Jó akkor mégegyszer: Mi győzött meg téged a '"finnugor elmélet'" helytelenségésről?

"török eredetű szavaink:"

Ezeknek mi köze az alapszókincshez, az ősi szavakhoz?

Vagy szerinted nyelvrokonaink az újlatin nyelveket használók? (lásd párduc, kancellár, recepció, angyal, kápolna, ceruza, iskola, kréta, kollégium, porta, tégla, rózsa, hónapnevek, és még sok más szó...)

Esetleg a angolok? (komputer, internet, futball, taccs, dzsip, busz, dzsentri, menedzser, klub, hobbi, keksz, notesz, stb.)

Vagy a németek? (herceg, mozsár, páncél, zsinór, kastély, sógor, bejgli, cél, stb.)

"Ezzel szemben ott van 5-6 finnektől eredeztetett szó aminek emúgy fele csak nagyon erőltetetten hasonlítható magyar szavakhoz."

Nem a finnektől eredeztetik, és mivel _ősi_ szavak, változtak a több ezer év alatt. De a 'gyökerük' ugyanaz.

[link]

[link]

[link]

Nyelvészek által írt könyveket érdemes olvasni a témában, nem lelkes amatőrök irományait. És itt nem csak magyar nyelvészekre gondolok:

"1671-ben Georg Stiernhielm svéd nyelvész és költő volt az, aki először próbálta a finnugor nyelvrokonságot tudományosabb szinten igazolni. A bizonyítékok azóta folyamatosan gyűlnek, a számuk nem csökken. Ezzel a nemzetközi és a magyar nyelvészet képviselői is teljes mértékben egyetértenek. Egészen biztos, hogy a finnugor nyelvek történetük egy pontján együtt fejlődtek. Túl sok és túl nagyfokú a hasonlóság ahhoz, hogy ez máshogyan lehessen magyarázni."

Ez a lista csak arra jó, hogy a károgók jót mulassanak...

Ha felsoroljuk a finn/magyar/ török szavakat, akkor érdekes egybe esések látunk, ami nem egyezik a magyar-törökban az egyezni fog a finn-törökban ( erre tökéletes példa a személyes névmások egyezése)

Én jómagam már felsoroltam pár nyelvész munkáját. És ha szükséges tudnám sorolni a kutatók neveit.

A legtöbb ember nem vonja kétségbe a finn-ek rokoníthatóságát, de ugyanúgy rokon a török és más altaji népek is.

Évtizedek óta érezhető, hogy a magyar nyelvet nem tudják érdem kutatni... Egyszerűen mindenhol falakba ütköznek.

Példának az okán a magyarnak a szógyökökkel lehet képezni új szavakat, így rengeteg szó egy alapszógyökhöz kapcsolódva értelmezhető.

Kor/kör ( messelhengzek herdezzek e jelentest ) kor/kör valamilyen folyamat bezárok, ciklizál.

Így alakult a kordon, körző, körözött, körzet, körlet, kór, kóricál, kóborog(feltételezhető, hogy hamarosan visszatalál, ezért nem fogom azt mondani, hogy elment) , korlát, korong, korona, kerek, kerítés, keret, kerület, (vet, vetület, vetemed), körít, kerít, kormány (törökben kürek),korsó, .. .

vagy vegyük a fog szavunkat,

fog alap, fogda, fogalmazás, foglalkozás, fogoly, foglalat, fogás, fogadás, fogó, fogság, fogad, fogadtatás, stb ...

Millió ilyen szóbokrot lehet találni, amik logikailag felépíthetőek .

próbáld meg angolul lefordítani az alábbi szavakat, nem sok kapcsolat közöttük, sőt bizonyos szavakat nem is fogsz tudni kellőképpen kifejezni.

