Miért nem emlékszünk álmunkban az életünkre?

Van konkrét alapja annak, hogy miért kérdezed?

Még álmomban is ugyanaz történjen, mint amit ébren csinálok? Öcsém, de eseménytelen és unalmas éjszakáim lennének... :)

Amióta emlékszem, azóta így volt - egy időben próbáltam megtanulni a tudatos álmodást is (pl, ahogy írták: reality check), aminek volt egy nagyon vicces mellékhatása:

Ahelyett, hogy álmomban rájöttem volna, hogy nem a valóság, helyette csodálatosan idióta magyarázatokat találtam arra, hogyan is lehetséges az álmom mint valóság. Álmomban jópárszor végiggondoltam, hogyan is jutottam adott helyszínre, és mindig (álmomban) logikus magyarázat is volt rá. Ami a legtöbb esetben egetverő marhaság volt, de akkor, ott teljesen logikusnak tűnik. Remekül visszaemlékszem az adott eseményekre, legtöbbször az álombeli karakterekkel meg is szoktam beszélni egy-egy napomat (vagy, évekkel azelőtti eseményt), ami reggel felébredve jól is lett elmesélve (ahogy reggel vissza emlékszem rá).

De sokszor van az, hogy lefekszem aludni, álmomban pedig felébredek - és álmomban az életemet elmeséltem, mint egy hülye álmot, ahol van gravitáció és a víz lefelé folyik és az embereknek enniük kell :D Sőt, olyan is volt, hogy az álmomban emlékeztem egy régebbi álomra, mint a valóságra (az álombeli önmagamat egyáltalán nem zavarta, hogy a visszaemlékezett valóság gyökeresen eltért az éppen aktuálistól, kitartóan a való életemet szoktam álomként, marhaságként nevetve elmesélni).

Hát, igen - úgy tűnik, az egész napi logikázás megteszi jótékony hatását, és az agyam ragaszkodik hozzá, hogy időnként megfelelő mennyiségű hülyeséget is előállíthasson :D