Miért baj ha valaki nem tud helyesen írni?

Én ilyenkor az igazságot mondom. Nekem aztán nem baj, ha még az anyanyelvén sem tud (nagyjából) helyesen írni, mert őt minősíti. Próbáltam segíteni, hogy az intelligens (vagy nem) gondolatai mellett intelligens embernek is tűnjön.

Persze ezeknek a válaszoknak értelme nincs, mert ha magától nem fogja fel, akkor úgyis reménytelen.

A helyesírás egyenesen arányos az intelligenciával. Akinek magasabb az intelligenciája, az figyel arra, hogy érthetően és helyesen írjon. Főleg, ha csak írásban tudnak kommunikálni, akkor még fontosabb, hiszen ez az egyetlen amit lát a másik. Persze, egy-két elírás bárkivel előfordulhat, ezeket nem is kell szóvá tenni, mert felesleges.

De igen, ha valakin látszik hogy tényleg nem tud írni, és ezt megemlíted, akkor te vagy a szar, de ez is az ő szintjét mutatja be.

Az a baj, hogy ilyenkor az ember feleslegesen mondja ezeket. Akiben van annyi értelem, az amúgy is helyesen ír, akiben pedig nincs, annak hiába mondod, max megátkoz magában és kész.

Nemcsak azért, mert ezzel önkényesen átírja azt a több évszázados szabályrendszert, ami egyébként folyamatosan változik, és amit nyelvnek hívunk, hanem azért is, mert néha teljesen mást jelent az (már ha jelent valamit), amit (a nyelv szabályai szerint helytelenül) ír, mint amit közölni szeretne.

Mert ugye nem mindegy, hogy "Pisti mellet ül" vagy "Pisti mellett ül"... :)

Én nem kötöm sem iskolázottsághoz, sem semmi egyébhez (intelligenciaszinthez végképp nem, ez ugyanolyan felszínes lenne, mint amikor automatikusan kultúrembernek néznek, csak mert öltöny van rajtad).

Szerintem egyszerűen zavaró. Hasonlóan ahhoz, amikor a külföldi furcsán használja a beszélt nyelvet, nyakatekert módon teszi egymás után a szavakat, stb. A nyelvünknek van egy szokványos írott formája, és ettől drasztikusan eltér.

Viszont bizonyos hibasűrűség alatt a hibákon lovaglók jobban idegesítenek, mint a hibát elkövetők.

Baj? Kinek?

Neki ugyan baj, de ezt nem nagyon tudja megérteni, mert erre nagy valószínűséggel nincs képessége.

A helyesen, stílusosan fogalmazónak elvileg nem baj, mert képes kikerülni a problémát. Valójában persze baj, mert a rossz könnyebben terjed (kevesebb energia kell hozzá), ezáltal lesz egy pillanat (gyanítom, hamarosan már jelen idő), amikor ez lesz a közszemlélet. És onnantól az a csúnya, aki szépen ír. Ez a vég kezdete.

A helyesírás minősége egy marker, jelzés arról, hogy nincs ennél többre igény. Számos ehhez szorosabban kötődő dologra se. És ez terjed, végső soron az egyén egyre igénytelenebb, sivárosodik a környezete is, és esélye sincs jobb (értsd: kulturáltabb, tartalmasabb, örömtelibb, hasznos) életre.

Az eddigi válaszokkal ugyan részben-egészen egyetértek, de kiegészíteném, mert a probléma valódi gyökerét hiányolom.

A beszélni és a beszédet megtanulni megérteni pár évesen tanultuk meg, ösztönösen, így maga a beszéd sem, a beszéd hallgatása sem tudatos folyamat. Mikor valaki beszél, akkor nem gondolkodik rajta, hogy mi legyen a ragok sorrendje, nem egyezteti a mély és magas hangrendet, senki nem tartja számon a saját anyanyelvének a igeragozási kivételeit, valószínű fel sem tudja sorolni ezeket stb… Ha valaki szokatlanul, pl. tájszólásban beszél, akkor ugyan tudatosulnak bennünk, hogy az illető mit mondott máshogy a megszokotthoz képest, de sokszor a megértés vagy nem igényel különösebb extra koncentrációt, vagy legalábbis jóval kevesebbet, mint egy idősebben, tudatosan tanult nyelv esetén. A kisebb nyelvbotlásokat lehet, hogy észre sem vesszük, egy tájszólásra viszonylag hamar rá tudunk hangolódni.

Írni és olvasni viszont már tudatosan tanulunk meg, és bár részben automatizmussá tud válni, mégis marad benne valami tudatosság. De ahhoz, hogy az olvasás automatizmussá tudjon válni, ahhoz az kell, hogy az írás, amit olvasunk, az megszokott formájú legyen. Részben ezért is célszerű volt lefektetni egy sztenderdet, hogy mit hogyan szoktunk leírni, hogy a mondatokat nagybetűvel kezdjük, mondatrészeket vesszővel tagolunk, hogy a miért szót úgy írjuk, ahogy, és nem úgy, hogy „mért”, vagy „mér'”.