De ha valaki ezt akarja kutatni Magyarországon az a dogmák megtagadásához vezet, hiszen akkor szláv és újlatin szóátvételek számát kell redukálni.

http://www.youtube.com/watch?v=gXCkH32KOq0

A 18-as komment megmosolyogtatott, köszi, jól indult a napom! :))

Azok a szavak amiket felsoroltál csupán pár száz éves jövevényszavak. Ennyi erővel a németből vagy a franciából is lehetne egy ilyen listát összeállítani.

A "magyar" szó is mennyi idős lehet? Volt egy Hunor és Magyar nevű testvérpár talán 1000 évvel ezelőtt, ez utóbbiról nevezték el magyaroknak magukat az itteniek, noha érdekesmód a külföldiek inkább a hun-os (hungarian) változatot használják ránk. A törökök mondjuk madzsaroznak minket, lehetséges h ez a szó is a kis-ázsiai átvonulás során ragadt ránk?

Most képzeld el h visszaugrassz az időbe mondjuk 5000 évet, ami jó régen volt. Maradjunk a jelenlegi feltételezésnél, legyünk akkor az Ural környékén. Találunk egy kis táborfélét, nem hívom falunak, mert valószínűbb h inkább nomád életmódot éltek akkoriban. (Meg egy helyben faluban élni lehet h nem is lett volna túl biztonságos, gondolom rablók akkoriban is voltak...) Hívjuk most őket a magyarok ősinek, egészen biztosan ők nem magyaroknak hívták még magukat, hiszen nem egy nép volt, nem voltak királyaik, politikusaik, nem fizettek adót, stb. Ilyen kis max. pár száz fős törzsek voltak ezek, akik lesátoroztak egy helyen, voltak állataik és ha elfogyott a fű, odébb költöztek. Most oda beállítanál és felolvasnád nekik azt a listát amit ide leírtál, egy mukkot nem értenének meg belőle, azok a szavak és fogalmak ezekben az időkben még csak nem is léteztek. Ha az akkori magyarokkal próbálnál társalogni, az is reménytelen vállalkozás lenne, pár szót megértenél, de a mai irodalmi magyar nyelvhez képest egy 5000 évvel ezelőtti beszélt nyelv ég és föld, teljesen más volt a kiejtés és sok dolgra más szavakat használtak, mint amiket ma használtak, sok szó kihalt és eltűnt évszázadok alatt, újabb kifejezések jöttek helyette. Állítólag 4500-5500 évvel ezelőtt különült el a magyar nyelv a finnugorról. De az 5000 évvel ezelőtti ős-magyar és ős-finn nyelv jobban hasonlíthatott egymásra, mint az ős-magyar és mostani magyar. Azóta ezek a nyelvek a saját evolúciós útjukra léptek és sokat változtak. Egy 1000 évvel ezelőtti magyar nyelvet se lenne könnyű megérteni, csak olvasd el a wikin a 800 éves halotti beszédnek a feltételezett akkori kiejtett változatát, de még a TV széles körben elterjedése előtt is az országban több nyelvjárás létezett és egyik-másikat se volt könnyű megérteni.

http://www.youtube.com/watch?v=3Gho1u7mn7g

De ha mondjuk előre ugranánk az időbe, mondjuk kétezer évet, 4014-be, próbálj meg beszélgetni egy akkori magyarral, lehet h megint ott tartanál, h tök idegen nyelvnek hangzana, pedig az is magyar lenne (az más kérdés, h valószínűleg addigra kihal ez a nyelv).

Ezt csak azért írtam le, mert jön egy kétkedő aki ellene van a finnugor elméletnek, mert a kurucinfó is megmondta, és meglát egy finn mondtatot és abból egyből megállapítja "hogy hát ez nem is hasonlít, hülyeség ez az egész", csak arról feledkezik meg, hogy az a nyelvi szakadás még jóval az írott történelem, még jóval a fáraók ideje előtt történt és egy nyelv folyamatosan változik, a szavak jönnek-mennek, a fejlődés eltünteti a nyelvjárásokat is.

Én kecskeméti vagyok, nekem kun felmenőim vannak, a kun nyelv pedig kihalt a 17. században és nem maradt fent semmi belőle, csak annyit tudnak ma már róla h valami türkös nyelv volt.

