Szerintetek milyen módszerrel a legkönnyebb fejleszteni a helyesírást?

Újságot ne olvass. Használd a Zsuffa helyesírási könyvet. Példákon, érthetően, logikusan magyarázza a helyesírást.

Ahogy belemerülsz, rájössz, nem olyan nehéz, hiszen az elemi logikán alapul:

kiejtés

szóelemzés

hagyomány.

Erre vannak jó oktató programok a legnagyobb megosztón is.

11-es vagyok.

A könyvekből fogalmazni tanulhatsz meg, valamint gyarapíthatod a szókincsedet. De attól függ, melyik íróéból, mert a kortársak közül alig akad, aki követendő példa lehetne. Klasszikusokat inkább.

Az újságok, honlapok tele nyelvhelyességi hibákkal, sőt a szándékos nyelvrontás sem ritka. Mellőzd őket.

bocs, nem kötekedésből: kíváncsi voltam, bele akartam nézni, de Zsuffából csak nyelvtant találtam (Gyakorlati magyar nyelvtan), de az nem helyesírásról szól, ahogy látom. (legalábbis a tartalomjegyzéke alapján)

A helyesírási könyvnek mi a címe?

Nyelvtani ismeret nélkül nincs helyesírás.

Meg kell ismerni a szabályokat. Pl. a szóvégi magánhangzók.

Vagy a hasonulások törvényeit.

Az egyszerű és összetett mondatok helyesírási törvényeit.

Másolás útján nem tanulsz meg helyesen írni. Csak akkor, ha tudod, hogy mit és miért.

Egyebekben ott a legutóbbi helyesírási tanácsadó szótár, vagy az MTA szabálykönyve.

Mint írtam, a magyar helyesírás alapelvei:

kiejtés szerint

szóelemzés szerint

hagyomány szerint.

De van mondattan is, nem mindegy, hova teszed a vesszőt és egyéb központozást. A Zsuffa remek elméleti és gyakorlati tudást nyújt.

ja? hát, akkor ez elég nagy vargabetű lenne...

pedig alapvetően egyetértek azzal, amit írtál, valamennyire tényleg ismerni kell a nyelvtant ahhoz, hogy bizonyos szabályokat értelmezni tudjunk, és a példák is jók:

ha azt olvassa, hogy "a melléknevek végén mindig hosszú ú, ű-t írunk", akkor nem árt tudni, hogy mi az, hogy melléknév;

a hasonulások ismerete is jól jöhet, hiszen a szabályzatban ezt is sokat emlegetik;

az egyszerű mondat/összetett mondat fogalmát ismerni kell annak eldöntéséhez, hogy mi számít külön tagmondatnak (ez a központozáshoz kellhet);

vagy az egybe/különíráshoz is jól jöhet néha, ha értjük, hogy milyen viszonyban vannak, jelölt/jelöletlen stb.,

de az valahogy mégis ijesztően hangzana, hogy ez a 400 oldalas könyv az alapja a helyesírás elsajátításának, szerintem ennyire sok köze azért nincs egymáshoz a két dolognak. (de sosem tanítottam ezt, arra meg már nem emlékszem, amikor tanultam... :-)

át fogom futni (most csak itt-ott lapoztam bele), most már kíváncsi lettem, hogy mekkora részéről fogom azt gondolni, hogy "na, enélkül tényleg nem lehet megtanulni a helyesírást!". :-)

- - -

igen, említetted az alapelveket is, ami nagyon helyénvaló, az már legalább tényleg a helyesírásról szól.

apró pontosítás, hogy a helyesírásnak nem három, hanem _négy_ alapelvéről szoktak beszélni:

[link]

(a Zsuffa-könyvben is fel vannak sorolva, a 22. oldalon – igaz, csak apró betűvel, ami nem csoda, hiszen ez egy nyelvtankönyv, annak pedig nem sok köze van a helyesíráshoz, csak érintőlegesen foglalkozik vele...)

az egyszerűsítés elvét felejtetted ki, bár az tényleg egy pici rész, és egyszerű is.

nekem az alapelvekkel a következő a bajom: az jó, ha fel tudjuk sorolni ezeket az alapelveket (idáig sokan eljutnak), csak hát ezek mit is jelentenek? mikor kell alkalmazni őket? (kell egyáltalán foglalkoznunk ezekkel?...)