Ha valaki eltér ettől a sztenderdtől, akkor az olvasás megszűnik automatikus lenni, elkezdünk a szöveg mondanivalója helyett azon gondolkodni, hogy az adott szó mit is akar jelenteni. Egy hibákkal teletűzdelt szöveg olvasása megakasztja az olvasást, lassabbá, nehezebbé teszi, a szöveg megértése is sekélyesebb lesz.

Ha valaki nem tud vagy nem foglalkozik azzal, hogy helyesen írjon, az kb. olyan, mintha valaki megállna a kerékpársáv közepén. Oké, hogy neki valamiért ez így kényelmes, csak mindenkinek kerülgetnie kell. Ha valaki nem figyel a helyesírására, akkor az hasonló tiszteletlenség azzal szemben, aki majd az ő írását olvasni fogja. Azt az erőfeszítést, amit ő megspórol az írás közben, azt az olvasónak kell meghoznia. Ez egy-egy kommunikációban is tiszteletlenség, egy-sok kommunikáció esetén meg pláne, hiszen ha ő figyelne a helyesírására, akkor az egy embernek okoz némi odafigyelést, ha nem, akkor sokaktól kíván a szöveg olvasása odafigyelést.

A másik, amiben eltér az írás a beszédtől, hogy amíg a beszéd azonnali, addig az írás ritkán az, van idő figyelni rá, visszaolvasni, javítani.

A helyesírás tehát nem valamiféle öncélú dolog, nem puszta szokás, hanem nagyon is praktikus következményei vannak annak, hogy létezik-e egy helyesírási norma és valaki követi-e ezt a normát, vagy sem.

És addig rendben, hogy valaki nem keni-vágja, hogy bonyolult, összetett tulajdonnevek -i képzős alakját hogyan is kell pontosan írni, vagy ritkán használt szavak esetén nem tudja fejből a helyes formát. Ez bocsánatos, elnézhető hiba. De aszt má nehhéz el nézni, ha valaki telljesen hét köznapí szókat kép telen le írní hejesen.

~ ~ ~

> Én nem kötöm sem iskolázottsághoz, sem semmi egyébhez (intelligenciaszinthez végképp nem, ez ugyanolyan felszínes lenne, mint amikor automatikusan kultúrembernek néznek, csak mert öltöny van rajtad).

Közvetlenül talán nem is köthető, de közvetett módon mégis. Ha valaki egy évben elolvas pár könyvet, vagy olvas a neten lektorált szöveget, pl. híreket, amikben lehet, hogy előfordulnak helyesírási hibák, de nem tömegesen, akkor egyszerűen megszokja, hogy az „azt” úgy írják, ahogy és eszébe nem jutnak leírni, hogy „aszt”. A nagyon durva, teljesen hétköznapi szavak rosszul írása tényleg árulkodik arról, hogy valaki mennyire művelt vagy tájékozott. Az intelligenciával is van összefüggés, egy intelligens ember egyrészt képes ráérezni szabályszerűségekre, mintázatokra, így könnyebben sajátítja el a nyelvtani szabályokat, másrészt az intelligens ember jellemzően kíváncsi is a világra, így többet olvas, vagy könyvet, vagy híreket, cikkeket, vagy mondjuk a Wikipédiát.

Persze lehet, hogy valaki megfelelő hozzáállással és erőfeszítéssel nem túl magas IQ-val és 8 osztállyal is képes helyesen írni, és valaki kimagasló IQ-val és diplomával a zsebében is magasról tesz a helyesírásra, de ez inkább a kivétel, azért a helyesírási hibák száma általában jól korrelál az IQ-val is, meg az iskolázottsággal is.

~ ~ ~

> Baj? Kinek?

Nyilván a rossz helyesírás leginkább az olvasónak baj, a rossz helyesírású embernek nem. Viszont ha megérti, hogy a rossz helyesírás egy műveletlen, igénytelen és tulajdonképpen önző ember benyomását kelti másokban, akkor megérti, hogy bizony ez neki is baj. Az emberek nagyon figyelnek arra, hogy igényesen nézzen ki a hajuk, a ruhájuk, a lakásuk, figyelnek a látszatra, mert fontos, hogy másokban milyen benyomást keltenek. Ha valaki megérti, hogy az írásképből is sok minden látszik, és ugyanúgy tud ilyen vagy olyan benyomást kelteni másokban, akkor lehet, hogy azzal szemben is igényesebb próbál majd lenni, hogy milyen írást ad ki a kezei közül.

Volt egy gyerek középsuliban, aki mindenből teljesen kitűnő volt, nyelvtanbóo viszont ilyen 1-2. Viszont neki jó kommunikációs készségei voltak, nagyon kommunikatív volt. Ő egyszereűen nem tudott helyesen írni, azt mondta, általánosba is mindig 1-2 lett a jegye.

Egyszerűen vannak ilyenek.