A szagokra miért nem emlékszünk úgy, mint arra amit láttunk?

A szagokat az ember (sem) felejti el soha.

Más kérdés, hogy szavakba tudod-e ezt foglalni.

Én értem, mire gondol a kérdező. Ha látok egy autót, mondjuk egy zöld Ladát, akkor később a "lelki szemeim" elé tudom idézni azt a zöld Ladát (többé kevésbé pontosan), akkor is, ha épp nincs is a közelben. Azonban ha érzem a citrom illatát, akkor később csak arra emlékszem, hogy citromillat volt, de a "lelki orrom" nem érzi közben a citromillatot.

Mondjuk lehet, hogy más képes rá, de én hiába idézek magam elé akármilyen citromillatú szobát, parfümöt, vagy magát a citromot, ettől még nem érzem az orromban az illatát. Ellenben magát a citromot el tudom képzelni, látom magam előtt.

Hangokat is fel tudok idézni, pl. egy tüzijáték hangját, vagy egy pezsgődurranás hangját, vagy az összekoccintott poharak csilingelő hangját (ha már szilveszter van (vagy újév) :D), de akár régebbi hangokat is, mint pl. egy fúrógép vagy a nyári emlékeimből a tenger hullámverésének hangját, tehát nem csak a friss emlékek hangjait.

Viszont se a citrom illatát nem érzem ugyanígy az orromban, sem a savanyú ízét a számban, akárhogy próbálok rá gondolni vagy felidézni.

Igen, valóban arra gondol a kérdező, amit a 9-es leírt.

A magyarázat az rá, hogy a memóriánk adatai alapvetően vizuális és nyelvi komponensekből állnak, vagyis az adatok többsége főként nyelvi és képi formában van elraktározva az agyunkban. A többi dolog, amit az érzékszerveinkkel érünk (szagok, tapintások stb.) azok érzetek, és tudunk emlékezni rájuk (igazából egy egysejtű is tud ilyenekre emlékezni, pl. a hidegre és a melegre tud reagálni stb.), viszont úgy megalkotni, "rekonstruálni" nem tudjuk a fejünkben, mint a képeket vagy a nyelvi dolgokat.