Körülbelül 400 szógyöktani hasonlóság a magyar és az úgy nevezett finnugor nyelvek között valóban megalapoz egy Finnugor nyelveleméletet? Komolyan lehet-e csupán ennyi szó alapján venni?

Valahol olvastam h talán 4500-5500 éve volt az h a magyarok és a finnek ősei elválhattak, hogy milyen kapcsolatban voltak, hol mikor találkoztak meddig voltak együtt, miért váltak el ezt ma már senki meg nem tudná mondani, hiszen még az írott történelem előtti időkról van szó. Nem is lehetne az akkori embereket népnek nevezni, kizárt h ők akkor magukat "finneknek" vagy "magyaroknak" tartották volna, hisz a magyar népnév is egy 1000 évvel ezelőtt élt ilyen nevű pasastól keletkezett. Feltételezhető, h 5 évezreddel ezelőtt valahol Ázsiában élhetett több nomád törzs egy nagyobb területen (mondjuk szerte Ázsiában jellemző volt a nomád életmód), akik állattartásból éltek, jurtákban laktak, ha elfogyott egy területről a fű, szedték a sátorfájukat és kicsit arrébb cuccoltak és ott "gyökereztek le" (juurtua). Én ezeket a törzseket pár száz vagy ezer fős közösségeknek képzelem, akik hasonló nyelvet beszélhettek, vagy ha nem is teljesen hasonlót, talán kereskedelem vagy más kapcsolat révén voltak közös szavaik, h megértsék egymást. Aztán egyik-másik törzs elindult valamerre, talán megváltozott az időjárás, vagy menekülni kellett egy támadó törzs ellen, vagy csak "beházasodtak" egy arra tartó másik csapatba és velük tartottak, sok mindent el lehet képzelni. Bár nem ismerem a finn történelmet, de feltételezem h ők már régebb óta felköltöztek Észak-Európába. Aztán a hunok ősei is, hogy mikor telepedtek le az Ural környékén vagy előtte merre laktak, ezt már nem lehet megmondani, az a baj, h mivel nem volt akkor még írás, a régészek is csak feltételezéseket gyárthatnak, ha találnak is egy 3000 éves csontvázat, mellette pár nyílhegyet vagy bőrdarabkát, nem lehet messze menő következtetéseket levonni belőle. A hunok is mikor megindultak Európa felé, az se 2 hetes út volt, ők is útközben embereket is, meg új szavakat is szedtek fel, a nyelv az egy nagyon képlékeny dolog, pár évtized alatt tünhetnek el szavak és keletkeznek újak.

Bocs a sok írásért. :D De hülyeség tagadni, h nincs nyelvrokonság a finn és a magyar között, mert van, ha netalán egyszer rászánod magad egy kis finn nyelvleckére, meglepődsz milyen sok szó van, ami néha csak kicsit is, de hasonlóságot mutat. És hangzásra is olyan "ismerős", pl. ha finnek karattyolnak mellettem, olyan mintha magyart hallanék, még ha semmit se értek belőle, de akkor se hangzik úgy idegennek, mint mondjuk egy francia, angol, kínai vagy orosz.

Nekem pl. egyik kedvencem a 'vihainen' szó, ami azt jelenti h mérges, dühös. Nekem elsőre a vihar szó ugrott be róla, bár ma ezt nem jelenti, mégis lehet h régen volt ennek a szónak olyan szinonimája is h azt is jelentette h dühös. Elvégre a vihar az egy "mérges-dühös" természeti jelenség nem? :) Ha harapós kedvedben vagy, azért mondhatom rád, h kissé viharos kedvű vagy.

Vagy a 'vanha' szó, azt jelenti, öreg, régiesebben vén.

veri = vér --> veres/vörös szín

Ezek elég régi szavak.

Igen igen a nyel rokonság és genetikai rokonság valóban nem ugyanaz. A csupán nyelvrokonság az olyan mint a latin nyelveknél is van. Mivel a latint sok helyen sokáig használták kimutatható sok nyelveb sok hasonlóság.

Az újlatin nyelveknél: olasz, spanyol, portugál, francia, román stb így van bizonyos nyelvrokonság. A germán nyelveknél: angol, német, norvég stb is ugyanígy.

Azért azt is jó erről tudni, hogy ennek vajmi csekély köze van egy igazi nyelv rokonsághoz! Meg kell különböztetni e téren közös nyelvi eredetet és egy huzamos érintkezésből következő valamennyi nyelvi kicserélődést.

Amúgy a német és az angol jobban hasonlít egymásra mint a finn és a magyar.