Ha meghalunk emlékszünk az életünkre?

Aki meghal, az újraszületik egy másik testben, de a lelke ugyanaz fog maradni. Tehát újraszületsz, de az előző életedre nem fogsz emlékezni, mert nem bírná el a tudatod a sok tehert, a sok fájdalmas eméket, amit ebben az életben szereztél, így tiszta lappal indulsz.

Persze van pár ember, aki valami oknál fogva emlékszik az előző életére, bizonyítottan is, erről sokat lehet olvasni pl a Tibeti Halottaskönyvben, vagy Moody: Élet a halál után.

16:23asnak irom de már biztos nem olvassa el

Aki meghal, az újraszületik egy másik testben, de a lelke ugyanaz fog maradni. ezt te honnan tudod?kimosták maximum az agyadat. ezt senki nem tudja bizonyítani, te meg konkrét tényként irod le.

A tudatalattiban jelen lehetnek a régi emlékek, ott úgy tartják nagyon sok minden porosodik.

A bizarr álmokban épp fel-fel is bukkanhat egy-kettő, sőt lehet, hogy akkor emlékszünk csak igazán amikor álmodunk, csak van egy védelmi mechanizmus, ami meggátolja, hogy a mostani énünk tudomást szerezzen ezekről az információkról. Senkinek sem tenne jót alaphelyzetben újraélni, pl. azt, hogy felrobbant alatta egy akna az előző életében stb. Néha azonban előfordul, hogy emlékszünk valami szépre v. éppen rosszra, ki tudja milyen megfontolából, talán egy kis segítség a régi tapasztalatokból szellemünk továbbfejlődése érdekében.

Nekem is voltak már olyan álmaim, amiket nem igazán tudtam hova tenni, valahol az volt az érzésem, hogy én vagyok, de nem a mostani időben, hanem kb. 100 évvel ezelőtt.

Az álmomban öregember voltam, és tapasztalataimat meséltem egy folyó menti régi ligetben egy néhány fős gyerekcsoportnak, a töltésen túl egy szántóföld volt. Elmondtam nekik, hogy hogyan kellene hozzáállni a dolgokhoz, hogy ne legyen ennyi rossz stb. Mikor felkeltem szomorú voltam, de mégis örültem, fura kettősség volt bennem, talán azért, mert valahol szerettem volna ott maradni, de el kellett jönni, viszont örültem, hogy valamennyi időt ott lehettem. Még volt egy pár előző élet típusú álmom, ami annyira részletekig menő, komplex, képi, hangi és érzelmi történet volt, hogy gyanút keltett bennem is, az, hogy csak úgy képes a tudat összerakni ezeket az embert érő mindennapi hatásokból, vagy valóban egyszer ezt megéltem már más testben, más időben.

Ez egy buta kérdés.

Minimum még azt kéne megmondani hozzá, hogy melyik hit szerint!

...és innen kezdve hit az egész.

Az agy pedig valóban tárolja az ÖSSZES emléket - és nem csak adó-vevő: ezt több dolog is bizonyítja.

Ha a materializmus igaz, akkor az emlékezés az agyban történik, tehát a halál után nincs emlékezés (éppenséggel semmiféle gondolkodás vagy érzés sincs).

Ha a dualizmus igaz, akkor vagy szétrohadnak az emlékek is az agyban, és a "lélek", ami elválik a testtől a halál időpontjában, nem rendelkezik emlékekkel, vagy pedig rendelkezik emlékekkel, melyek nem anyagi közegben tárolódnak. Mivel műszereink anyagból vannak, és az anyagi dolgokat tudják kimutatni, ezért nem tudjuk kimutatni a lelkeket, még akkor sem, ha a dualizmus igaz.

Végül, ha az idealizmus igaz, akkor az anyag a létezésnek nem alapvető formája, hanem bizonyos értelemben csak látszólagos. Az emlékezés maga tehát alapvetőbb, mint annak látszólagos agyi alapja. Ha az idealizmus igaz, akkor a halál utáni emlékezés kérdése nem merül fel, mert triviális, hogy az emlékezés nem függ az agytól (noha az agy függ az emlékezéstől, gondolkodástól stb. a földi életben).