Tényleg számít ez?

Ha magyarként tudsz valamilyen "világnyelvet" (angol, francia, német, spanyol, orosz, kínai) legalább középfokon, akkor már nem leszel elveszett ember. Ha mellé még valamilyen szakmád is lesz, aki keresett nyugaton, akkor arany életed lehet, függetlenül attól, hogy fel tudod-e sorolni a 6 földrészt vagy sem.

Ettől függetlenül én feltettem volna pár kérdést apudnak az ókori történelemből is, aztán ha nem tudja, akkor megmondtam volna neki, hogy ő kábé annyira tudatlan töriből, mint te földrajzból, szóval kvittek vagytok. Aztán egyrészt megkérdeztem volna őt, hogy melyik híres ember lett milliomos, aki földrajzból jó volt és ezen ismereteivel is szedte össze a vagyonát, valamint elővettem volna az okostelót, elindítottam volna rajta a guglimapot, és szépen megkerestem volna rajta azokat a dolgokat, amelyeket kérdezett.

Szerintem az, hogy nem vagy erős földrajzból az még nem tragédia. Nekem a múlt évben se, de most sem igazán megy a föci, bár most kezdtünk el gazdaságföldrajzt, az egy kicsit könnyebb, mint bemagolni azt, hogy működik a Nap...

Igaza van az első válaszolónak, hogyha tudsz nyelveket nem leszel elveszett ember.

És szerintem az ókori törinél meg nincs jobb meg a latinnál sem!! :)

> Ma reggelinél apukám random elkezdett tőlem földrajzos kérdéseket kérdezgetni.

Én biztos visszakérdeztem volna, hogy tényleg a húsvét hétfő a legalkalmasabb nap arra, hogy otthoni felelésben legyen részem.

Igen, a földrajz tudás ritkán kell az élet során. Az előző válaszolókat annyiban korrigálnám, hogy nem feltétlenül a praktikus jellege miatt tanul az ember dolgokat, nem csak azért, mert az valamire jó lesz. Az ideális, ha az ember önmagáért tanul dolgokat, mert a tanár képes úgy tanítani, hogy felkeltese az érdeklődését, és kíváncsi legyen. Sajnos ez a mai iskolarendszerben ritkán valósul meg.

Meg azt szokták mondani, hogy jó, ha a tanultak 10%-a megmarad a fejedben hosszútávon. Azért az meg nem baj, ha mondjuk külföldre utazol, akkor van valami képed arról, hogy ott milyen az időjárás, miből élnek az emberek, vagy mondjuk egy geopolitikai kérdésben tisztában vagy azzal, hogy éppen pl. milyen erőforrásért csatázik két ország, amúgy milyen lehetőségei vannak. Sok dolgot könnyebben megérthetővé tesz, ha vannak ismereteid.

"Én biztos visszakérdeztem volna, hogy tényleg a húsvét hétfő a legalkalmasabb nap arra, hogy otthoni felelésben legyen részem."

Én meg egyáltalán nem értem, minek "kell" egyáltalán "vizsgáztatni" valakit. (Ha a szülő azért kérdezi ki a gyereket, mert így segít neki felkészülni egy dolgozatra vagy vizsgára, az persze teljesen más tészta.)

.......

"sokra nem tudtam a választ"

És ő tudta? (Ha igen, az sem jogosítja fel ilyen viselkedésre.)

"kijelentette, hogy tudatlan és ostoba vagyok"

Őszinte részvétem, hogy ilyen stílusú az apukád. Gondolom, nem felhőtlen a kapcsolatotok. Legközelebb, ha megint téged akar a sárba tiporni (vagy csak fitogtatni a saját tudását), kérdezd meg tőle, hogy vajon a gyerekének tekint-e vagy az ellenségének. Merthogy a szülőnek támogatnia kellene a gyerekét, nem rivalizálni vele, és nem lehúzni.

Hogy húsvétkor, hogy reggelinél, hogy kikérdezett, az rendben. Tudod, ízlések és pofonok... Nem tisztem az apukádat minősíteni, de ha mondjuk egyetlen választ sem tudsz, akkor erre a reakció hogy ostoba vagy, az minimum a szülői pedagógia ismeretének teljes hiánya. Ugyanis a szülő alapfeladata a példamutatás, ezzel gyerek a helyes útra (irányba) ösztönzése. Vannak esetek, amikor direktebb eszközök kellenek, például a magyarázat. A leszúrás negatív hatású, és azt mutatja, a szülő (tanár, felnőtt) nem tud mit kezdeni a helyzettel, fogalma sincs, mit tegyen, és így menekül ki a problémából. Ez pedagógiai alapvetés.

