A tudomány elismeri a lélek létezését?

Vre, a szót remekül tekered. De a "definiálni" elég gyakori és jól bevált tevékenység, pontosan tudni, mi kell ehhez. Nos a lelket lehet körülírni, sok változatát, elmondani, miáltal azokat mások akár fel is ismerik, de ez nem definíció. Fentebb azért nem akartak definiálni, mert a lélek definícióját nem ismerik.

Ettől persze lehet neki, de azéért nincs, mert nem született erre közmegegyezés. A vallás egy dolog, az efféle megközelítésbe - jó okkal - nem szólnak bele a nem vallásosak.A viselkedésbeli aspektusa, amit a pszichológusok és más, az emberrel foglalkozó tudományágak használnak, definiálva van, és használják is.

Itt az alapprobléma az, hogy nem határoztuk meg azt a nem anyagi valamit, ami az emberhez és csak az emberhez köthető, és ami a vallás szerint az ember fizikai létének megszűnése után is létezik (elválik a testtől), a tudomány szerint meg nem létezik. Ennek feltehetően az az oka, hogy ilyen szinten egyfelől senki se ért hozzá, másfelől nem az a hely ennek boncolgatásához. Aki erre kíváncsi, lapozgathat tudományos folyóiratokat, vagy vallási kánonokat.

A lélek paradoxon. A lélek határa a végtelen. Definiáld a végtelent.

A lélek nem anyagi, de értelmezi önmagát anyagiként is. A teremtés minden aspektusában ott van szüntelenül. Ezen teremtésének egy cikkelye az anyagi világmindenség, de ez nem a teljes kör.

Vegyünk egy egyszerű példát: A teljes kör legyen egy Pizza. Az anyagi világmindenség egy szelet, rajta a föld és az emberek egy kis kocka bacon. Honnan tudná a bacon hogy milyen pizza íze, formája, mérete? Csak a saját aspektusából tud spekulálni: A pizza kocka és nagyon sós. És részben igaza is van, de csak részben, mert millió íze, összetevője, állaga, tulajdonsága van a amit nem ismer.

Nem azért, de a „A lélek határa a végtelen” mondatnak mi az értelme? Mit takar pontosan? „A lélek paradoxon” mondattal sem tudok mit kezdeni. Paradoxonnak hívjuk azokat a logikai konstrukciókat, amelyek önellentmondáshoz vezetnek. A lélek milyen tekintetben tekinthető paradoxonnak?

> A teljes kör legyen egy Pizza. Az anyagi világmindenség egy szelet, rajta a föld és az emberek egy kis kocka bacon.

Nagyon jó, csak egy rejtett premissza van benne. Mi van, ha nincs teljes kör? Mi van, ha eleve csak a pizzaszelet létezik, nincsenek a pizzának további részei, nem kör alakú. Nem tudjuk. Nem utal semmi arra, hogy a pizza kör alakú lenne, de az ellenkezőjét sem bizonyítja semmi. Innen meg hit kérdése, hogy a pizza kör alakú, ellipszis, négyzet, egyáltalán az egyetlen pizza-e. A tudomány megfigyelésekre épít. Hogy ez lefedi-e a valóság minden jelenségét, az persze vita tárgya lehet. De ezeddig egész jól lefedte.

> Honnan tudná a bacon hogy milyen pizza íze, formája, mérete?

Ha a bacon intelligens, akkor számos olyan megfigyelése lehet, amit extrapolálni tud a pizza alakjára, ízére nézve. Az ember nem látja az elektromos áramot. De meg tudja mérni. Az ember nem tudja mérlegre tenni a Napot, mégis meg tudja állapítani a tömegét. Hogyan? Törvényszerűségeket keres, ezeket próbára teszi, és ha tényleg megállják a helyüket, lehet belőlük ismeretlen dolgokra is következtetni. Ez az egyetlen, ami logikus. Minden más hit kérdése, feltételezés, és tömegével lehet egymásnak is ellentmondó ilyen feltételezéseket tenni. Ettől lesz kitüntetett szerepe annak, amit a közvetlen megfigyelésekből következtetünk ki. Lehet, hogy nem az igazság, de jellegénél fogva egyre közelít ahhoz.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Alapvetően négyféle eset lehetséges:

1. A lélek anyagi természetű. Ergo vannak fizikai tulajdonságai, amelyek mérhetőek. Ilyennek ezideig nem találkoztunk.

2. A lélek nem anyagi természetű, de hat az anyagra. Ekkor még mindig lehet tudományosan vizsgálni. Nem a konkrét dolgot, hanem az anyagra gyakorolt hatását. A tudomány számon is tart olyan fogalmakat, amelyek nem a hétköznapi értelemben vett anyagi természettel rendelkeznek, de hatással vannak az anyagra. Senki nem látott még gravitációt. De a gravitáció hat az anyagra, ez a hatás mérhető, ilyen módon ha nem is tudjuk megmondani – Einsteinig így is volt –, hogy mi a gravitáció, de fel tudjuk tárni a törvényszerűségeit, hogy mitől függ az, hogy mire milyen mértékben hat. Tehát tudományosan ez is vizsgálható, de ezeddig erre sem találtunk esetet.

