Determinisztikus a világ?

Na igen.

Ez ismeretlen terület, most kezdik el kutatni.

Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy az agyi területek működésben nagyon sok stabilizáló elem van, tehát az biztos, hogy nem mindenütt a kvantumjelenségek döntenek.

Igazából az agynak pont a stabilizálás miatt van ilyen hatalmas fogyasztása.

"a kvantumvéletlenek határozzák meg a világ működését"

A véletlen csak egy kifejezés, de hogy mi van mögötte, az más kérdés. Mi véletlennek hívjuk, aminek nem látjuk, nem tudjuk leírni az okát, a létrejöttének a mechanizmusát. A valószínűségi szabályoknak eleget tesz, de ettől nem lesz "ok nélküli".

Kérdés: Mondhatjuk azt, hogy a kvantumelméleti véletleneknek nincsenek okai? Tehát olyan jelenségek, amik nem okozatok, nem következnek semmiből?

A kvantumjelenségek úgy néz ki, hogy valódi véletlenek.

Tehát nem csak nem tudjuk - de TÉNYLEG véletlen okozza.

Igen, kérdező, jól látod.

A legtöbb jelenség körülöttünk és a fejünkben is - kiszámítható, előre meghatározott.

KIVÉVE a kvantumjelenségeket, ahol nagyon nagy valószínűséggel IGAZI véletlen működik, ami nem mondható meg előre, csak a valószínűsége.

> Determinisztikus a világ?

Nem tudjuk.

> Nem vagyok valami nagy fizikus, de úgy gondolom, a newtoni fizika törvényeiből kiindulva, ha a világ állapotát tökéletesen ismerem egy vagy több adott pillanatban, akkor meg fogom tudni jósolni a jövőjét.

Ez a gondolat először 1814-ben, Laplace-nél jelent meg (nyomtatásban?).

[link]

Érdekes, hogy milyen sokáig tart egy-egy ilyen triviális felismerés.

> Tudom, hogy létezik a Heisenberg-féle határozatlansági elv, ami - ha jól tudom - kimondja, hogy kvantumszinten vannak véletlenek.

A határozatlansági reláció (mint matematikai összefüggés) lefordítása a világunkra nézve nem egyértelmű.

A véletlenről amúgy nem ez szól, hanem a Born-szabály.

Kb olyasmi az állítása, hogy ha feldobunk egy érmét úgy, hogy fej van felül, akkor, amikor leesik 50% fejet észlelünk és 50% eséllyel írást.*

A Born szabálynak még problémásabb az értelmezése a világunkra nézve, mint a határozatlansági relációnak. Az utóbbi úgy-ahogy elmegy természeti (fizikai) törvénynek, de, a Born szabályt nem láttam még olyan alakban.

> De valahol azt olvastam, hogy ezek a véletlenek azért nem tapasztalhatók a mi valóságunkban, mert "kiegyenlítik" egymást. Azt gondolom, hogy ezek a véletlenek elhanyagolhatók, mert ha nem így lenne, nem lennének működő gépeink, és néha lehetségesek lennének fizikailag lehetetlenségek is.

> Hol a hiba a gondolatmenetben?

Ott, hogy abból, hogy létezik véletlen, nem következik hogy semmi nem igaz. Attól még, hogy van valami ami véletlen (mondjuk feldobsz egy autó belsejében egy érmét, és fejre vagy írásra esik) nem adódik, hogy az autó ne működhetne.

*Már pusztán ez az állítás is nagyon problémás, egy adott kísérlet vagy esemény valószínűségéről beszélni; mindenféle fizika nélkül.

> Röviden: az, hogy eldöntöm, hogy most elmegyek-e színházba, vagy sem - az egy rakat biokémiai folyamat összessége, amire hatással van nem csak a testem, a közvetlen környezetem, de a tágabb környezetem is. A döntés legközvetlenebbül a szinapszisokban zajlik le (ha jól tudom), melyek működése nyilván a fizikai törvényszerűségeknek megfelelően történik. De a törvényszerűségek determinálnak - kivéve, ha vannak valódi véletlenek, mert akkor a véletlenek (is) döntenek.

Igen. Én is úgy tekintek az emberekre (és a macskákra, gombákra, vírusokra), mint amik az okság törvényének engedelmeskednek. Gyakorlatilag gépként tekintek magamra.

Ha kell valakinek lélek vagy Isten, akkor (jelen állás szerint) nagyjából csak a kvantummechanikai véletlenbe rakhatja.

Ott elfér a lélek (ez adódik a Born-szabály-ból és az "igazi véletlen" állításból), és, máshol nem fér el (ez adódik a fizika többi, determinisztikus részéből).

(Oké, még az is lehet hogy a lélekre vagy Istenre nem vonatkozik a fizika.)

Még az sem teljesen biztos egyébként, hogy a világ egy folyamat egyáltalában véve. A hologram elmélet szerint az univerzum lehet egy statikus állapot, amiben az idő, mint dimenzió, csak afféle leképezésként jelenik meg, valójában nem telik, nincs iránya. Ebben az esetben a determinisztikusság meg sem kérdőjelezhető, nincs ok-okozat. Mintha egy képről beszélnénk.

Ennyire nem látunk tisztán ezekben a kérdésekben.