Miért lesz hosszú a magánhangzó ebben az esetben?

nem tetszik? reklamáljá Imréné

na ezért

"mi szükség van erre":

Valamiért a magyarok így beszélnek. Nem írta elő nekik senki, egyszerűen így van a nyelvünkben. Az egy érdekes kérdés, hogy miért van így (fogalmazhatunk úgy is: "mi szükség van erre?"), nincs ezzel a kérdéssel baj – csak nehogy úgy képzeld, hogy egy ember vagy emberek kis csoportja vannak mögötte, akik megmondják hogy "így kell". A beszélők összessége van mögötte, akiknek egyszerűen így esik jól mondani. :-)

Ha általában a toldalékokkal kapcsolatban természetesenek veszed a "nyúlást", és nincs vele gondod, akkor tkp. már nem is nagyon kell rajta tovább gondolkodni: nyilván a beszélők ezt a -né végződést is toldaléknak érzik, és ezért úgy használják.

Ennek megfelelően úgy is nevezi a nyelvtan, hogy asszonynévképző, vö. pl.:

[link]

A földrajzi nevek összetételek. Ha a -né végű asszonyneveket is összetételnek tartod, akkor nem trévedsz nagyot, mert tényleg az volt eredetileg: a fent linkelt doksiban is így írják a kialakulását:

"A -né-vel képzett szavak eredetüket tekintve összetételek, mivel a -né képző az önálló szókészleti egységként definiálható nő szóból alakult ki, s annak mintájára működött. A -né, mint képző, kétféle funkcióban szerepelt. Ezt láthatjuk abból is, ahogyan például SIMONYI ZSIGMOND megadja az alábbi összetételek jelentését: király-né ’király-neje’, mosó-né ’mosó-nő’ Végül a -né fogalommódosító képzővé vált (1905: 293). Mielőtt azonban rátérnénk ennek a folyamatnak a bemutatására, tekintsük át röviden, hogy hogyan alakulhatnak ki szuffixumok, képzők és ragok a magyar nyelvben."

A folytatást ld. ott. :-)

------

Ennek a "fordítottja", hogy vannak toldalékok, amelyek nem nyújtják meg az előttük lévő a/e-t: butaság, üdeség; órakor; ingadozó: alfaszor/alfászor;

és vannak még olyan utótagok, amelyek korábban képzőszerű utótagnak számítottak, szóval "határesetek" :-), bár ma már sima összetételi tagok – ezek sem nyújtanak: kutyaféle, rókaszerű, vármegyeszerte

A magyar nyelvben az a, e o vagy ö magánhangzóra végződő szavak toldalékoláskor a magánhangzó meghosszabbodik. A -né az egy toldalék, méghozzá egy képző típusú toldalék (ugye a toldalék lehet rag, jel és képző). Úgy hívják hogy asszonynévképző. Emiatt aztán a toldalékolási szabályokat követi.

Toldalékolt Béla szótövek: Bélánál, Bélával, Bélák, Béláné. Ede: Edével, Edétől, Edéné. Nem csak nevekkel ugye: pete, petét, petével, petézik; pata, patás, patája. (Rövid o-s és ö-s példa nemigen van, ezek a magyarban jellemzően hosszúak a szavak végén, de pl casco-cascóval, allegro-allegróban, Ormsjö, legalábbis a kiejtésben meghosszabbodik: "Ormsjőben", bár írásban nem jelöljük.)

Az általad hozott ellenpéldák ahol nem hosszabbodik meg, azok összetett szavak (most hogy földrajzi név vagy valami más az mindegy), és azokra nem vonatkozik ez a szabály:

Bélavár, petevezeték, patanyom.

"A magyar nyelvben az a, e o vagy ö magánhangzóra végződő szavak toldalékoláskor a magánhangzó meghosszabbodik."

Ez gyakorlatilag csak az a/e-t érinti, hiszen a rövid o/ö végű szavaink nincsenek (tudom, no és nono... de ezek mondatszavak, igen ritkán toldalékolódnak... :-) És olyankor sem nyúlik meg, szerintem legalábbis, pl.:

„Amikor bevallotta a füllentést, egy tömör »Nono«-val válaszoltam neki.”)

Amire te utalsz, az sejtésem szerint a szabályzat 216/a pontja lehet:

"Mind a közszavak, mind a tulajdonnevek végső a-ja, e-je, o-ja és ö-je helyett á-t, é-t, ó-t, illetve ő-t írunk az olyan toldalékos vagy utótaggal ellátott alakokban, amelyekben ezek a szó végi hangok a magyar kiejtésben megnyújtva fordulnak elő, például: signorina, signorinák; Sinaia, Sinaiában, de: sinaiai; Coca-Cola, Coca-Colát, de: Coca-Cola-szerű; campanile, campanilén, de: campanileszerű; Cicero, Cicerót; Goethe, Goethének, goethés, de: goethei [vö. 29.]; allegro, allegróban, allegrós; Oslo, Oslóban, oslói; Malmö, Malmőből, malmői; Victor Hugó-i [vö. 217. b)]."

de ez a helyesírásról szól, mi pedig alapvetően a beszédről beszélünk (ha nem értettem félre a helyzetet).

"A -né az egy toldalék, méghozzá egy képző típusú toldalék (ugye a toldalék lehet rag, jel és képző). Úgy hívják hogy asszonynévképző. Emiatt aztán a toldalékolási szabályokat követi."

Öö... hát itt is kicsit fordítva ülünk a lovon, inkább így néz ki a szitu:

A nyelvészek, mivel azt látták, hogy ez a végződés (ma már) a toldalékolás szabályait követi, a képzők közé sorolták be.

"Toldalékolt Béla szótövek: Bélánál, Bélával, Bélák, Béláné. Ede: Edével, Edétől, Edéné. Nem csak nevekkel ugye: pete, petét, petével, petézik; pata, patás, patája. (Rövid o-s és ö-s példa nemigen van, ezek a magyarban jellemzően hosszúak a szavak végén, de pl casco-cascóval, allegro-allegróban, Ormsjö, legalábbis a kiejtésben meghosszabbodik: "Ormsjőben", bár írásban nem jelöljük.)"

Jaj, itt nagyon keveredik az írás és a beszéd, kérlek, hogy próbáljuk meg szétszálazni:

1)

"ezek a magyarban jellemzően hosszúak a szavak végén, de pl casco-cascóval, allegro-allegróban, Ormsjö"

Nemcsak hogy "jellemzően", hanem szinte kizárólag. a szokásosan említett kivétel ugye a no és a nono, az összes többi esetben hosszú, még az általad említett (vagy más) idegen szavakat is hosszúval szoktuk mondani: [kaszkó], [allegró], [ormszjő].

2)

"legalábbis a kiejtésben meghosszabbodik: "Ormsjőben", bár írásban nem jelöljük"

Kiejtésben nem hosszabbodik, hiszen eleve hosszan mondjuk...

Viszont írásban meg éppen hogy hosszabbodik! Pont erről szól a szabályzat idézett pontja...

"Az általad hozott ellenpéldák ahol nem hosszabbodik meg, azok összetett szavak (most hogy földrajzi név vagy valami más az mindegy), és azokra nem vonatkozik ez a szabály: Bélavár, petevezeték, patanyom."

Ez igaz, azt látjuk, hogy ezek máshogy viselkednek.

(Nevezhető "szabálynak", bár nem "szabta" meg senki: ez csak egy megfigyelt szabályszerűség. :-)