Leírhatom, mi győzött meg arról, hogy igenis rokonok vagyunk?

- nyelvészeti tanulmányok

-nyelvészeti érvek

-az, hogy a sok deviáns nyelvész egymást sose bántja, csak a finn rokonságot (a sumer rokonság hívei teljesen jól elvannak a bikkamakka rokonság híveivel, mindig csak a finnugor elgondolás zavarja őket).

Alapnyelvi szavakat hasonlítsatok össze. Nem lehet jövevényszó, hangutánzó (képzeljétek, a kakas mindenhol ugyanúgy kukorékol, spanyolban a kukurikú az kikiriki, micsoda rokonság...), nem lehetnek gyereknyelvi szavak, dajkanyelvi szavak, hangulatfestő szavak.

Alapnyelvi szó általában: testrészek, kultúrától független alapvető emberi dolgok: megy, eszik, alszik, jön, van, létezik, él, ember. Persze nem biztos, hogy az, meg kell vizsgálni, az-e. Fogsz egy ALAPNYELVI finn szót, és LEVEZETED. Senkit nem érdekel a hangzás! A k hang mély magánhangzó előtt erős h-ra változott (mint a németben), majd lággyá, mint nálunk, a z szó közepén t lesz, a szó végén lekopik az utolsó magánhangzó, a belső magánhangzó megnyúlik, a nyíltabbá válás is működik (a nyelv egyre alsóbb nyelvállásba kerül, pl.: o--> a. Most azokat a szabályokat írtam le, amelyek alkalmazhatók arra, hogy a következőt kipróbálja az, akit érdekel:

kota --> ház

kete --> kéz

De van még sok más szabály is. A kota alapvetően nem hangzik úgy, hogy ház. A kumpa nem hangzik habnak. De levezethető. Nem kell úgy hangzania. Ha a hangzás elég lenne, az amúgy is teljesen szubjektív lenne, mert én állíthatom, hogy a teniszütő úgy hangzik, mint a lovarda, aztán ha vitatkozol, azt mondom, hogy én úgy hallom, aztán kész. És egyébként is csak alapnyelvi finn szavakból lehet kiindulni, mai szavakkal ne dobálózzatok. Ki gondolná manapság, hogy a part olasz jövevényszó, nem?

A nyelvészek elsősorban nem szavakat vizsgálnak, hanem nyelvtani tulajdonságokat. Például a magyar és a finn is agglutináló nyelv. Azon kívül a toldalékoknak van sorrendje (például a rag után nem állhat jel). A finn sem teszi többes számba a főnevet szám után (két kutya, nem két kutyák). A finn emberek is úgy gondolkodnak a nyelvükben, mint a magyarok: akinek egy szeme van, arra azt mondják, félszemű. Van féllábú, félkarú ember, mert mi a páros szerveket egynek kezeljük, nem úgy mint pl. az angolok, akik azt mondják, hogy eyes, arms. Nálunk karja van valakinek, és ha hiányzik az egyik, akkor ő félkarú.

Vizsgálható a szórend (ami nem teljesen szabad természetesen, mert az totál káosz lenne, inkább csak flexibilis).

Fontos, hogy nyelvrokonságról van szó, nem genetikai rokonságról.

Az őshazai együttélést olyasmikkel próbálják bizonyítani, hogy például milyen fafajokra van szó a nyelvben, vagy miket említenek egyes szövegekben, és az a fa RÉGEN melyik tájegységen fordulhatott elő az AKKORI időjárási körülmények alapján. Milyen állatokra van szó, azok hol éltek. Van-e szó olyasmire, amire találtak régészek alátámasztást (például étel- és magmaradékokat, temetkezési pózt, szokást).

Engem az győz meg, hogy ezek egy irányba mutató érvek. Nem pedig sok ember állít sok különféle, egymásnak néha ellentmondó dolgot, mindegy, mit, csak finnugor ne legyen.