a helyesírásban ezt a négy, sokszor egymással szembemenő elvet érvényesítjük, vagyis minden szó esetén el kell tudni dönteni, hogy azt éppen melyik elv alapján írjuk, sőt, még a szavakon belül is lehet ilyen is, meg olyan is, hiszen az elvek nem(csak) a szavakról szólnak, hanem az egyes hangok jelöléséről a morfémákon belül, illetve azok kapcsolódásainál... ha elolvassuk, hogy melyik alapelv mit jelent, hogyan épülnek egymásra, akkor persze közelebb jutunk a megértéshez:

a szabályzatban fel vannak sorolva (először röviden is, de alattuk hosszan sorakoznak a hozzá tartozó alszabályok...):

A kiejtés szerinti írásmód [link]

Szóelemző írásmód: [link]

A hagyományos írásmód: [link]

Az egyszerűsítő írásmód: [link]

vagy mindez egyszerűbben összefoglalva egy-egy blogposztban:

[link]

[link]

[link]

[link]

ha ezeket elolvastuk, akkor azt is látjuk, hogy elég bonyolult a dolog, sok kivétellel... a 300 pontból álló szabályzat negyedét a Hangjelölés című fejezet teszi ki ( [link] ), az ebben lévő 77 szabálypont rendszerezésére alkalmas a négy alapelv. lehet, hogy a tanításban is szerepet játszik, könnyebb "megnevezni a gyereket" – de hogy ettől átlátni, megtanulni és alkalmazni is könnyebb-e?... hát nem tudom...

az alapelveket sokszor úgy szokták meglengetni, mintha négy egyszerű, érthető alapszabály lenne, amiből minden könnyen levezethető, holott...

de tegye fel a kezét, aki úgy érzi, hogy neki a helyesírás elsajátításban, de főleg az alkalmazásában ez a négy alapelv jó mankó! én örülnék, ha tudnám, hogy van gyakorlati haszna, csak egyelőre kevéssé hiszek benne. :-)

Első gondolatom, hogy egyszerűen hallás alapján szöveget irsz, és utánna kijavitod mondjuk egy helyesírás ellenörzővel. És az elrontott szavakat megjegyzed valahogy. Megtanulod a konkrét szót, vagy megjegyzel néhány általános könnyen használható szabályt.

És szerintem nem kell nagyon erőltetni a tanulást, hanem ha többedszerre is előfordul ugyan az a hiba előbb utobb megjegyzed.

nem akarok felületesen, elhamarkodottan ítéletet mondani, de óvatosan annyit azért mondanék, hogy lehet, hogy a helyesírásra nem kellene annyira ráfeszülni, mert ha ezt a két egyszerű dolgot sem szeretnéd (vagy nem tudod) követni, amit már itt említett valaki – vagyis hogy a magyar ékezet jobbra dől, és a vessző után szóköz van –, akkor talán nem is olyan fontos ez.

félreértés ne essék, nem bántásból írom! semmi baj azzal, ha megelégszel a jelenlegi szinttel, teljesen jól el lehet így lenni, és ettől még sok más téren simán lehet fejlődni, okosodni, pl. nyelvet tanulni, hangszert tanulni, programozni vagy bármi mást, amitől tovább tudsz lépni valamerre, amerre szeretnél.

ne hidd el a világnak, hogy a helyesírás annyira fontos dolog, és a műveltség, tanultság elsődleges fokmérője – dehogy!

ha szeretnél benne fejlődni, akkor hajrá, de ez nem igazán fontos, kábé a legkevésbé fontos dolog a világon.

persze tudom, hogy az iskolában nagyon nyomják, ott tehát fontos azért, hogy jó jegyet szerezzen belőle a gyerek, de aztán az "életben" marhára nem fontos. (pont ugyanúgy, ahogy a többi olyan tantárgy sem, amelyik nem érdekel.)

lehet, hogy cukkolnak azért, ha pl. a fészbukon helytelenül írsz, de ezzel ne törődj, ők a hülyék. :-)

ha viszont valamihez mégis konkrétan ebben kellene javulni, akkor próbáld meg megfogadni az ezzel kapcsolatos tanácsokat.