3. A lélek nem anyagi és nem is hat az anyagra. Csak mivel mi anyagi világban élünk, így számunkra ez teljesen ekvivalens azzal, hogy nem létezik. Kicsit olyan, mintha azt mondanám, van egy manó velem a lakásban, de nem látható, nem mozdít el semmit, nem hat semmire, se rám, se a környezetemre. Ekkor egyáltalán mondhatom azt, hogy számomra létezik? Számomra azért nem létezik, mert semmi különbség nincs a létezése és a nem létezése között az általam megfigyelhető dolgokra nézve.

4. A lélek egy absztrakt gyűjtő fogalom. Olyan, mint a gyümölcs. A gyümölcs nem egy tárgy. A gyümölcs egy fogalom. Olyan van, hogy ez meg ez az alma. Meg ez a másik körte. (Ezek is gyűjtőfogalmak persze.) Ezek vannak, ezek mérhetőek. A tulajdonságaik alapján ezeknek lehet külön ismérvet találni, kvázi halmazokba lehet rendezni a tényleges tárgyakat, és ezt a halmazt el lehet nevezni. Ez definitív kérdés, és nem hülyeség használni ezeket a fogalmakat, nota bene használja a tudomány is őket. A pszichológia javarészt ilyen módon használja a lélek fogalmát. A tudományos megközelítés itt az, hogy vannak agysejtjeink. Ezekkel mindenféle dolgok történnek. Az agysejtek együttes, jól megkülönböztethető, és jól összetartozó ismérveiből aztán lehet beszélni ingerekről, reflexekről, ösztönökről, érzésekről, érzelmekről, gondolatokról, világképekről, és valahol a legnagyobb halmazban lélekről. De ezek nincsenek meg az agysejtek nélkül, ugyanúgy halandóak. Hasonlóan ahhoz, hogy ha a gyümölcskosárból elveszed az öt almát, a négy körtét, a négy narancsot, a két banánt, amiből a gyümölcskosár áll, és nem marad rajta se alma, se körte, se narancs, se banán, se más konkrét gyümölcs, akkor már aligha lehet arról beszélni, hogy a „gyümölcs”, mint olyan még mindig ott van.

Hivatalos publikációban még sosem találkoztam ilyennel.

De ha a kórházban meghal valaki, a halál beállta után nem tolják azonnal a hűtőkamrába.

Hiába fekszünk egy kórteremben többen is, és amúgy is rossz hatással van ránk egy betegtársunk halála. Ott a kórteremben letakarják, körülparavánozzák, és békén hagyják egy-másfél óra hosszát.

Megkérdeztem a dokit, hogy miért.

- Inkább nem mondom el - mondta zavartan.

Nehéz értelmezni a lelket, mert az túl van az értelmen. Nem fejthető meg. Nem juthatsz a végére. A tudat a lélek egy játékszere. Nem a Barbie játszik a kislánnyal, hanem éppen ellenkezőleg. A lélek mint paradoxon: Van a léleknek formája? Nincs. Mégis van formának tekinthető fizikai jegyei: teste. Pizza szelet hasonlat: Mi van, ha nincs teljes kör? Akkor halálunk után sötét képernyő, és végeztünk :) ellenben túl sokan számoltak be éppen az ellenkezőjéről, ezért feltételezhető hogy vannak további részek, amik ismeretlenek, vagy nem érzékelhetőek, mert érzékszerv nincs ami a lelket tapasztalná. A tudomány folyamatosan a saját tévedéseit korigálja. Ne tekintsük a tudományt tévedhetetlennek mert nem az.

A bacon intelligens, így tud mérni, vagy számolni ez igaz, de mi most egy olyan dologról beszélünk amit nem lehet sem mérni sem kiszámolni, sem érzékelni, mert túl van mindenen ami fizikai, vagy anyagi. Nem anyagi eredetű. A lélek nem elektromos áram, vagy gravitációs hullám amit mérni lehet. Nem kelt hullámot, vagy vonz tömeget. Nincs kora sem. Örökké való. Köszönöm a válaszod. Igen intelligens ember vagy, de sajnos a lélek nem megfejthető intelligenciával. A tudat a tudatosság egy eszköze arra, hogy bizonyos részei (amik rendelkeznek tudatossággal vagy ételemmel) értelmezzék saját magukat. A belső folyamatok reflexiói a tükör túloldalán külső formát öltenek: valóságokat. Éppen ezért nehéz visszafejteni. Mint az árnyék a falon... :)