Mit jelentek valójában az Az-lenne-a-kérdésem,-hogy... kezdetű mondatok?

Gyakran találkozni ezzel, és én magam is sokszor írom így a kérdéseimet:

> Azt szeretném kérdezni, hogy ki az első?

Szerintem ez egy paradoxon az alábbi okfejtés miatt.

Na most ezt kérdezem vagy mondom? Ha kérdezem, és kérdőjelet írok a mondat végére, akkor nem az válik-e kérdéssé, hogy tényleg ezt szeretném-e kérdezni, ahelyett ami vélhetőleg érdekel, nevezetesen, hogy ki az első. E/1-ben arra következtetünk, hogy nem az a kérdés, hogy ezt szeretném-e kérdezni, mert nyilván ezért kérdezem, hanem az a kérdés, ami a kérdőmondat második fele, azaz, hogy ki az első. De E/2-ben ez most vagy egy irányított kérdéssé válik, vagy létjogosultsága lesz az előbbi felvetésnek: "tényleg ezt szeretnéd kérdezni?"

Ha viszont pontot rakok a mondat végére, akkor kijelentem, hogy ezt szeretném kérdezni, mint tény. De akkor miért nem kérdezem csakúgy? Ha nem kérdezem, hanem csak tényszerűen közlöm ezt az információt, a másik tudomásul veheti, de lehet, hogy elbizonytalanodik abban, hogy az adott körülmények között erre válaszoljon-e vagy úgy eleve válaszoljon-e erre.

Sehogy nem tűnik jónak, mégis nagyvonalúan mondhatnánk azt, hogy aki úgy kezdi a "kérdését", hogy "az lenne a kérdésem, hogy..." az ráutaló magatartást tanusít, és illik válaszolni neki.

Mit gondoltok?