Szerintetek milyen módszerrel a legkönnyebb fejleszteni a helyesírást?

A magyar helyesírás négy alapelve:

-kiejtés szerint

-szóelemzés szerint

-hagyomány szerint

-egyszerűsítés elve.

Nem nehéz, könnyen megtanulható, hiszen az elemi logikán alapszik elsősorban.

A másolgatás kb. annyira hatékony, mintha bebifláznál egy matek tételt, anélkül, hogy tudnád, értenéd, mit jelent.

Tudatosan kell hozzálátnod, módszeresen végigmenni a szabályokon. Helyesírás nyelvtan nélkül nem megy.

Zsuffa Zoltánné - Gyakorlati magyar nyelvtan c. könyvét vedd meg. Minden eddigi anyagnál használhatóbb, világos, érthető.

[link]

13-asnak!

Azért “gyakorlati”, mert végigvezet az elméleten, es gyakorlati példákon magyarázza meg, tanítja meg a helyesírást.

Mellé meg kell venni a legújabb helyesírási szótárt is, de a Zsuffa nélkül nem tanulod meg, hogy mit miért.

Az ismeretből akkor lesz készség ( akkor leszel kész helyesíró), ha érted, hogy miért kell úgy, ahogy.

#24: Köszönöm!

Megnézem... Vannak olcsóbbak is itt-ott, úgy látom:

[link]

[link]

...

- - -

#23: "A magyar helyesírás négy alapelve:

-kiejtés szerint

-szóelemzés szerint

-hagyomány szerint

-egyszerűsítés elve.

Nem nehéz, könnyen megtanulható, hiszen az elemi logikán alapszik elsősorban."

Ha már tudom, hogy ez a négy elv mit takar, akkor honnan fogom tudni, hogy mikor melyiket kell alkalmazni? Mikor kell kiejtés szerint, mikor kell szóelemzés szerint? (Ezek sokszor nem ugyanazt az eredményt adják.) Pont ez a nehéz az egészben (meg persze a szóelemzés önmagában is).

A szabályzatból idézve:

• "A kiejtés szerinti írásmód azt jelenti, hogy a szóelemek (szótövek, képzők, jelek, ragok) írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük, például: cipő, fény, láz, olló, ír, véd, húsz, tíz; -s, -talan, -telen, -va, -ve; -bb, -t, -j; -n, -tól, -től, -kor."

csakhogy pl. a "láztalan"-t, a "tízkor"-t nem kiejtés szerint írjuk, hanem szóelemzés szerint, hiszen [lásztalan]-nak és [tíszkor]-nak mondjuk...

amit [tizen], [huszan]-nak mondunk, azt tízen, húszan-nak írjuk...

– ezek szerint még sem mindig "köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük" ezeket a szóelemeket...

nyilván sok más példa is van, pl. a "színes", amit legtöbben [szines]-nek mondanak, a [diferenciá]-nak mondott szót differenciának írjuk, stb.

de ugorjunk a szóelemzés elvére:

• "A magyar helyesírás a szóelemző írásmód érvényesítésével biztosítja azt, hogy a toldalékos szavakban mind a szótő, mind a toldalék, az összetett szavakban pedig minden tag világosan felismerhető legyen."

az jó, csak nem mindig tudjuk ennek megfelelően szétbontani, meg vannak hasonulások stb. – hosszan részletezi a szabályzat, a 48.-tól a 84. pontig... (remélem, az "elemi logika" elegendő hozzá...)

A másik két elv már csak apróság:

• utána jön a hagyományos írásmódról szóló öt szabálypont – szerencsére nem sok,

• és utána az egyszerűsítő írásmód: az még rövidebb (három szabálypont),

hát ezek se logika, inkább megtanulni valók (vagy "szemmel megszokni" valók), de ez már nem horror.

Többen említették, hogy olvasással lehet fejleszteni a helyesírást. Ez igaz, csak nagyon nem mindegy, mit olvasol. Az újságok, könyvek egy jó része rossz helyesírással készül, a netes tartalmaknak pedig a döntő többsége.

Azt javaslom, olvass nyelvművelő cikkeket, könyveket, azzal két legyet ütsz egy csapásra: igényesen megírt szöveget olvasol, és közben közvetlenül is felszedsz némi nyelvtantudást.