Hogy ejtjük helyesen? Isémiás vagy iszkhémiás?

#7: "a magyar nyelvben mindkettő jó. A wiki is azt írja egyébként"

"egyébként"... :-D Gondolom, te írtad át (tévedek?), hiszen az itteni 10:16-os válaszod utántól, 10:18-tól él az új szöveg, addig a fent idézett változat volt. :-) Amúgy nincs bajom a módosítással, csak ez a megtévesztőnek tűnő szöveg hozzá... :-/

---

#8: "meghonosodhatott volna az isémia forma, de itt maradt a latinos ejtés,"

ahogy meg is honosodott, és van s-es ejtés is, ld. #4

#8: "és azt tükrözi a magyaros írásmód is"

mi a magyaros írásmód? iszkémia és isémia. ez mit tükröz? azt, hogy mindkét módon ejtik.

---

#4: "az fősulin a tanárok fele így a másik fele úgy ejti, és nincs konszenzus"

ha még a szakemberek is kétféleképpen ejtik, akkor annyit tudunk mondani objektíve, hogy mindkét forma használatban van (ahogy a fent már linkelt cikkben is írják: [link] ).

a Wiki-cikk eredeti szövegének szerzője annak idején (több mint 11 éve) nyilván az eredeti idegen szót alapul véve hozta meg az ítéletét. azonban hiába írja, hogy "helytelen", erre semmi alapja, hiszen a kiejtésre nincsen előírás, amelyet "helyesen" követni lehetne (vagy "helytelenül" figyelmen kívül hagyni).

amúgy – szubjektíve – én is az iszkémiát javasolnám, mert az isémia ejtés az s+ch (–> sch) félreértéséből adódhat – ahogy már mások is utaltak rá –, és ha még tart ez a "meccs" (márpedig szemmel láthatóan tart), akkor én a nem-félreértők csapatának drukkolok. :-)

hasonló az eset pl. ehhez, amikor a MacAdam érkezett hozzánk makadámként, állítólag szintén a német közvetítés volt a ludas:

[link]

- - -

egyébként még az is lehet, hogy az Ischämie-t a németben is kétféleképpen ejtik...

kezdésnek meghallgattam a forvón:

[link]

hát már ez is necces ugye, mert egyikük sem s-sel ejti, viszont az sz után a ch-t már németesen kicsit ty-szerűen mondják (mint a München, Mädchen stb.-ben)... de legalább egységesek.

sebaj, nézek mást is, gondoltam, keresek egy videót, és rögtön az elsővel beletrafáltam:

[link]

jól hallható az [isémise] ejtés. persze van némi mentsége: ő nem orvos, csak egy fogalmatlan műsorvezető, és csak felolvasta az elé tett szöveget, márpedig az sch-t hogy máshogy olvasná szegény, mint s-nek...

de azért ez alapján esélyes, hogy mások is beleesnek hasonló hibába még náluk is.

utána rákattintottam a következő videóra, és mit ad isten, ott is [isémiser]-rel nyitnak:

[link]

Igaz, ez is csak egy "hang" volt, nem egy szakember.

aztán jön a következő felolvasó is, a női hang:

[link]

esélyes, hogy ők sem értenek hozzá (bár fene tudja), de azért ez mégsem egy élő műsor volt, mint az előző, ezt azért sokan meghallgatták, alkalmasint szakemberek is, és senki sem szólt nekik, hogy vegyék fel még egyszer...

na jó, nézzük a következőt, ez a videó első ránézésre olyan, mintha egy hozzáértő beszélne (Janis, segédorvos), ő biztos [iszkhémisé]-t fog mondani:

[link]

na ne szórakozzatok!! ez is [isémise slágánfáll]-t mondott!

hát akkor asszem, hogy a hevenyészett kutatás alapján megállapíthatjuk, hogy bizony van a németben s-es ejtés is bőven...

"Annyira zavaró és érthetetlen, hogy egy dologra számtalan kifejezést használnak"

Nekem ez már a 7.-es kémiában feltűnt, amikor kiderült, hogy a nátriumklorid az a só (ha nem írok hülyeséget), meg a hangyasavnak, meg egy csomó másnak is van minimum még egy elnevezése, plusz még ott a képlete... Nem is sikerült megérteni az egészből egy mukkot se...

12-es: ez nem szándékos az orvosok részéről, egyszerűen így alakul ki a nyelvhasználatuk; pont úgy, ahogy mondjuk egy társadalmi csoportra a szlenges kifejezések használata lesz a jellemző; de ugyanez a jelenség a magyarázat arra is, miért hívják a kukoricát az ország egyik szegletében így, a másikban pedig tengerinek. a latin (ha úgy tetszik) a lingua franca az orvosok között, és kénytelenek azt használni, ha pontosan át akarják adni a kollégáiknak, hogy melyik testrész melyik részének mely részletéről beszélnek. (más kérdés, hogy a tapasztalat azt mutatja, más beszédhelyzetre vonatkozóan némi kommunikációs tréning nem ártana nekik.)

az a fontos, hogy ők egymás között megértsék egymást, és ne legyen kommunikációs félresiklás köztük. angol/német/egyéb nyelvű kifejezések pedig bármilyen, többnyelvűek által folytatott beszélgetés során előfordulhatnak; akik több nyelven is tudnak, azoknak kifejezetten nehéz egy adott nyelvnél megmaradni és alkalmazkodni az aktuális beszélgetőpartnerükhöz, amennyiben az nem beszéli a másik által ismert összes nyelvet. szerintem az mindenképpen pozitív, ha ilyen jellegű nyelvi gátak nem akadályozzák az orvosok közt az információáramlást.

ami a kémiát illeti: a kémiában (természeténél fogva) több elnevezése is lehet ugyanazon anyagnak, de ugyanígy bármilyen más tudományterületen fellelhető ez a fajta kettősség: pl. matematikában a medián és a (helyzeti) középérték ugyanazt jelenti, vagy a nyelvészetben a dativus és a részes(határozói) eset szintén ugyanarra a fogalomra használandó kifejezések. (egy személyes példa: nálunk a neurológián az alkoholistákat következetesen "etilesnek" (vagy "aethylesnek") hívják, aminek a jelentése minimális kémiatudással még akkor is könnyedén kikövetkeztethető, ha az ember akkor hallja életében először a kifejezést.)

"ami a kémiát illeti: a kémiában (természeténél fogva) több elnevezése is lehet ugyanazon anyagnak, de ugyanígy bármilyen más tudományterületen fellelhető ez a fajta kettősség"

Ez igaz. De az általános iskolai kémiában (én már ott elveszítettem a fonalat) nagyon nagy segítség lenne, ha következetesen csak egy kifejezést használnának (vagy legalábbis mindig odatennék ezt a bizonyos egyet a lehetséges többi mellé), hogy nagyobb tömegeknek lehessen átadni azt, amit tényleg fontos (hiszen valószínűleg azért kerül elő már általános iskolában az adott tananyag), mert így már a kezdet kezdetén elrémisztik az egésztől még azokat is, akik pedig másképp akár többször annyit is képesek lennének felfogni az egészből, mint így.