hanggal.
--------------------
VAJDASÁG.
Amit imádok, kiejésre is: az "Apa kocsit hajt" című klasszikus ökörség, a "Tudósok" zenekartól. :D (Meg általában Bada Tibor akcentusát.)
Nekem baromira tetszik ez a fajta vajdasági akcentus, az E, É, Ö, Ő mellett talán zárt E-nek nevezik(?), amiket még kihallok több, ott élő magyar beszédéből, jó példa rá Bada Tibor (isten nyugosztalja!) előadóművész, Alias Bada Dada (sőt, E helyett olykor Á-szerű, máskor Í-szerű hangot is ejt!) :
"Apa idegÖs, hú, de idegÖs" - 24-26. másodpercek. Ezt Ö-vel kopíroztam le, na de ez volna a bizonyos zárt E hang? "Ideg>s"?
Viszont végig tiszta E hangok: türelmeSSen (két S-sel ejti egyébként).
48.másodpercnél:
"Nagy, fÁhér Fiat ezerötszázas gépjárművet" - a nyelvtudomány ezt a fajta E/Á hangot hogyan nevezi, ahogy Tibor itt ejti: fÁhér?
1perc 32 másodperc: "akkor talán egy kis vÁszély fÁnyegÁtné"
1perc 42: "minden nehÍssÍget át lehet hidalni", ezt meg is ismétli.
Ezen vajdasági hangokról tudna valaki írni? Számomra nagyon érdekfeszítő! Jó a beszéddallama. :) "Mert apa vÁzeti..."
Nem egészen olyan, mint a "szögedi"...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!