Gabit szerettem volna megkérni ennek a feladatnak az elvégzésére, de nagyon sok dolga van, és nem tudta vállalni. Az igeidők helyesek a mondatban? (Gabival ténylegesen beszéltem, nem csak szerettem volna.)

#19:

persze, erőltetett, de az a legkisebb gond :-)

két nagyobb gondom van vele:

1) az az "és" továbbra is lehetetlenné teszi, hogy normális mondat váljon belőle, de hát ha muszáj, akor legyen... :-/

2) az igeidők továbbra is gondot okoznak.

értem a példaszitut, és elvileg ("logikailag") nagyjából stimmel, csakhogy amikor azt mondod, hogy "nem tudja elvállalni", akkor ez a mondat azt jelenti, hogy "ő azt MONDJA, hogy nem vállalja el" (= "ő nem vállalja el"). márpedig ha ő maga mondja, akkor ő nem "most" mondja, hanem akkor mondta (már ha mondta egyáltalán).

ha esetleg saját maga nem nyilatkozott erről, akkor te nem mondhatod, hogy "nem tudja elvállalni", mert az megtévesztő lenne.

kérdezhetnéd, hogy ez miért jelenti azt, miért ne tudhatnánk az ő nyilatkozata nélkül is, hogy "ő most nem tudja vállalni"?

hát, kérlek szépen, azért, mert az emberi kommunikáció ilyen: azt, hogy valaki nem tud vállalni valamit, soha nem más mondja meg, hanem ez mindig azt jelenti, hogy ő maga nyilatkozik/nyilatkozott róla.

sok ilyen dolog van, ez ugyanolyan, mint pl. "akarni/nem akarni valamit". azt is csak akkor mondhatjuk meg valakinek kívülről, amikor viccelünk, ironizálunk, pl.:

– Meg akarom nézni az X filmet.

– Hú, az nagyon rossz, azt te nem akarod megnézni...

(ugye mindannyian érezzük, hogy ez egy direkt "nem jól fogalmazott" mondat)

vagy ugyanígy azt is mindenki saját maga szokta megmondani, hogy valamely tulajdona eladó-e, és éppen ezért "vicces" az alábbi szitu (vagy vicces lenne, hanem éppen maffiamódszerekről beszélnénk...):

[link]

"egy közlekedési szolgáltató cég első embere arról számolt be, hogy egyik nap érkezett egy telefon, miszerint azt hallani a piacon, hogy eladó a vállalkozás. A cégvezető azt válaszolta, hogy szó sincs erről, nem eladó. „De eladó” – mondta az Orbán Viktorhoz közel álló nagyvállalkozó egyik megbízottja."

----

persze át lehet fogalmazni olyanra, hogy ilyen igeidőkkel is működjön, pl. "nincs rá ideje" vagy "nem tudja megcsinálni a feladatot": ezek olyan állítások, amit én is állíthatok róla, "kívülről".

"Gabit szerettem volna megkérni ennek a feladatnak az elvégzésére, de nagyon sok dolga volt, ezért ő nem tudja megcsinálni a feladatot."

Ez már rendben van, legalábbis a példasztorihoz képest, és bocs, de "muszáj" volt az és-t lecserélnem valami alkalmasabbra, mert nem bírtam elviselni, hogy milyen béna és-sel... :-/

#20:

"értem is mire "gondolt a költő", akárhogy teszi a mondatok idejét. Akkor?"

az kevés ahhoz, hogy normális mondat legyen...

azt is értem, hogy "Látok három nyúl.", vagy "Manitu szeret indián törzsfőnök.", mégsem jó magyar mondatok, semmilyen nyelvjárásban, semmilyen műveltségi szinten, semmilyen regiszterben.

"Inkább az utolsó két tagmondatot rakd jelen időbe, az első jó úgy ahogy van."

az elsőnek a módosításáról szó sem volt, végig a többiről beszéltünk...

ha esetleg az #5-ös is te voltál ("ez a nyelv a magyar. Kis túlzással bármilyen időt használhatsz valaminek a kifejezésére, és minden mondatrészt pakolhatsz mindenhova, semmi különbség nem lesz benne".), akkor hagyjuk is, ilyen szinten nem sok értelme van beszélgetni róla...

22

Azért amiket a kérdező írkál, bőven nem az a törtmagyar kategória, amire te példákat hoztál fel.

Te minimum nyelvtudós szintjén állsz, ha ennyire belekötsz, és szerinted ennyire helytelen. Ami nem baj, de ne állítsd, hogy értelmetlenek, vagy igénytelenek a kérdező mondatai, mert egy magyar anyanyelvű ember (aki nem magyarból phd-zott természetesen) semmi hibát nem fog itt látni, találni, csak néz, mint vak az erdőben, mikor leírod azt, hogy ez nem egy normális mondat.

#23:

"bőven nem az a törtmagyar kategória, amire te példákat hoztál fel"

persze hogy nem. nem is arra írtam, hanem arra, amit te írtál, vagyis hogy ha meg lehet érteni, akkor tökmindegy, jó lesz az...

erre írtam, hogy azért ez nem így működik, mert ilyen alapon az én hülye példáim is "jók" lennének...

"ne állítsd, hogy értelmetlenek, vagy igénytelenek a kérdező mondatai"

kérésed parancs! akkor továbbra sem állítom :-)

"semmi hibát nem fog itt látni, találni, csak néz, mint vak az erdőben, mikor leírod azt, hogy ez nem egy normális mondat"

OK, itt most ketten beszélgettek, akik mindketten találtak benne kivetnivalót.

(és valószínűleg egyiküknek sincs belőle PhD-je :-)

akinek teljesen jó úgy, ahogy van, azt nem akarom megtéríteni, nyugi. :-)

#24:

so-so, fogjuk rá :-)

(tudom, hogy az előbb én mondtam, hogy jó, de már megbántam :-)

tulajdonképpen miért nem lehet normálisan megfogalmazni úgy, hogy a specifikációt teljesítse? miért kell mindenáron kitalálni valami "talán-épphogy-jó-de-alig" típusú megoldást ahelyett, amit egy magyar ember mondana?...