Hogyan tudnám az IQ-mat fejleszteni?

Ez csak egy pillanatnyi teljesítmény: adott napon, órában, percben. :)

Semmit nem jelent.

Nem beszélve arról, hogy ezek a netes tesztek nem megbízhatóak.

Ráadásul szinte 100% a klf ábrák felismerésével, pótlásával, párosításával stb. kapcsolatosak.

Nem méri a helyzetfelismerésedet, konfliktus kezelésedet, érzelmi intellektusodat, probléma megoldó képességedet stb.

Pedig ezeket is lehet fejleszteni. Persze bizonyos adottságokkal születünk, de az adottságainkat a tanulás és klf. egyéb tevékenységek űzése során felismerhetjük, s fejleszthetjük.

Felejtsd el ezt a baromságot, és tedd a dolgokat, tanulj, hogy a kitűzött célodat el tudd érni!

El is fogod!

Én már találkoztam qa teszten 147-es IQ-t produkáló alakkal, de nap mint nap bizonyította, hogy hatalmas nagy tahó. :)

# 21/22!

Már hogyne lehetnél nagyon jó egy adott tudományterületen?

Einsteinnek 140 feletti volt az IQ-ja, de egy öntörvényű, ösztönlényszerű bunkóként (ma liberálisnak mondanák) tudott viselkedni.

Erről győzködünk már három oldalon keresztül, hogy igen, attól, hogy nem 150 feletti az IQ-d, még simán lehetsz a szakmádban kiváló ember.

Elárulod, hogy mi az a szak, amit el akarsz végezni?

Ahogy már többen is írtuk, az IQ önmagában nem határozza meg sem azt, hogy milyen ember vagy, sem azt, hogy mennyit fogsz tudni. A személyiségnek csak egy kis része az intelligenciahányados. (De még magának a tágabb értelemben vett intelligenciának is cask egy kis szelete az, amit az IQ-teszteken mérnek.)

Az online teszt meg még ideális körülmények között sem hiteles. Bár a Mensa tesztje azért egész jó a többi netes IQ-teszthez képest, de ez sem mutat teljesen valós képet. Arról nem is beszélve, hogy mint többen mondtuk, a körülmények képesek negatív irányba befolyásolni a teszt eredményét.

Az is igaz, amit #22-#23 írtak. Az IQ az csak egyetlen egy tényező egy ember komplex személyiségében. "Az intelligencia az elme elemző és megkülönböztető képessége." Ennyi, és semmi több. Nem határozza meg, hogy egy adott területen mennyit fogsz tudni, az ugyanis a tanulástól függ. Nem határozza meg, hogy mit fogsz a munkádban/tudományterületedben elérni, ugyanis az jórészt a tudásodon és a szorgalmadon múlik. Végképp nem fogja meghatározni, hogy milyen ember vagy, ugyanis a kettőnek semmi köze egymáshoz. Több nagy tudós is elviselhetetlen, kibírhatatlan ember volt. Élőben is, meg itt, gyakorin is beszéltem több Mensa-taggal, és sokuk unempatikus, szűk látókörű egyén. Akik lehet, hogy a teszten nagyon jól szerepeltek, de el vannak szállva maguktól, és tagként még azzal sincsenek tisztában, hogy mit is jelent az, hogy annyi az IQ-juk. Volt, aki olyanon fellakadt, értetlenkedett, hogy én hogy tudok "hétköznapi emberekkel" társalogni? Hogy hogy lehetséges az, hogy még diplomája sincs annak, akivel járok? Meg hasonlók. És neki 130 fölötti az IQ-ja. Szóval köztük is vannak ám értetlen, kibírhatatlan, sok területen nagyon is buta emberek.

Richard Feynman Nobel-díjas fizikusnak csak 125-es IQ-je volt eredetileg. Mégis zseniális feladatmegoldó készséget tudott kifejleszteni magának:

[link]

Idézek belőle:

"Egyik életrajzírója szerint Feynman egy iskolai intelligenciateszten csupán a 125-ös értéket érte el, ami magas ugyan, de nem kiugróan."

Lényege a módszerének az volt, hogy megtanult teljesen "gátlástalanul" gondolkozni. Ugyanis a gátlástalanságnak is megvan a maga pozitív szerepe, de nem a magatartásban, hanem a gondolkodásban van a helye. Itt föl szabad rúgni minden előítéletet, szembe szabad szállni akár még a saját meggyőződésünkkel is. Na, ezt fejlesztette tökélyre Richard Feynman.