Ami a tényleges földrajz ismereteket illeti. Van egy döbbenetes hírem. Évszázadok óta tudják az ezzel foglalkozók, hogy a reguláris iskolai tanításnak még a 10%-át sem hasznosítja közvetlenül az ember az életben.

Csak van egy kis probléma ezzel. Azt már nehéz megmondani, melyik 10 % kell viszont. Mivel senki se lát a jövőbe, nem tudni, milyen helyzetbe kerülsz. HA az életben nem mész Új Zélandra, tök fölösleges tudni, hogy Wellington a fővárosa, de ha ott eltévedsz egy kirándulás során, akkor nem ártott volna előzőleg alaposabb ismeretekre szert tenni. A jó hír, hogy ezt megteheted, ah már tudod, hogy oda fogsz menni.

De ami ennél sokkal fontosabb. Az iskolai anyagokat aszerint állítják össze, hogy az adott tárgyból az a minimális ismeret meglegyen, ami alapján a tárgy lényegét megérted, az összefüggéseket képes vagy felismerni és főleg alkalmazni. Az összefüggésekhez kell némi adat, különben min fogod alkalmazni? Például földrajzból nem árt tudni, hogy miképpen alakultak ki a földrészek, miért pont úgy. Miképpen alakultak az országok, miért az a határuk, ami. Itt menthetetlenül bejön a történelem. A népek szokásai, érdekei, mozgása nélkül nem érted meg, miért pont ilyen volt mondjuk Magyarország határa. És ha ezt nem érted, csak bemagolni tudod. Ami garantált felejtés. Nem árt tudni, miképpen jöttek létre a települések, mitől nagyobb egyik, mitől kisebb a másik. Például, hogy Budapest (a főváros) azért van itt, mert hagyományai vannak. Itt volt Aqvincum. Az meg azért volt itt, mert a Duna természetes határ, de tudni kell, hol érdemes átkelni rajta, onnan merre lehet tovább menni, mert ezek határozták meg anno, hogy Aqvincum nem 50 km-rel lejjebb, vagy feljebb épült ki. Nem árt tudni a geológiai felépülést, mert ez határozza meg, hol vannak ásványok, az meg a városok helyét. De azért is fontos az, mert abból tudod megmondani, a terepviszonyok merrefelé tesznek lehetővé közlekedést. Arra leszek az útak, azok mentén a települések. A jól védhető helyeken nagyobbak, a rosszul védhetőkön meg semmilyenek.

Ugyanez a helyzet az irodalommal, matekkal, fizikával (még hatványozottabban), vagy a nyelvekkel. Az összefüggéseket kutasd mindenben. Borzasztó nagy segítséget ad a konkrét dolgok megjegyzésében is. Az emberi agy legfontosabb működési módja az asszociáció. Ha megismerik az emberek, hogy ez hogyan működik, akkor lesz a számítógépek terén egy olyan fejlődési robbanás, amihez képest magának a számítógépnek a megalkotása is semmiség.

"Ma reggelinél apukám random elkezdett tőlem földrajzos kérdéseket kérdezgetni. Nem vagyok jó földrajzból, sokra nem tudtam a választ mire kijelentette, hogy tudatlan és ostoba vagyok."

-Jajj. Próbálom nem minősíteni édesapádat, de nehéz lesz. Ez ebben a formában pedagógiai szempontból egy merénylet volt ellened. Legalább finomabban fejezte volna ki magát, de az ilyen leminősítésnek nem sok értelme van... Semmi előremutató, vagy biztató dolog nem volt benne.

Továbbá akárhogy nézem a földrajz tudásod megítélése és minősítése NEM édesapád feladata, hála Istennek!

"Ma reggelinél apukám random elkezdett tőlem földrajzos kérdéseket kérdezgetni. Nem vagyok jó földrajzból, sokra nem tudtam a választ mire kijelentette, hogy tudatlan és ostoba vagyok. Ezt én azért túlzásnak érzem amellet, hogy persze hogy nem a földrajz az erősségem.."

-Nagy valószínűséggel túlzás is. Továbbá minden embernek vannak erősségei és gyengéi, nem vagyunk egyformák és lehetetlen, hogy minden tárgy tökéletesen menjen (ezért szkeptikus vagyok a kitűnő bizonyítványokkal is különben...).

Nos, könnyen lehet, hogy édesapádat is sarokba lehetne szorítani néhány matekos, vagy irodalmi kérdéssel.

Egyszerűen lehetetlen, hogy valaki a Bartók Béla életrajzától át a logaritmusig, az elektronpályákig, a balladai kellékekig, mindent tudjon, ami középiskolában elhangzott.

Már csak ezért sem sok erkölcsi alapja volt ítélkezni, pláne így.

