Kedves ateisták, a DNS alapján mondhatjuk 100%-ban, hogy az embernek és a majomnak közös ősük volt?

Hiszek az isteni gondviselésben. Azt gondolom, hogy a világot, a maga fizikai valójával az Isten alkotta. Igen, az evolúciót is.

Épp ezért kutatható az egész Istentől teljesen függetlenül is, mert a szabályok nélküle is működnek. Ezért nem keverjük a hitet, mint szubjektív valót a tudománnyal, ami szükségszerűen objektív.

Nem gondolom, hogy Isten csak a kezdetet határozta meg, aztán magára hagyott minket. Vagyis elvetem a deizmust.

De azt is gondolom, hogy Isten soha, vagy nagyon ritkán rúgja fel az általa lefektetett fizikai törvényeket az érdekében, hogy az ember gondját viselje. Igen, ezért lehet mindent totál ateistaként és hívőként is értelmezni. Pont ez a lényege a hitnek: Isten szerintem ritkán tesz olyat, ami a természettudományos bizonyíthatatlansága miatt egyfajta bizonyítékként működik a létére. Isten véleményem szerint azt szeretné, ha az ember "nem látja és mégis hiszi". Ezzel meghagyja a totális szabadságot az embernek és ez így is van jól.

A világért nem akarnálak megbántani, de kifejtett nézteid inkonzekvensek. De ha jól értem, pont az a lényeg, hogy ezt nem tartod bajnak, hanem inkább helyénvalónak, hiszen az Isten pont azokat szereti, akik annak ellenére hisznek benne, hogy tkp. semmilyen módon nem adja jelét létezésének, mert a természet működésébe (a természetbe persze mi emberek is beletartozunk!) valójában soha nem avatkozik bele. Eszerint az is eképzelhető lenne, hogy az agykutatók megtalálnák az agyban azt a helyet, ahol az istenekről vallott elképzeléseink vannak. Ez az "isten-központ" kimutathatóan másképp működne, struktúrálódna a hívők fejében, mint a nem hívőkében. Továbbmegyek. Ezt a központot lehetne módosítani, tehát ki-be kapcsolgatva lehetne hívőből ateistát, ill. hitetlenből hívőt csinálni oda-vissza. Mindezt pusztán a jól fejlett, termeszetudományosan megalapozott ideg-tudományok segítségével. És ha ezt valamiféle "wireless" módszerrel távolból, észrevétlenül is meg lehetne tenni, akkor egy diktátor könnyedén ki tudná iktatni Istent, semmiféle változást ez az Univerzumban nem okozna. És az emberek csak haláluk után, a mennyországban értesülnének Isten létezéséről. Ennek az Isten nélkül élő emberiségnek az élete csak annyiban különbözne a mostaniétól, hogy azt hinnék, ha meghalnak, az pont olyan érzés lesz, mint mielőtt megszülettek, és kellemes meglepetés éri őket a haláluk után.

Ebből az következik, hogy semmiféle más "haszna" nincs az istenfélelemnek, mint az, hogy valami kis kibúvót ad halál ellen. Ezen túl persze rendkívül hasznos a társadalmi rend konzerválására, hiszen a kritikai gondolkodás elfojtására is klassz. Ezzel persze nem sértegetni akarlak, hiszen a te személyes hitedet nyilván nem ez motiválja, hanem csak azt szerettem volna bizonyítani, hogy ha a te gondolataidból indulunk ki, akkor az istenhit merőben személyes ügy, és nemcsak abban az értelemben, hogy pl. az államak nincs köze hozzá, hanem abban az értelemben is, hogy merőben szubjektiv, azaz Isten objektiv létezését feltételezni nincs semmi okunk.

Nem azt mondtam, hogy Isten nem avatkozik az emberek életébe. Azt mondtam, hogy amikor ezt teszi, akkor (a legtöbbször!) nem rúgja fel a természettudomány általa teremtett törvényeit. (Vannak kivételek, pl. jelenések, de lehet, hogy még azoknak is lenne magyarázata, ha nagyon keresnénk.)

Szokták mondani katolikus körökben, hogy a csoda nem az, hogy megtörténik valami, mert az megtörténhet. Hanem az, hogy ott és akkor és úgy történik meg, ahogy. (Erre is vannak kivételek, de ezt most hagyjuk.)

Sokat nyúl az ember életébe, segít, csak ezt (a legtöbbször!) más emberek, a teremtett világ által teszi. Ha valakinek kajára van szüksége karácsony este, akkor nem ledob három bejglit, meg két kiló rántott húst, meg még tízezrest sem csúsztat az ajtó alá, hanem keres egy embert, aki tud segíteni. Igen, és akkor lehet, hogy van, aki ezt "szerencsés véletlennek" tekinti, más meg isteni gondviselésnek. Erre gondoltam a különbözőségben.

De a Föld bolygó is eklatáns példa. Az én témavezetőm székely ember, aki egyébként a magyarországi űrkutatás egyik vezéralakja. És emellett vallásos. Ő nagyon sokat beszélt a Földről, mint "különleges bolygóról". Nem fejtem ki hosszan, de a lényeg az, hogy sok tulajdonságnak az együttállása kell ahhoz, hogy a Földön az élet kialakulhasson.

Egy ateista azt mondja, hogy véletlen. A vallásos és az ateista ember is kiszámolja annak az esélyét, hogy ez kialakulhasson, nyilván amennyire pontosan tudjuk. (Nagyon pontatlanul tudjuk...) A vallásos ember ezt hívhatja Isten teremtő művének. Az ateista hívhatja szerencsés véletlennek. Erre gondoltam. Önmagában a Föld különlegessége nem bizonyítja Isten létét. A karácsonyi "csoda" sem. Megdönthetetlen bizonyítékot nem ad.

Hogy mi haszna az embernek Istennel? Hát ez már teológia és nagyon messzire vezet. Nem is mennék bele. Az erkölcsi tartás az egyik, amit említettél, miszerint a vallásos embernek a Jóisten az abszolút viszonyítási pont, a megdönthetetlenül Igaz. A Remény. A Vigasz. A Támasz. A Mennyország témakörébe egyáltalán ne menjünk bele, a hitem szerint bonyolultabb dolog ez ennél.