Egyedül akkor tudok ennél sokkal finomabb "megleckéztetést" elképzelni, ha a gyerek el van szállva magától, egyszerűen nincs tisztában a realitásokkal, de akkor is ennél jóval finomabb formában és sokkal inkább előremutató tanáccsal, mintsem ilyen leminősítéssel. Pedagógiailag az ilyesmi eléggé aggályos.

A szülők gyakran magabiztosan úgy vannak vele, hogy sokkal jobban értenek a pedagógiához mint a tanár.Sajnos nem ritkán eme magabiztosság mögött a tudatlanság áll. Másrészt sajnos valóban vannak rossz tanárok szép számmal, tagadhatatlanul megjelent a tanárok között is a kontraszelekció, de tisztelet a kivételnek.

A földrajz tudásodat, fejlődésedet minősíteni mégiscsak a tanár dolga, aki édesapádnál nagy valószínűséggel reálisabban látja a dolgokat, és a jelekből ítélve elég valószínű, hogy pedagógiailag korrektebbül jár el...

A földrajzi ismeretek terén én is igen elmaradottnak érzem magam. Nem arról van szó, hogy nem tudok egy országot, várost fejben elhelyezni a képzeletbeli földgolyón, de mondjuk fogalmam sincs lakosainak számáról, általában a geológiai adottságairól stb.

Ugyanígy nem tudok csípőből lövöldözni mély történelmi ismeretekkel sem.

De tény, hogy ettől nem vagyok csökkent képességű azokon az egyéb területeken, ahol dolgozom vagy időmet töltöm.

Az ember nem lehet mindenben egyformán jó. Persze az alapismeretek szintjén nem árt minden területről valamit tudni, de valahol határt kell húzni.

Éppen a szakbarbárok (aki abszolút csak egy dologhoz konyítanak) szokták saját kedvenc területükkel vizsgáztatni és lenézni a környezetüket (és ennél mélyebben nem óhajtom minősíteni a családfőtöket).

Sajnos az ilyen jellegű harcos apai hiúságból nekem is kijutott, sok éven át. Le kell sajnos nyelni, aztán a bizonyítékok lassan majd elérik az eredményt.

Most már ott tartunk, hogy apám már a saját szakterületén sem szégyell tőlem kérdezni, tanácsot kérni.

Nem minden szülő fogja fel azt sem, hogy ha a gyereke valamiben jobb lesz nála, az nem szégyen, hanem büszkeség.

"kérdezd meg tőle, hogy vajon a gyerekének tekint-e vagy az ellenségének. Merthogy a szülőnek támogatnia kellene a gyerekét, nem rivalizálni vele, és nem lehúzni."

Hát, ha kicsit is olyan ez az ős, mint az én apám, akkor ez nem jó ötlet, ez konkrétan az apai tekintély elleni lázadásként fog neki lejönni.

Itt türelmes építkezéssel, folyamatosan asztalra tett fegyvertényekkel lehet csak valamit elérni.

Egyébként, azok az apák, akik otthon így lehülyézik a gyereküket, kifelé közben vidáman tudnak dicsekedni a gyerekük tudásával, képességeivel.

És a nyüstölést otthon meg úgy kezelik, mintha ezzel szívességet tennének, mert ezzel vélik gyereküket teljesítményekre inspiráltnak. Nem egy okos hozzáállás, de hát ez van.

"Hát, ha kicsit is olyan ez az ős, mint az én apám, akkor ez nem jó ötlet, ez konkrétan az apai tekintély elleni lázadásként fog neki lejönni."

Igen, lehet. De akkor most hosszan elbeszélgethetnék arról, hogy a tekintély automatikusan jár-e vagy ki kell vívni; meg arról, hogy az ilyen mentalitású emberek hány százalékánál válik be az a "lenyelős, türelmes" hozzáállás, ami nálatok bejött; továbbá arról, hogy a gyerekek (főleg a tinik) mekkora hányada képes ilyen magatartásra; és végül arról, hogy miért a gyereknek kell okosabbnak, emberségesebbnek lennie a saját szülőjénél...

Szóval én inkább azt mondom, helyzet- és emberfüggő, majd a kérdező eldönti, melyik út járható. (Tényleg nem akarom kifejezetten "lázadásra" buzdítani, de szerintem amelyik apa ezt lázadásnak veszi, az meg is érdemli ezt a reakciót, ill. ezt a fajta viselkedést. Persze nem kell átesni a ló túloldalára, amire sajnos rengeteg példa van a mai tinik között, azaz hogy abszolút tiszteletlenek a szüleikkel, de senki nem köteles eltűrni ezt a hangnemet, ill. hogy h.lyének nézzék.)